A vágy
Menned kell a nap újra csivitel, beleremegsz,
hogy élsz, erőt gyűjtesz,
új nap, újra a tied lehetek. Te őt
akarod, de, nem, őt már nem lehet,
Énekelnek a fák, hív az ég,
zsonganak az illatok, párolgó
záporeső, nem lehet.
Ott sétál, a kedves, nem látod
biztosan, nem fordul meg, követed mert húz,
tép ki magadból, elindulsz, elhalkul a
világ, csak a lépteket figyeled,
látod, ahogy finoman libben a teste, ő az,
mosolyogsz, futsz utána, de nem, lehet
Eltarolnak az idegenek, durva falnak csapódik
mellkasod, a szíved elpattan,
tekinteted elreped, a fájdalom ismét
hazavonszolja énedet,
Menekülsz magad elől,
rémálommá válik a tavasz, megint
hova kerültél?
Hazafelé fagyos tócsákban látod
magad, de őt nem leled, egyszer biztosan
létezett,
csak neked.