Vers mindenkinek

ENNYI LENNE?
Bús sírásként teremtetni
Burok léttől megfosztatni
Pucérságra nem megérve
Szívünket az űrbe dobni.
Fény börtönben nevelkedni
Árny fiúként cseperedni
Bölcs szavakat ismételve
Üres elmét birtokolni.
Vászonként a falon lógni
Tehernek is rossznak lenni
Álmainkat kettézúzva
A valóságot átzokogni.
Tört nádszálként tovább nőni
Szerelmekkel háborúzni
Orkán éjben kuporogva
Sebeinket vízre tenni.
Rossz forrásból megtanulni
Szűk lelkünket megmérgezni
Más kárára sátrat verve
Magányunkkal összeégni.
Kegyes útról letévedni
Szakadékba letáncolni
A semmit még kézen fogva
Egy pillanatig átölelni.
Hegyes tőrbe gyalogolni
Bűntócsánkba befulladni
Nagy mosollyal csak nevetve
A pokolban is hazudozni.
2005. október 6.

A norvég zavarg, ha Dáni ellen rátör
(pég régtől erősb légnél s jobb a jégnél, meg nem ég még végtől)
ld. 27500

27503: Szép! Gratulálok!!!!

Tengődő
az idő mint elégült bika
hever végig a térségen
a sarki pókhálók becsukódnak
százlábú szemérem
kaptat karomon szívem felé
s az öreg este ma már
mit sem tartogat
madarak begyén
elül a földszín alkonyat
hintódba ültettél
ó, flamand hús-fogat
tenyeremben mélyül egyet
a cirmos szívvonal
- a végtelenben
tiéddel összeér -
hajts vigyél lódulj
de éjszakára rejtsen
nyárszagú
szívszekér

a tócsa
amiben állsz
állok
és állok
nem az egészséges
tél
melyet talpaink
izzasztanak
de felolvadt
elengedett szerelmeink
a majdan eljövendő
tavasz
pedig nem
fakaszt újat
csupán
felszárítja
a talpunkból
szivárgó
bánatot

Vörös és fekete (1998-ból)
ujjaid mint hegedű vonója
sírjon gyászzenét
mikor testem puhatolja
sírjon soká' vállam hajlatában
zubogjon könny szemgödröd
szürke udvarában
szürcsölj
ízlelj
rágj meg jól
magadban
kutass lágyan
fekete hajamban
temess eleven
hússzín koporsódba
tördeld csontjaim
hatalmas halmokban
dobáld rám csókjaid
tompa dördülésel
temess
ringass
keserű
bús-bús gyászzenével

VERS MESESZTINEK
Kelmés, Záros: Ezt te
Róttad fel árus?
Mert nem éppen elmés,
Nem vagy egy nagy elmész
Jobb lesz, hogyha elmész, árus,
Ez titokban
Nyomasszon otthonodban,
Mert eszed még tokban,
De talán majd megnyílik még
És lesz számodra világos,
Hogyan is lenne szabályos,
Nem is Záros, hanem Záras!
(Vagy ki e sorokat rója
Szorul az oktatóra,
Míg nem lesz a tudója
Hogy az Eszter nem is Eztter,
Sem az Eszti nem az Ezti
Sőt, tovább okolva
Kívánva pokolba
Arról már nem is szólni,
Vajon a Mészáros
Lehet-e mész árus?
De mit felelne erre?
Tán rá sem hederne,
És nem is hadarna
Hanem vontatottan
Lassan és unottan
A vállait vonja,
S csupán csak azt mondja ottan:
Rendben aki tudja,
Az csinálja jobban!)

Fajdalom tolti el lelkemet. Mely melkasomon keresztul csendesen, bar fajdalmasan, kikivankozik belollem erzem. Csak azt az egyett nem ertem, hogy juthattam idaig? Hogy vakithatott ennyire el a Szerelem a kelyes hazugsag, mely merget borombe itta.

27493: jóóó, de eddig is fáztam... : )

menekülök: a sorok elől
épült egy fal, s félek, most ledől
menekülök: futok magam után
nem értek semmit, csak nézek bután.
talán majd holnap - menekülten
rájövök, mért volt, hogy ma csak ültem
talán majd holnap - megértelek
vagy továbbfutok - de már Veled

bús, komor este
ül az arcodon
mosollyal festlek
de ma még nem tudom
jön majd egy holnap
ragyogok rád
zsebedben szóllak
talán megtalálsz

meghalni nem
ma még fogok
örökre magába
zárnak a sorok
tavaszra tél
őszben a nyár
mit nekem keserű
magány halál

Meghalni nem halhat meg az,
Mi az öröklétnek áll.
Számlálatlan korok során enyészik -
a halál.

Egyedül
Néma, sötét földön járok
A magány zord ösvényén
Utam mentén egy- egy árok
Jól látom a holdfénynél
A harmatködös téli hajnal
Jeges ujjaival mar belém
Bútól fagyos éji álmát
Hideg csókkal fújja felém
Békés, sűrű erdő mélyén
Komor fák közt bolyongok
Kő van a szívem helyén
Agyam helyén harangok
Lelkem lassan kialszik
Csak a nap süt boldogan
Nem rám szórja meleg fényét
Csak arra, ki gondtalan
Néma sötét földön fekszem
A magány zord nyughelyén
Kopár szürke sziklák közt
Az elmúlás rút szentélyén
Párás szemeimet tágra nyitom,
Fejem az ég felé emelem,
És a lenyugvó nap fényében
Meglátom a reményt
(george)

Jön majd tavasz is
Tél dere fújtat,
zimankót forgat
fejem felett.
Hideglelésben,
szélkergetésben,
alig megyek.
Fogak koccannak,
vacogó Napnak
ereje nincs,
szikra szavára,
tűz lobogásra
féltőn tekints!
Jön majd tavasz is,
izzó szenvedéllyel,
föld tárja titkát
szerelmes reménnyel.

AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT...)
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
1937. október

27471: nekem nagyon tetszik :) így,ahogy van,deh én nem vagyok szakértő,csak amit mond nekem......

27487: george

27487: huh, ez kurrrvajóóó... : )

Tudod
Sötét rejtekemben
Hol senki sem láthat
A tél hidegében
Csak téged várlak
Szívem vadul lüktet
Halkan lélegzem
Eljött a nap
Ma végre megteszem
Régóta vártam
Erre a percre
Oly sokat gondoltam
E gyönyörű testre
Fekete ajkaim
Dús párát lehelnek
Jéghideg ujjaim
A szívemen remegnek
Sötét titkaimat
Ma megosztom veled
Titok leszel te is
Ez az utolsó teled

Istenem
Mindenegyes nap megversz Istenem,
Megversz, hogy még felkelek…
Jóban jót nem kereshetek,
Mert csak tőrhöz nyúlnék…
Mond, miért vagyok hasztalan,
Hogy legyen bárányod, kit fojtanak?
Az vagyok, ha küzdenék is,
Az böllér ellen a véres hídon…
Lenne legalább csend fejemben,
Hol nagyravágyó gondok térdepelnek…,
de csak zsong a köd, és a szél
boros poharak és Farkas képeke közt…
… hol Fiad is ott lóg egy kereszten,
ki magában végre látja mit éreztem…
a szegre akasztva elhaló tehetséggel,
már, ha volt is valami a tarisznyámban…

27483: Köszönöm! ;)

27476: mindenkinek ajánlom ezt a honlapot:
www.szeressetekésimádjatokmerténvagyokakirályésénlegalábbszeretemmagam.hu

27474: sztem folytasd! üdv: mbt

és ahogy a levél
tündököl és kifakul
nyomtalan alapul lapul...

...s az elkallódott
levelek hószagú íze
valahol utolér...
A borítékból
kihullik vágy,
hit, kételkedés.
a bizonytalan
bizalom a
legalján lapul;
kezedbe ér, de
szökik békésen,
nyomtalanul...

rámolok :)

most sem tudom
hogy csak hittem,
hogy hitted,
vagy együtt
hittünk,
míg tudtunk hinni
elmentél
és nem hiányzol
de nem tudok írni
tán addig se tudtam
csak hittem,
hogy tudok
nyavajás,
szeszélyes
Ámorok

Biztos,hogy ennek itt a helye?

no comment:( (