Vers mindenkinek

verd szét a fejem
egy lapáttal
takarj be
jó meleg kabáttal
ontsd ki a belem
az astórián
ne legyél úrrá
a hisztérián

és még egy JA
ÁLDALAK BÚVAL, VIGALOMMAL
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
1927 karácsony

gyere értem. vigyél messze.
a világban legyünk elrejtve.
tegyél tönkre. tépjél össze.
a világgal legyünk kibékülve.
érints még meg. ringass még el.
a világnak adjuk könnyeinket.
ölj meg engem. kend szét vérem.
a világtól kell kapjunk kegyelmet.
ölelj most meg. csókkal áldj meg.
a világban keress.. találj is meg.

JA-t olvasgatok:
Ó bánat ne érj el csak holnap
ma nem voltam csók senkinek
eredj felhő hisz úgyis mennél
ha árnyad nem volna hideg!
1927. máj.

enyém aszégyen tiéd az erény
az én végzetem, hogy te vagy a remény
érted kínoz engem a gyönyör
ami téged símogat de engem gyötör
hiszem, hogy hazug szózatod igaz
magadért büntetsz, de te vagy a vigasz
önző szerelmem a kárhozatod
áldott vagy te, s én az áldozatod

27750: Te vagy a kulcs Niki
De meg kopott a fogad
Otvos kell hogy ujra
megcsiszoltasd magad.
Csak a te kulcsod jo a zarba
Hasonlitasz egy kiraly lanyra
A szerelmet mit toled kapok
Egesz eletemben veled akarok
Mert SZERETLEK

félek, nem élek
túl mindent...
kérek meséket,
hogy repítsenek innen
messze, a mélybe, hol
én megyek elébe,
hisz vár egy másik lét
csak arra, hogy
bennem lelje kedvét.

Egy Heine-parafrázis
Hová merült el kettő darab szemed, Te, bús lánya a romantikának?
Bús pilláid a lemenő nap fináléját firtatják meghatottan?
Nézz ide hát, Kicsim, ez már nem a XIX. század,
S ha elnehezül ifjú szíved a vérvörös alkony láttán:
Lásd, noha itt elöl int búcsút Helios csalfa fénye, de ottan
Hátulról kedveskedik az neked pár óra múltán.

hegyekkel benőtt
hegyvidék
falatnyi semmi
a csúcsokon
vége a dalnak

elottem egy heti harc
nemadom fel
de hàtra arc...

Reggel van,szememben még az álom
Párna minták sorakoznak a fáradt arcomon
Keresem az utam,nem találom
Nem adom fel,bár a félelem kibúggyan minden ráncomon

Képzelet
Képzelem, hogy egymás mellett fekszünk,
s húrként feszül meg a testünk,
szíved lüktető zenéjét hallgatom,
minden vibrál, semmi sem monoton.
Lassú, halk sóhajt küld el a test:
Szájam kiszáradt, csókold meg Kedves!
Arcomon a ráncok kisimulnak újra,
ujjaid hajam erdejébe bújnak.
Szoríts! Nem baj, ha csontjaim roppannak!
Lélegzünk, szíveink egyszerre dobbannak.
Testem eltűnik az ölelésedben,
s nem érdekel semmi, semmi más csak Te.

27800: Az a kedvencem!!!

Milyen érzés túlvilági csöndben,
Lgézés nélkül, lassan s könnyen,
Nyugalomban, érzékektől mentesen,
Mosolygó szájjal, szépen s kedvesen,
Gondok nélkül, csak úgy létezni,
Semmilyen fájdalmat nem érezni?
Túlvilági csöndben, senkiért sem élni,
Emberi érzésektöl soha többé félni...
Tiszta, fehér, egyetlen gomolygás,
Mely az én szívemnek oly csodás,
Rádhasalnék, örök álomre hajtanám fejem,
De félek a magasban, ezért nem merem!
Jó lenne rajtad, drága felhőm,pihenni,
Semmi mást nem csinálni, csak létezni!
Vigyáznál rám, óvnál engem, védenél,
Az én kedvemért mindent megtennél!
Tudnád, mennyire szeretem az esőt,
Nekem adnád az esőcseppet, a legelsőt.
Egyszer talán lenéznék rólad...
De mért oly nehéz az ottani élet mondjad?

egy szép hét szele
sokszor csak elsuhan mellettem egy gondolat.
ha megfogom, tovább már velem szalad.
egy szellő. ma is járt erre.
egy dallam, mi beült a csendbe.
egy mosoly, mi visszaköszön.
egy titok; s benne a csönd.
repülök. ma is kapaszkodom.
habkönnyű felhőkön nyújtózkodom.
látok, és érzek - becsukott szemmel.
valós és képzet - tele érzelemmel.
lehunyt szemmel csak hagyom a kezem
megfontolt ésszel már nem vezetem
most csak vagyok, nyitott és érző
s a repülés kéjes - leszállni vérző.
arcomat temeti némán egy mosoly
reszkető röptembe hasít egy sikoly
szerelem, halál, öröm és bánat
súlytalan fonódva egymásba szállnak
kérdés és kétség, talán és nem
értelmét veszti; nem száll velem
bőrömön érzem, hogy gyengéden suhan
szemhéjam alá pillan a hang
boldogság tölt el míg repülök vele
ma megérintett egy szép hét szele

ébren vagyok.
innen figyelem álmod
a világ csendes
egy szóra vár most
ébren vagyok.
csak nézem az eget
fáradtság -
ma éjjel nem tudom neved.
ébren vagyok.
talán ma van a soha
nem leszek holnap már
megálmodva.
ébren vagyok.
ölelem szívem
egyedül éjszakán
mellettem pihen.
ébren vagyok.
nem alszom többé
fáradtan simulok
a mindennel eggyé.

vagyok a szó
benne a fegyver
dallam, mi jó
senkinek nem kell.
vagyok a zene
benne a lélek
vagyok mi vagyok
ha szeretnének.

sokminden vagyok
s mégis semmi
csak egy pillanat kéne
karodban lenni
üldöz egy látomás
futnék előled
benne egy villanás
örök melletted.
ébredek.
a valóság bőrömbe illan
egy hideg dallam zeng hajszálaimban.
álmodok.
reszket a lelkem alattad
egy pillanat, míg te is ezt akartad.

27817:
igenigenigen

27815: a tragédia szééép.
és az én (egyik) kedvencem:
"Shelley
A szerelem filozófiája
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?"
(fordította: Szabó Lõrinc)

this is my personal favourite

27814:
szerintem a tragikus a jó szó

27813: szééép

DSIDA JENŐ:
Út a Kálváriára
Reszkető enyhe fény sugárzik
egy lélek lassúdan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik,
valaki ballag a hegyen,
hűs homlokáról fény sugárzik
s szemét lehúnyja - úgy legyen!
Elszállt szerelem illatától
kövér és fűszeres a lég.
Halott szerelem illatából
soha, de soha nem elég.
Bomló szerelem illatából
sejti a szív, hogy itt a vég.
A seb szép lassan begyógyult
-ó angyalok bús, kék szeme -
A seb már nem sajog, begyógyult
- ó halkan búgó, mély zene -
A seb már régesrég begyógyult
és mégis mintha vérzene.
Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszítse meg

Látomás
Forró nyomodba léptem,
égeti talpam,
lehántja vértem.
Már mindent megéltem,
csak a holnapot
sosem reméltem.
Szétszórt kincsekre leltem
- látomás volt tán -
fázón öleltem,
szétporladt csontkezemben,
mert csak kavics volt,
mit fölemeltem.

életem: topic
de mára már kopik
belőle a kétség
elévül a vétség

tekerek, szívok
barátokat hívok
koccintunk, nevetünk
ma boldogok lehetünk
holnap majd veled
leszek, s a jeled
felírom az égre
szabad leszek végre

állok, várok.
látok, álmot.
háton, fekve.
ülve, benne.
tánc, zene.
láss, bele.
forog, körbe.
világ, össze.

27807: ez csak most hirtelen jött, de nem tetszik........

27806:
:) ugye