Vers mindenkinek

30055: hidd el....kész!!!

30041: nem kész, rossz. kicsit részeg voltam, már megint összevissza postoltam :) grrr...

30053:
kámzsád helyett napba öltözni, -
nem akarok én királynak menni,
áfonyabokrot sem eszek ebédre,
de aki evett emlékszik ízére.

30052:
vérvörös színű kámzsád leszagattad
meztelenül olálkodsz a napban
kibuggyanó véred nem issza fel semmi
nehéz lesz így a holnapba menni

30051:
gyertyafény rajza a sötétben tapogat:
a szilánkok véresre sértették arcodat,
legszívesebben rákiáltanál a napra:
vissza sárkányomat, most és mindenkorra!

30049:
elveszejtett szavak szilánkokká törnek
szemem bogarán felsikoltó kérdőjelek
álmosan andalog Héliosz makrancos lován
bízni a gyertya-fényes télben naiv ábránd

Tavaszi vallomás
Forrás csobogása,
szellő rezdülése,
árnyas fák sóhaja,
erdő lélegzése;
lelkembe ivódott
örök szívdobbanás,
a végleges titok
Te vagy! Ki volna más?

30048:
virágokat áhíthat nemcsak méh,
forrás moraja huncut teremtés,
gyújts gyertyát ha jön a tél
és a tágas világban elvesztél.

30046:
mézédes áhitat csurran szemembe
forrás lágy moraja szökik lelkembe
szomjúzom a friss lombok illatát
körülöttem végtelen tágas világ

Nooo! :)
Folytassátok csak még!

30045:
a deres kőnek moha fedi báját,
havas öleli a tábortűz hangját;
mondatok és szavak faképnél hagynak,
verembe hullanak, maradnak magnak.

30044:
apró mohák simulnak deres kövekhez
ringatózik a felkelő nap sugára
álmosan nyújtóznak a farkasok
verembe hullik minden meddő szó

30043:
a havasokban, fent, köd bolyong,
hűs forrás ébreszt minden új napot
az áfonyabokrok szellőn ringatóznak -
mondd, mint szóltak az ordasok?

30035:
ismeretlennel karöltve az ormokon
szerelmesen ringatóznak az áfonyabokrok
nyitott szemmel, tátott szájjal
markolj az omló hűs forrásba
éjjel mélyében ringnak a csillagok
templomok ösvényén farkasokkal társalgom
szíved ölén halk dallamok nyílnak
ismeretlen hangok tátott szájjal hívnak

éjjel végeztével
megfogtam az utolsó csillagot,
félve, csodálkozva, tisztelettel;
puha rét felett Napot érintettem,
az szemlesütve elpirult,
még rá-rápillantok mikor nem veszi észre -
megbátorodik egyszer végre;
a Hold fakó arccal bámul -
értsd meg kérlek: mindahányat szeretem;
szavak sercegnek, kóvályognak,
keresgélik egymást tudatlanul,
reményük mindannyiszor megújul:
felsőbbrendű sugárutakon
majd kézenfogva sétálgatnak
és táncra perdülnek sok-sok
elektronban.

30040: húúú, ez kész! Ha érted..

figyelem, megjátszó kör alakul.
mindenkit szeretettel várunk, aki
szeretné megjátszani magát, kört alakítani,
hogy elhitesse magával, hogy más, mint ami
valójában, hogy megmutassa a többieknek,
más akar lenni, mint valójában.
aki szeretné elhitetni azokkal, akik azért
szeretik, ami valójában.
megjátszó kör alakul. gyertek serényen szaporán,
tudom, sokan vagytok, de itt mindenkinek van hely.
gyerünk játszódjál, dobj kockával, élvezd, hogy
a bábu én vagyok. én majd lépek neked, csapdába esem,
vissza lépek két mezőt, kimaradok egyszer, amit akarsz,
amit dobsz, mert szeretlek. úgy ahogy valójában vagy.
elviselem. nem ügy.

(refactoring)
Ismerd meg magadat
és az Isten is megismer.

30037:
Vagy lehet,
hogy a dal akar csak újabb létre kelni,
minden nap,
újra,
ugyanaz a dal,
mindaddig,
amíg jön egy teljesen más -
ez a végzeted.

Szelence
Zenélődoboznak
Érzem magam, kit
Néha észrevesznek, kinyitnak
Meghallgatják ugyanaz-dalom,
Majd becsuknak és
Bevágnak a sarokba.
Vagy úgyfelejtenek, s én
Százhatvanadszor zengem el Magam,
De már meg sem hallják...
Fortélyos rugók kényszerítnek
Mindég megnyílni és
Zenélni,
Pedig már senki sem tudja,
Mi ez a dal...
És senkit sem érdekel.

Tova szállt maga a szó
vele minden rossz és a jó
Szabadon bűn és erény közt
választani és választ adni,
ahogy a nap vakít, mint a képzet
szemedben nyugszik a végzet
hitvány szerelem tüzében ott csillog
testért könyörög, imád a lelkem
vágyakat rajzol, fortyog bennem
egy aprócska világ
mint bimbozó virág
ajtót mutat a kékség
mosolyod rejtve előlem
akarom, ahogy óra a másodpercet
ahogy mutató a fegyelmet
iránya kegyetlen
kattog, harsog, a szív hangját hallom
de érinteni akarom

30029:
Tátot szájjal, szájat csukkal
Csukot szemmel, szemet szemér.
Szemér, szerel, figyel, türel.
Hullj virág a kebelére -
tátott szájjal, csukott szemmel,
az ismeretelen fejed fölött összecsap.

Lét és idő V.
időbe karcolt
halk pillanat
az arcod
védtelen harcod
végtelen jutalma

"Álmodj...
Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetot
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket..."

"Álmodó
Amikor lehunyod két csillag-szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhok ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Ozet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellot - fényeket
Csillagok vándora - élj életet..."

Mondd, hogy te is akarod
- de hallgasson a hangod,
szíved tiszta énekét
mutassa az arcod.
Mondd, hogy te is akarod
néma könnyel kérni,
nem akarsz csak létezni,
szeretnél már élni.
Mondd, hogy te is akarod
amit én szeretnék,
több legyen, mint álom,
s ne csak múló emlék.
Mondd, hogy te is akarod,
hogy kedvesnek lássál,
s megadhassam mindazt,
amit tõlem vártál.
Mondd, hogy te is akarod
hisz ugyanazt érzed,
bevallanád bûnödet,
de nem találod vétked.
Mondd, hogy te is akarod
de ne mondd soha többet!
A kimondott vágyak
édes álmot ölnek.
Mondd, hogy te is akarod,
akarod a csodát,
bár nem tudod mi ez,
s nem tudod az okát.
Mondd, hogy te is akarod
hallani a hangom,
s egy szép napon kezeddel
simítani arcom.
Mondd, hogy te is akarod
kimondani egyszer,
amit szíved dalol,
de megvallani nem mer.
Mondd, hogy te is akarod
álmodni a szépet,
s hogy álmod ne vigyék el
a múló évek.
Mondd, hogy te is akarod
a szeretet-fáklyát,
aminek te táplálod
égig érõ lángját.
Mondd, hogy te is akarod
mirõl mesél szemed,
s nem hagyod, hogy megfosszon
tõle józan eszed.

30028:
és ki nemszenved csak nappal?
azelött le a kalappal?

30025:
nincs baj, ami a világ gondja
ember ember hátán mondja:
tátot szájjal csukott szemmel
hullj a világ kebelére

30026: arra nem is figyeltem no! ;)
Hihh! van egy régi kétsorosom (valahogy így:)
Nem szeret az szenvedéllyel,
aki szextől szenved éjjel.

30024: ;) öblít, meg kedély