Vers mindenkinek

Mondtad egyszer: Van Szerelem! S én Hittem neked!
Elhittem, hogy fájó szívemben újra kisüthet. De Nem.
Amit elhitettél velem, az nagyon messze jár tőlem.
Rohad felhők tetves mocska mossa kezem, s nevetek.
Azt Ígérted Mesés és szép lessz. Mentes mindentől
Mi Mocskos, Rossz, Beteg és Gonosz. De Nem így lett.
Mi Kialakult szintén kicsinyes lett, fekélyes és Büdös.
S Nevetésünkbe később hideg vegyült, s Üröm.
Nem volt baj, hogy hittem. Az sem hogy Reméltem.
Nade hogy szemem vakságra ítéltetett az feledtet
Mindent mi itt tarthatott a Józan Lét felett. Nevettem.
Boldog Voltam miközben Már nyúlt felém a borzongatós
Kaszás Jéghideg Kezével, mely nyüvektől hemzseg.
Igen, Kőből vagyok. Vagy Inkább Kő alatt Temetve, De TE!
Te! TE! Te Voltál ki betemetett! Te Voltál Ki belökött!
Te voltál aki miatt fájón Sikítva Menekültem az első kapuba
Hol Percnyi gyönyört reméltem és Bíztam rá Vérmes Reményeket.
Nem Kérek Feloldozást. Nincs miért. Ne Adj Szánalomból.
Nem Kérek Megbocsátást. Nincs mit. NE Adj Könyörületből.
Nem Kérek Új esélyt. Nincs Kinek. Ne Adj Szeretetből.
Nem Kérek Semmit. Felejts El. Nem Érdemlek meg Senkit.

27710: Ez jó....

27713: őhhhh:)

kiterítve fekszem,
játékszer a testem.
loccsan rám valami,
ha nem agy, akkor akármi...

27711:
:)
I'll be back soon

27708: thx. :)
10: te ma viszont komoly vagy... de ettől még kurvajóóó.

Kiloccsant aggyal fekszem a sárban...
Azt hiszem már nincsen a tárban több golyó.
Fekete véremet a megáradt folyó
majd elmossa talán,
s ha kiterítenek az élet nagy ravatalán,
mint egy rothadó dögöt,
majd felkérem egy táncra az összes ördögöt
és démoni valcerre mozdul a láb.
Egy megcsonkított testű marionett-báb
vagyok az Isten tenyerén.
Zsírosra híztam savanyú kenyerén
az arctalan világnak.
Volt idő, mikor egy virágnak
az életet adó termőföld voltam,
s most ebbe a földbe temetnek holtan.
Éltem, szerettem, reméltem, hittem
és nap-nap után boldogan vittem
közös álmainkat fáradt vállamon.
Most habos nyálam csorog az államon
ahogy állok a máglyán és várom a tüzet
ami eléget, mint egy Orleans-i szüzet.
Meghalok! Igen! Pokolra jutok,
de tudom azt, hogy hiába futok
tegnapi szerelmek után...
Egy revolver csövébe vigyorgok bután.
Már nem várom a virágos tavaszt,
üdvözült mosollyal húzom meg a ravaszt.
Én élmunkás lettem a halálgyárban,
hiszen kiloccsant aggyal fekszem a sárban...

Név
Nevem nem jegyzik,
Halandó vagyok.
Nem számíthat gondolatom,
Amit magam legmélyebb
Bugyrából adok.
Talán majd egyszer,
Mikor elvetemült világ lesz,
Mondják fekete, huzatos
Koporsóm felett az imát,
S dobják reá a keresztet.
Talán emlékeznek majd
Egy elmosódott névre,
De nem tudják,
Hogy mit rejtett zavarodott,
Görcsös cselekvésem.
Búcsúzok, mert jobb most,
Mint soha után soha,
Tőletek búcsúzok, kiknek
Nem lényege, nem számít
Az agyam boga.

27687:
pompás :)

27693: thx. : )

fúj a szél a pofámba
a szakállam nem véd máma
elfáradt a hosszú télben
lesimult egy pengeélen

megszámlálhatatlan törekvéseim
határvidékein gyökereket gyűjtve
s azokkkal fűtve
mozdonyom ócska belső-járatait
magam vagyok megint elégve

apám ma hány
és én odafagyok megint
a pillanathoz közelebb vagyok,
mint a
jégcsap a Naphoz
hamarabb is olvadok el

magány.
hát itt vagy megint.
- régi cimborám
néha betekint.
marcangol
így jelzi, szeret -
egyszer majd bánni fogom
ha elvesztelek..

talán nem lesz semmi.
talán csak messzire szaladt gondolat
talán nem vár senki
egyedül járom majd utamat
talán csak nem te vagy az
vagy csak nem most
talán csak elfáradtam
s a földön maradok

hallgatnálak
csendedben fürdőzöm
hallgatok
s csendben arcodat tükrözöm
hallgatnálak
ha lenne válasz
de már a kérdés is fáradt..
vagyok a csendben
ott vagyok szemedben
s te nem vagy sehol
csak bennem
lelkembe fagyott
csendben

Hallgatnálak
Csendben fürdőzöm,
még a képzelet is
elhalkult bennem,
de egy moccanásnyi
gondolatodat sem érzem.
Megfagyott hullámokba
fogódzom, s a csend
ringatásába takarózom.

A csend titkát rejti minden hang
Csodálom a drága fényt,
Mely megmutatta nekem arcod,
A friss levegő rezgését,
Mely elhozta hozzám hangod
A végtelen tér közepén
A sorsunkon merengek,
Mire a választ meglelem,
Már mélyen szendergek
Igazakat álmodok
A világűr mélyéről,
Bolygóknak táncáról,
Csillagok fényéről
Szikrázó óceán,
Itt születtem én,
Itt fogantunk mind
A világ kezdetén
Lelkünk örök vágya
A sírig vezet minket
Szívünk vak reménye
Legyőzi elménket

Pihenj meg a parton
ulj le a homokba
s en felnezek majd ràd
büszkén mosolyogva
szal
Markolj a homokba
szemezz szemeimmel
emelj a magasba
és bàtran engedj el
és
Ne vigasztald magad
nezz rà a körmödre
hisz pàr szem ott marad
alatta örökre
jajj
durvàn hangzik, dont foss
ha ugy érzed zürös
biztos segit rajtad
egy jo manikürös

27691:
Neved szólítottam, mind hangosabban
Hogy el ne vesszek a zord viharban
Eléd álltam száz alakban
Csak arra az egyre nem akadtam.
A zivatar elmúlt és a csönd zenéje
Ihletet kér egy csöppnyi létre
Én tagadásból faragtam hát bálványt
Hogy őrizze amit elvársz, az arányt
Mely kiméri két pont közt a magányt.
S mint hithű zarándok
Hozzád egyszer odatalálok
Átkelek száz határon
A megérkezést mindig várom.
Alattam az idő halad
Hátamon sok tapasztalat.
Világot láttam
Pedig csak körbejártam
És az út porában
Rámbámult a tükörképem
Ahogy tudatlan a semmit nézem.

Nézek a semmibe...
Semmi nem lehet már, mi mélyre talál
Álmatagon élek, s belegondolok
és Fisher Annie Mozartot zongorál
Tompává tesznek lágyan hulló hangok
Fáj, hogy volt és hogy múlttá vált a halál
Zagyva kamaszkor, értetlen kalandok...
Véresre karmoltak a pillanatok

27694: http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?topicID=3206878

27690: Törölted a saját hozzászólásod, aztán: Topik lezárva [?] Ezt a topikot a tulajdonosa lezárta, további üzeneteket újranyitásig nem lehet hozzáadni. Lezárás dátuma: január 25., 22:11
NEM ÉRTEM!

27691: Viki! gratula!

hüüüha

homokba markoltam a parton,
nem is volt baj
amíg azt hittem, tartom.
de hullám kezdett hivogatni,
rezegve... halkan...
s én hagytam magam simogatni,
szépen... lassan...
hozzámér, elillan,
visszatér, megint van...
elzsibbad mindenem,
s kinyílik a kezem.
odalenn a parton
pedig azt hittem, tartom...

Vers amit en elkezdek te folytatod.
A forumom neve. Ezt eddig nem tudta
az emberek fele. Hat ezert mondom
gyere es folytasd nagy versunket
toldozgassatok foltozgassatok

Adj
Emeld rám kezed,
üss meg még egyszer,
ahogy csak érdemlem.
Hisz ellopták világom,
miben élnék, távol…kegyben.
Fogd azt a botot,
simítsd két karoddal
szilánkos bordáim közé!
Tolvajért, harmatnál
hamisabb sustorgásért!
… csak „Véred” vagyok.
Tudod, a gyarló, hazug…,
ki csak fogait őrli, ha fáj.
Markában saját körme
mérges lyukat vérrel vájt.
Felnézni… sem merek,
nagyobb baj is lenne,
tán meg is szólnék hangot.
Vigyétek mocskos életem,
szülőm keble alatt vagytok!

Egy szornyu jarvany, valami
virus tamadta meg eletem.
Azt kerdem ez jo nekem?
Ugy hivjak szerelem ezt
a betegseget vigyazz megt
megfertozi az emberiseget.
A boldogsag virus az egy
kulon stilus s nem egytut
jarnak-kellnek
csak is kulon fertozgetnek.
Fajdanmas egy alapot megtamad
minden allatot. Ki el es mozog
feljen nehogy szerelemmel
eljen.

27684:
ki nem mondott szavak fojtogatnak néha,
beszélni kéne, én vagyok béna...
ordítani halkan,
megfagyni a napban.
(vagy üvölteni csendben,
és elveszni egy versben.)