Vers mindenkinek

27654:
Hmmm...
asszem, kicsit tényleg eltévedtünk - te egy kicsit jobban! :-)))
(igaz, vihogni muszáj volt tőle)
Kanyarítsunk egyet, mint köpönyeg az embert,
mint mikor a szó jelenti, az egyetlen fegyvert.

Az Ásító:
Sikítva dörgöli szemeit.
csillogva ásít,
köhögve lángol
mint pont.
hullámzik,
elejt, majd
újra fölvesz.
biztat:
majd újra költesz
istenek futnak
annak Adnak
tüzet, kik
nem kérik
s tőlük félig élik
életük.
Múzsa engedj
utamra mennék
menedék előled
nincsen egyetlen
kincsem, hallhatatlan
bilincsem hagyj
békében halni
rózsa annyi
kínt követ
rozsda követ
fogtam bekormozódtam.
Összefonódtam veled
Nem lehet?
Örökre követel-
bár követ el
hibákat testem
s a szellem
sem tökéletes,
de elmém éles
és te téves
következtetést
vonsz le.

27652:
60 deka húsból áll a szafaládé
kérdésem, hogy mehet a f*sz alád-é?
( ez durva, bocsánat... )

27609:
Pang pillám szirma
nézem őt bután:
- Pislogna ha tudna,
ha belobban a bután.

27651: :) :)
Tíz deka szalámi vagy kolbász?
Bizony nem mindegy!
A centivel csak távoli
rokon a mérleg.
;)

27650:
szép szál házi szalámi
a szoknyája alá, mi?

Ejj, de felvágott,
hogy nyelve így felvágott,
pedig csak tíz deka felvágott,
mit foga megrágott...
;)

eltüntek az állatok
vagy ott vannak nálatok
és várják az eledelt
esetleg szeletelt
felvágottak már?

Eltűntek az emberek,
vagy most éppen hegymenet-
ben járják a tájat,
esetleg hóbuckában vájat-
nézőbe másznak?
;)

27646:
igen... ez az a mosoly

27645: : )

27643:
parázsló mosolyod lelkemig szalad
körülnéz, megáll és végleg ittmarad
jöjj hozzám, gyere és maradj még
de vigyázz a spangli félreég

27643:
teljes a kép
ma mindenki tép
és visszatartott füsttel
csalogat az üsttel
a pokol.

teljes a kép.
és milyen szép!
de darabokra hullik.
hisz minden elmúlik.
egyszer.

Vizsgaidőszak
klisék tartják fogva lelkemet.
nem fogok írni fénylő verseket,
szerelemmé festeni szívemből kincseket.
Boldog vagyok! Villamosmérnök leszek!

hálót font körém a fény
színesen ragyogva,
ahogy a szálak remegve ölelnek,
menekülnék kapkodva,
megrémít a szenvedély, a másé.
meg mi az már, hogy a fény ölel?
hé!
részegít az érzés, szédülni kezdek,
mozdulni próbálok, de a háló nem ereszt,
körbetáncol a törékeny burok,
(és már nem is ámulok)
forog lustán körülöttem,
(szépen lassan meg is értem)

Szerelem
A szerelem egy furcsa zárvány
gyilkos kór, halálos járvány
Élhetsz bárhol Pesten, Budán
Rád lel akár buszon, járdán
Menekülni nem is lehet
Hízz óriássá vagy vágass eret
Akkor is majd utánad megy
Félek én is, mikor jöhet?
Menekülni nem is lehet,
Szólít is már: Andris gyere!
Mellébújok, egye-fene!

felforgattál
most minden kusza
csak tudnám, mit keresel
bennem túrva
zavarodott
olyan minden
nekilátok
rendet kell tennem.
egy kósza kérdés
mit cserébe szegezek:
a polcon, a fontos dolgok mellett
hagyjak-e egy leporolt helyet
...Neked?

korán van még,
lüktet a fejem,
álmos vagyok,
mi lesz velem?

Sablonok
Sablonos tokok vagyunk
kedvetlen dámák között,
fedetlen képek
lepedők legalján...
Szálkátlan tuskók,
szimmetrikus firkák,
mindig ugyanott
pont sehol...
Nélkülözhetetlen kacatok,
nappali látomás
a hó fényes tetejének
kéjes süppedésében...

27619: végre!
"Napfény a fák között
árnyat ír a villamos falára
szívet formázok ujjaimmal"

27615: teccett, kár, hogy a végén leült. sztem az utolsó 5 sor el is maradhat. bocsánet! üdv: mbt

27592: teccik:
"Két napja már, hogy sírdogálsz,
lomtalanítod a lelked."

27632: eleg gyatra versem nem nyerte meg a palyazatot
ahova az amatot okor palyazhatott.

Fricskazo szavaimmal
frocskolek ossze.
Tudom nem szereted
megis te is ugyan ezt
teszed.
Nem ertjuk meg egymast
Nem birod a hajtast
S hazudsz, hogy
Szerelmes vagy
Ehez nem is kell nagy
agy, hogy rajojek
nem igy van.
De mar nem erdekel
erzesek szivemben tobbet
nem fernek el.
Lelketlenne tettel
azzal ahogy viselkedtel.
Azt mondod en vagyok
a hibas, hat persze ki mas.
Hagytam neked hogy elbanj velem
Azt hidted jatek
ami masnak ajandek.
En vagyok az a mas a bizonyos tas.
Savaink egymas mellett el mentek a
Ferfiak csak jottek mentek es te
azon csodalkozol, hogy feltekeny vagyok?
A szemeim nagyok s hirtelen nem latom
hol is van az en kis parom.
A drogokhoz minek nyuljak nincsenek
abbol ujak. Mindent kiprobaltam
oromomre nem talaltam.
Azt hiddtem te meg hozod s
magadat ha klonozod
talan boldog lehetnek
vele egyutt nevetnek majd
rajtad, hogy az eszedet
hol hagytad. Mert ha kell
nem figyelsz es mindig mas
valaszra lelsz ha beszelek
mar attol is felek
Ha azt mondod Szeretsz utana
Kinevetszzzz!
Neves csak mig torkod birja!
Legyel nagyon boldog!
Tul jo vagy nekem azt
hiszem, de nem csak nekem
masnak a kovetkezo tasnak.
Mert ki birja a makacssagot
mivel az Isten teged aldott
emgem meg veled, hat
igy mondom neked
Koszonom szamomra
ez hatalmas orom.
Szivemnek csoda
lelkem ostroma TE!
Torokba vagom magamat
s nem hallod tobbe szavamat.
Ezert mondom itt most kicsit ezis
kisos de SZERETLEK te meg nem ertett
tunemenyes angyal. Ki engem erre a dontesre
sarkal. Sot rugdos o mondja nincs ertelme s ha
beszeltel mult idobe, mert a jelenben fel adta az
ed adta.

Azt hiddtem hogy jo vagyok.
Koppantam egy jo nagyot,
Mert nem, hogy jo egy senki.
A nullan nem jo lenni.
Ott nem tudsz jot enni.
Semmi jot tenni,
Jo baratok nelkul
csak a fejem szedul
en vagyok csak jomagam.
Egy jomadar kinek jo-jo sem
jutott az eletem megbukott.

Kelekotya Kojok, Nosza!
Ne legyel mar tesze-tosza.

Az eletemen ragodok
mely nem leragott csont.
De meg is sok erzest kiont.
S lettem hontalan, vigasztalan,
Amortalan, mamortalan, satortalan.
Celtalanul bolyangok a Foldon.
S ha elesek nem kerem, hogy
segitsetek felallok, de
semmi mast nem talalok. Csak
meg tobb akadalyt. Szemem elott
nagy homajt. Fejemben uresseget
nem birom mar a letet.

27616:
Játékmackó a
Sóhajok hídján hever -
Most is mosolyog.

Fázik a világ,
didereg a sírja;
nyitja már kapuit
az újrakezdés napja...