Vers mindenkinek

has, alkoss!
fej, legelj!
kar, varakarj!
arcod majd eltakar..

… és csütörtök
csalamádé
néhol meg színváltós kisautó
a pörkölt alaplében
hagymadurrogás
vagy éppen negyedórás fegyverszünet
a pirospaprikában -
olyan jó az orrnak
(a kis nyelvész befűtötte magát
és elhadarta a "pacaltáncot")
*
cseppet gomolyog a köd
kettőt a gong ütött
bele a reggeli misébe
s öreges léptekkel elmegy az ősz
*
csalamádé
11.10.

szeptemberi eső
szomorú kedd
hajnal-törékeny ültem
rámesett a hiányosság
eső
legelső cseppje
fedél alatt más
mint madarak
szárnya alatt -
fák alatt
bokrokban
nézni
hogyan ül meg
s lógnak a levelek
köd
pára készül:
rácsapódik
a türelmetlenség
- ígyy csapódik Isten
mielőtt szólna -
de fedelem
sem ujjong
komoly-ültem:
mélázott
mélázott az Isten
és szólt az elmúlásnak
társammá fogadtam
a húsomba égetett
23 éves ősz
védjegyét
ám hiába fonnyad -
megvárom míg lüktet
a határ
átváltozik
és megbolydulnak a füvek
09.08.

"GONDOLATOT GONDOLTAM
Es az eső, szakad, szakad,
szeretnélek, de nem szabad.
Szeretnélek, szeretnélek,
sötétségben, fényességben.
Zár előttem, zár mögöttem,
minden ajtón által mentem.
A „Nincs” előttem. A „Nincs” mögöttem.
Elvetett mag szárba szökken.
Gondolatot gondoltam,
mozdulatot mozdultam.
Álmot láttam, álmodtam.
Te voltál és én voltam.
Kiszáradnak erdők, álmok,
szürkülnek a vadvirágok.
Esti napban, könnyes bánat,
képernyőkön fényes vágyak.
..."

A kártyás imája
Valami van:
a változás.
Valami van:
mi oly csodás.
Én veszthetek,
de nem vesz el ő,
a félszemmel siró,
félszemmel nevető.
Valami van:
öröm és iszony.
Valami van:
a földi sikon.
Valami van:
ezt érezem,
tapintja velőm
és látja kezem.
És hirdetem
búsan-vigan
és esküszöm:
Valami van.
NO tudjatok-e hogy ki irta ezt?

egy kicsit többet mondani,
mint holmi oktalan semmi,
nem könnyű, nem semmi,
egyebet nem tudok tenni...

lebegve szállva,
a holnapra várva,
ott álni nem szokás,
hol, hol nem
eszem eszem
barlangolás

Nagykabátnak jó vagyok!
Jól jövök és jól is jöttem;
Fagyos szélben, néma ködben,
De mi lesz majd, ha jő a Nap?
E kedves érzés hol marad?
Lágy szellőben, hűs hajnalban?
Nem kellek már, ha meleg van.
Nagykabátnak jó vagyok,
Csak a tél végéig maradok.

29477: :)

29476:
hihi!
:)

tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
mér' nem találom a fékem?
töröjjé' má' lécci képen,
kedves húgom, tükörképem...
néha bandzsa, gyakran béndzsa,
tehetetlen hüje pécsa.
boldogtalan vígvégtelen,
a tüköriker kíméletlen.
dirr!

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem,
ki él túl e vidor képen?
Én volnék az, akit látok,
vagy szemem csalja kerge átok?
Néha kacsint, máskor röhög,
lelkemben meg összetörök.
Víg napok, ha rám találnak,
tükrömre ragasztok szárnyat!
Huss!

ma sem alkot senki:( nekem sincs kedvem...

OK, bocsi :)

29471:
és az előző is szerintem inkább valami dalszövegesbe való nem?
Nem félreérteni! ;) Szeretem mindkét "nótát", de nem biztos, hogy ebbe a topikba való.

Bikini : Adj helyet magad mellett
Adj helyet magad mellett, az ablakhoz én is odaférjek
Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam
Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem
És ha éhes vagyok és fáradt, magamfajta többet mit kívánhat
Mint a félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon
Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak
Mint kínomban a színpadon, fejem a lábam közt ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok ram.
Adj helyet...
szövegíró : Trunkos András és Dévényi Ádám
kiadó : Favorit

Bikini : Közeli helyeken
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kisér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindíg jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
szövegíró : Dévényi Ádám

..csak ne jöjjön tul koràn
egyen-
löre
kardba
dölve
vàrom
hogy a felhöket
mik felett
önfeledt
madarak
szàllanak
messze vigye magàval a bubánat..

pelyhesen is emelnélek
terhesen sem ejtenélek
tettenérlek megbocsàlytok
legyél te az ellenàtok
szétszórt léha àlmok
végszóra vàr làtnok
szert szur kósza kényszer
szenvedély emészt el
önsajnàlat
buta bànat
harcos kedvem
elvesztettem

Egy rét
kétrét,
hányrét
görnyedsz?
hörrensz
rétnek
virágporán,
míg
rád köszön
egy kormorán.

egy szer
két szer
kötszer
kell
véged.
véred
patak,
porban
csík
tiszta mocsok
lustán híg
nyald fel (magad)
és járj
egyszer
kétszer
többször
try
pehely
teher
emelj
fel!

egy csepp
két csepp
könnycsepp
szàz
méreg
nyugtat
kinzo
làz
édes ecet
fanyar cukor
kemeny kalap
és krumliorr
egy-két
csepp még
több nem
kell
boldog
bànat
nyeljél
el!

Én csak tükrök és csendek
mert szeretek tükreni és csendeni
a dolgoktól maguk mennek
de a dolgok maguk vaj mi?
Én ide állok, te meg ideáll is
tengelyed köré ferdülök
helyzeti energiád banális
Re:mailek és koldülök
időnként is jólesne
sörbenállásmentesen
kis önérzés meg dédelge
ez a nagy helyzett kedve sem.

Miért vonz e hideg tűz
mi benned lángol?
ha szemed tengerébe nézek
a mélybe szállok
s megmártózom lelkedben.
s miért hozzád fűz
mindig minden máshol?
megtépázott szivembe vérrel
irott szó: hiányzol
álmodok: kezed kezemben.
Kezed, melyet oly nagyon
szeretek nézni,
mint egy eszeveszett őrült
kapnék utána
s birtokolnám ereklyeként.
amikor felnevetsz hagyom
fülemben zenélni,
édes látomás vesz körül,
s gaz kutyája
nyüszögne hozzád szeretetért.
de rideg büszkeség
jellemez, mint téged.
gőgösen rád nevetek
nem törödve tovább
kérdő-játékos tekinteteddel.
vad, forgó lüktetés
továbbra is mérgez.
újra elmerültem szemedben,
a világra dobva bombát,
mikor végre megérinthettelek.

29447: Google a te baratod... www.google.co.hu

enigma ez nagyon tetszett... :)

tükrök és csendek
tükrök és csendek maradtak utánad
de nélküled se nem látom,
se nem hallom magamat
ahol nekem kellene állnom,
ott te vagy és most újra
megvonhatod válladat
állok mögötted a sorban
koldulok és remélek,
ha találkozunk, ígérem viselkedek
de titokban dédelgetem
szép önérzeted; jó neked,
hisz nyitott szemmel továbbmenni
az a te művészeted.

Szerintem is!:)

29457: gyönyörű szonett!

Michael Drayton
(1563-1631)
Búcsú a szerelemtől
Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Szabó Lőrinc fordítása