Bertók László: Ha nem kellene
döntened
Ha nem kellene döntened, most (úgy
érzed)
el tudnád kezdeni a kerti út melletti
(térdig érő) fű
levágását, vagy a válaszok
írását a hetek óta
összegyűlt levelekre.
Elvihetnéd a babhüvely nagyságúra
nőtt
(rákos?), zöld szilvaszemeket a
növényügyi
tanácsadóhoz (ha van olyan), a
félrekopott
sarkú cipőidet a suszterhez.
Bepermetezhetnéd a varas (tafrinás)
barackfákat, megrendelhetnéd az
optikusnál
az esedékes (erősebb) szemüveget,
amit az orvos (két hete) felírt.
Befizethetnéd az adóhátralékot, s
(ha marad
pénzed) megvehetnéd a kirakatban
régóta nézegetett, rövid ujjú
inget.
Gondolkodás nélkül
rászavazhatnál
akármelyik pártra, s az utcán is
szembeköphetnéd (ha jár még
utcán)
az arra érdemes politikust.
Ha nem kellene döntened, befejezhetnéd
a ki tudja hányszor elkezdett "nagy"
verset,
amellyel berobbannál a köztudatba
(népszerűségbe?,
örökkévalóságba?), mibe?
Talán az írók (irodalmat
lepipáló)
nevezetes nemzeti fociválogatottjába is
becselezhetnéd magadat, s rájátszva
az "ősi dicsőség"
iránti nosztalgiára,
sikeres könyvet írhatnál (a
futballról)
a világbajnokság kezdetére.
Ha nem kellene döntened, olyannyira
természetesen (magától
értetődően?,
"ösztönösen"?)
teljesítenéd
(kezdenéd, követnéd el) az
említettek közül
akármelyiket, hogy eszedbe se jutna,
hogy döntened kellett volna,
vagy rosszul döntöttél valaki, valami
(az istenek?, a sorsod?, "önmagad"?)
helyett?