Talán a keresztfák is hazudnak?
A kábulat nem méreg...
talán,
de keresztet rajzol
halált gyöngyöző
homlokod
mögé,
s végül, mint felhevült
szerető
követeli jussát,
s utolsó sóhajod úgy lesz
majd az övé,
hogy észre sem veszed,
hamu volt életed.
Sóvárogva
magadat öleled,
ringatod, s ha kell,
valóságszikrák
pattognak körötted.
Szédült álmokba
kapaszkodsz,
valósággá éled
az elzüllött képeket;
szétfoszlanak,
minden kiürül,
s ott állsz majd
magadon kívül
- kifosztottan,
egyedül.