fél5felé érdemes indulni. éppen
látod még az utca végén a sarkon
beforduló éjszaka hátát.
veled meg velem az a baj, hogy ilyenkor ha az
utcán vagyunk, vagy álmosak vagyunk, vagy
részegek, leginkább mindkettő. de ma
nem. emelt fővel vonulhatok a pirkadat
sugárútján, a markó utcán, a
part felé.
élvezem, ahogy már és még
egyszerre világos, szép és csendes.
blődül hangzik, de neked is tetszene.
magasan van a duna, még mindig árad. gyors
és mivel közelebb van, még gyorsabbnak
tűnik. beleereszkedhetnél mély
gondolatokba a múló időről,
megpróbálhatod visszahúzni a rolót
a napra, úgysem fog sikerülni: hajnal
van.
helyette keressünk valami budapesti
hidacskát annak is a tövét, itt van
például a lánc. tudtad, hogy itt az
árvíz óta olyan finom homok maradt,
hogy mezítláb mászkálsz?
akármi létedre leguggolsz és percekig
öntögeted egyik tenyeredből a
másikba. most ráadásul virágzik az
a néhány hatalmas fa. képzelheted,
ugyanez extra szirommal. azért is jó a
híd töve, mert onnan látni a vizet a
pillérekkel. pont nem azt, ahogy elrohan
mellette, hanem ahogyan viselkedik
körülötte. hogy is van ez?
formák.
a szállók tetejét már süti a
nap, szemben a vár pedig megérdemelten
terpeszkedik, köszöni szépen, rendben
van a napsütés. három reggelből
kétszer megkapja, de jár neki.
közhelykorzózás,
közhelyelsővillamosokkal. ők a
barátaink. teljes nyugalommal tölt el, hogy
lecsó is megmondta, amerre nekik menni kell. az
erzsébetről is lekígyózik a
közhelyelső7es a közhelyelső18as
fölé.
van az első villamos, meg van utána
legalább 5-6 második. amikor megjön az
első harmadik, tudni fogod. akkor van
indulás, befetéma. vissza. lassan, van
időnk, de vissza.
óvatosan fordulj, ne ijedj meg, már nem
vagyunk egyedül. megpróbálunk
szerények és megbocsájtóak lenni
az új társasággal, ami szép lassan
körénk gyűlt. elsőre úgy
tűnik, de nem betolakodók.
exponenciálisnál meredekebben
növekvő számú mindenféle
népek, járművek, nyakkendők,
kiáltások, tekintetek, mozdulatok,
remények és feladatok, súlyos cekkerek
a kézben és néhány szív
fölött, néhány száj
sarkában új mosolyok. ők az új
osztályunk. megpróbálunk szerények
és megbocsájtóak lenni.
igazából rendben vannak, teljesen.
a nagy ijedtség után szusszanunk. szép
útunk lesz hazafelé. elégedetten,
meghúzódva. ne feledd, a kapuban még
kezet rázunk a reggellel. ő örök
szövetségesünk. utána el, most
már tényleg, vigyázva, hogy a nappal
már legfeljebb a hátunkat láthassa a
sarkon befordulva. fél8felé érdemes
érkezni.