Vers mindenkinek

Nyilván darázs,
nyilván csíkos,
nyilván dongó,
nyilván most.
nyilván kivárt,
nyilván lesett,
nyílfullánkja
megremegett.
megcsíp
vagy nem?
persze igen.
perszehogy
megszív
tam tam.
nyilván.

Nyilván:
Nyilván jön,
Nyilván megy,
Nyilván megtekint,
eltemet.
Nyilván várt,
Nyilván keresett,
Nyilván átfogott,
megvetett.
Vagy neme,
megevett-
telvetette,
ha látod ott?
látott ott?
itt-ott.

Hm...
Nem tudtál meggyőzni - asszem! ;)

A tilt, s alom,
hogy fér meg egyben,
hát, ha nem teheted,
hallj éhen,
Vagy érezd a hatadást
míg agyagod bírja
az ellenálló elfogadást,
mársok ellen?
Kikről nem tudod, hogy
nin-csennek lelket, testi kéj-e,
ha kért, bűn-e még él,
sav,
agy utána vallott pirosizzadást.
Könnyekben, talán,
Igazabb az ág.

Fagyottan
kábult vad vonulata
ujjad lenyomata,
amint csukott világban
burjánzó vágyban
az ő bőrét
símítja...
képzelt
óvó melegét
tüdődbe szippantaja
hörgők hada,
álom áhitata...
de tőle csak megfulladni lehet...

Hogy túlzod?
Hogy játszod?
Hogy fírgalmattlanul tovább szásszód,
Vagy túl, vagy túl vagy-e,
Vagy latorba magadba kép vagy-e?
Nem vághat szét,
Mert „összerak” a város…
Lehányod hányódásod,
Mégis kérded: Mégis hány?
Ásod magad törpe,
Hullákkal mozgó hulladékba,
S közben kácskáló mivoltod
Dongolt búnyádba veszed.
Mit játszol?
Mi akarja, hogy játsz?
Mik akarják, hogy megdöngölve,
„majdhogynem” megdögölve
díszkalifikázd magad.
Maradj,
Aldásottírás!
Dj. Mara,
hát marjad magad,
ha így van kedved
ha, ha, ha…
Tudod-e, hogy
magad neveted, mikor hakimást,
vagy éppen te idődben
szent mivoltod,
immást.
Ím, hát mákozmáld,
Persze kérd:
Isten legyél velem!
Ha hited van, vagy
Éppen one,
EGYbe maradj
Szavad én nekem!

Hanjegyek finom
suhanása
omlik
időtlen harmóniába...
Egy pillanatra
megállt
az óra...
Dallamba fagyott
a pillanat
arca...
Emléktelen
dal
varázsa...
Szemed örök-örzött
pillantása...
Lelkembe kúszik
a dal
hulláma...
Körbeölel
az örök
pillanat
bűvös
fogságában...
Kincsem
elszórom
a világba...
Hátha egy épp eléd gurul...

Reggeli várakozás
Vártam, hogy végre befusson
a Királyhágó térre bekússzon
a sárga, nagyhírű kigyó,
az 59-es, örökké ringó gép

Szeretlek
Mit felel erre a szád?
És szól-e a szíved?
Vagy csak az ajkak ritmusa hajtja, mi szól?

Új tömés a fogamba
Azér vagyok goromba

A porszem álma
A lét bennem gyökeret vert,
csillagpor röpköd köröttem,
de én jól érzem magam így szürkén,
poszemnek születni jöttem.
Merültem sárba és fénybe,
volt néhány kedvelt szerepem,
s időnként rám zuhant a valóság,
majd megtalált a kegyelem.
Álmodtam sziklát és szikrát,
vágytam gyémánt-ragyogásra,
de már kopik képzeletem, s lassan
elér a szürkeség álma.

Magányos vagyok…
Magányos vagyok.
Magányos és árva,
mert falakat emeltem,
és ülök bezárva.
Régen éreztem.
De nem volt ez jó,
Hisz félelem és rettegés
volt az életem!
Elzártam magam.
A világtól távol,
a magányt keresem,
legyen az bárhol.
De valami történt.
Egy érzés jött felém,
Rám nézett,
és oda ült mellém.
A barátság volt.
-Ideje kijönnöd!
-mondta, s a falakat
szerteszét tolta.
Félve követtem őt.
Mentem a nyomában,
s tisztán láttam
mi van a világban.
Hirtelen megálltam.
Ez az a világ,
Hol szívem barátkozott?
Mely csúful megátkozott?!
Megértettem végre.
Eddig bármerre jártam,
még nem láttam
csak néztem.
Most boldog vagyok.
Látok mindenkit,
nem csak félelem,
öröm is van odakint…

nem jön szememre az álom
már soha többé
alszom - szemhéjjam zuhan
mégis mennék
még mindig tovább s tovább
megállás nélkül élném a napokat
míg össze nem roskadok
míg még mehetek
míg lábam visz tovább
mert pihenni nemtudok..
csak fekszem.
kimerülten.
örök magányban ásom a síromat
minden nap előrébb hajtom magamat
megyek, rohanok, oda akarok érni
hol végre már lelkem is
nyugovóra tud térni
hol végre fejet hajthatok
egy szerető vállra
hol bármikor sírhatok
mosolyra várva
aludni kéne, de futok tova
..mikor érhetek már végre oda??

párnáim közt megpihennék
ha jönne az álom
puha takaróba kuporodnék
de nem találom
helyemet ez időben s e térben
ebben a magányos egyedüllétben..

Jó éjt, drágáim! :*
Várnak a párnáim szivecske

Keresek én is egyet!! :)
Dobozi Eszter írta, legkésőbb 98-ban, az egész egy avantgárd egyversszakos, és _kb_ ez a vége:
-
Villamosszékbe az elitélt leül,
S az ő asztalához ölre öl.
-

25569: thx.

25568:
Ady
Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

Sziasztok. Ismeri valaki a "Szeretném, ha szeretnének" c. verset? Nem tudom ki írta, de nagyon szeretem, és már régóta nem sikerűlt rábukkannom...:(

talán egyedülök egy padon nagyon
úgy érzem a sötétben szokásos esti merengésem
tükrében elferdült a kép új képzet
képzetlen ehhez még szemem fülem eszem
észreveszem nem látom magam elveszem
másodpercekre sem ismerem fel az arcokat
a múltból újra és megint újból próba
emlékeznék szívesen
csak azt sem tudom mire véljem
a hirtelen kapott képeket
frissen betöltött emlékeket rosszakat szépeket
távoli hideg tényeket
ismeretlen meleg fényeket
nemtörtént dolgok okoznak káoszt most
semmi közöm az okhoz és az okozóhoz
hagyjatok meg közömbösnek mindenre értem
nem éltem meg ezeket
agyamba csempészett kis apró részletek
foszlány papírfecnikből összeragasztott képzelet

ELveszett mint már oly sok minden
elhagyott már többször ingyen
ittam és ittam hogy higyjem nem minden
ki is ömlik a söröm ez sincs ingyen
kifordult a cigi kezem forró a seb éget a szó az utolsó
maradandó nyomok, nyomott a cigim a tálban
álcáz a mosoly vidáman teljesít ez segít, valami
valamintha odabújna se hinném már el tűnt
én ottragadtam a valahol sehol sem jó homályban
nyomaszt a cigi a tálban
parázs a végén átver, mintha égne
kérne hogy tegyem a pontot
pontos legyek ne hagyjak üres helyet nehogy a kérdőjelet
későbbre halasztva...

elmúlik holnapra minden mi véget ért
elmúlik, s holnap már új szél zenél
de a hárfa húrjai ugyanazok
s a dallamok, mit szívedbe lopott
a bánat, vagy boldogság
elmúlik, de mégis benned már
megszületett
s ha titokban is, de zenélhetett

eltelt az éj fele
gyere mesélj
ölelő kezemben
te is elférsz
okos bár nem vagyok,
de meghallgatlak
tanácsot nem adok
csak átkarollak

Milyen késő van,
S én csak most ébredek.
Eddig is féltem,
de most rettegek.

sikereket élünk meg minden nap
s elmegyünk mellettük
hogy milyen csoda az élet
még fel sem érhetjük!
minden perc ajándék
mi könnyel vagy mosollyal jött
minden nap játék
s csak remélhetjük
hogy egyszer majd könnyesen körülnézünk
s meglátjuk szenvtelen szenvedésünk
..akkor majd kérünk
még egy napot, egy percet
s annak minden pillanatát
hogy gyermeki szívvel, tisztán, igazán
egyszer - csak egyszer legalább! -
átélhessük újra a csodát

Lángcsepp
Lángot kaptam,
itt remeg szememben,
hangot loptam,
taps nőtt tenyeremben.
Csak sírni kellene végre,
hogy a gombóc feltörhessen,
s a mindennapok szennyét
elmosva, mindent kékre fessen.
Szivárványt szűrjön lelkem egére,
s minden holnapomat írja át fehérre.

"Mindig az a perc a legszebb perc,
mit meg nem ád az élet,
az a legszebb csók, mit el nem csókolunk."

Köszönök
És a búcsútól fázol
Csókom helyén
Pofon fáj vörösen
Koccintunk pohár drága pezsgőt
És máris orvost hívsz
Rádnézek
S te féltékenyen sírsz
Bánatunk retteged
Míg ölellek boldogan
Elkezdődik azzal
Azzal hogy vége van

Indulj, guruljon gombócod,
az esőről szedd be otthon a pokrócod!
:-)))

hazamegyek
gombóc leszek
bánatvizet nem hisztizek
fáradt álmot elgurulok
talán egyben hazajutok...