Vers mindenkinek

30082: ...hát ez övön aluli volt. Nem kedvelem a gondolat-érzéstelen epigon kínrímfabrikálást. Az enyémekkel kérlek ne tedd.

azt megterem
és oszt
vagy foszt

ki tesz
tosz
teron

ki koszt tesz
koszt arat
mi lesz a mai nap hatása?
s vajon jó -e ha a kutya az edédet
a sárba elássa?

Úgy kullognak a fellegek,
azzal a gúnyos, érdes
tériszony nélküli ugatással,
mely csak unott-hossz körünknek alfája.

Ősz
Úgy hullanak a levelek,
azzal a nyugodt, fényes,
tériszony nélküli zuhanással,
mely csak utolsó röptünknek sajátja.

29995: !!!!

30077: transzcendentális költészet :)

Vacog a Nap,
felhőkbe öltözött a táj,
fázós madarakat
takargatnak a didergő fák.

30066: Angyalom! Hogyan "alszanak a szegek a jéghideg homokban", hogyan "fecseg a felszín", mi az a "tündérrepesés"?

30063:
ragyog a nap
és zúg-búg a csend
a sárkány újfent
az égre röppent
kék-vörös áfonya
ringatózik álmomban
gyertyafények játéka
csillog otthonomban
a hegyekben megtalálom
ajándék odat
de a szabadság ráforrott
szárnyaimra
ó, Isten milyen
játékos varázs vagy

30073: nem tudom, de köszönöm...

30066: (gyertyaláng)
sercen egyet
és lassan hömpölyög felfelé
nyújtozik jónagyot -
mindenkinek jónapot...
vagy jó estét?
álmából valaki felébreszté -
lassú halál lészen más testén,
folyik, folyik, hömpölyög,
simítja homlokodon a gödrököt,
játékos lélek lehet azért,
lelke elszalad erdőbe tobozér,
de csak egy villanás,
ebből nem veszel észre mást,
és mit erdőn-mezőn gyűjtött,
szobádban hagyja Isten ajándék át,
bebalzsamozza kedvesed haját,
és ameddig a gyertyaszál ér
lassan csordogál lefelé,
mielőtt a végére érne
átalmegy varázsba, érted.

30070: tök jó vagy

30066: te minek olvasol verset, ha ilyet bírsz kérdezni??!! (bocs, biztos az eső teszi)

30069: :D

30066: fölfele szokott folyni, meg a szobában szerteszét, egészen a csöndig...

30063: :D , hamarost

30065: grat! :)

30065: szép és jó

angyalom, hogy??? hogyan folyik a gyertya lángja???

Csönded
Csönded, hosszan elfolyva, mint a gyertya lángja,
rend mögé rejtett néma őrület magánya.
Rég elsírt könnyek száraz tocsogása.
Csönded, vihar előtti. Sohasem mennydörgő,
percek igáit tűrő kegyetlen fegyelem
reményt s vágyat szűrő áradása.
Csönded, arcomon elfojtott forradás
sohanemszűnő, tűnő kiáltása.

teremtette = teremtettje

30061:
http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/mm/kornytud/termved/tgy2/vacvit1.jpg
vagy
http://www.sopronihegyseg.hu/galeria/photos/photo1.jpg
ej, te áfonyabokor huncut vagy, hallod-e,
nem tudom milyen vagy, vörös vagy fekete
ilyen váratlanul ugrani Kata kenyerére,
megriasztottad szegényt, Isten teremtette,
egy morzsányi belebújt a szívem csücskébe.

napkirály konok hangja karcot mar a fényre
a kérget ütő reggel elrabolta hangom
fakó nyomát emésztem fejem üregében
szemet szemre pergetett halál egy kiskanálnyi sóban

30054:
Napkirályok lovagja táncol a fényben
a szétfeszülő reggel megkarcolta arcom
fakó nyomát még érzem lelkem sűrűjében
kenyeremre vetette magát egy áfonyabokor

30059:
szó,
feltörni kívánkozó,
vágyó,
síró,
hazudó,
halmozó,
kicsit bolond,
majd bánó,
lelket kitáró,
érzést fonó,
fájdalmat karcoló,
betokozódó,
maró,
fojtó,
zsibbasztó,
kábító,
boldogító,
ereiden körbefutó,
milljomszor sistergő,
álmodba izzó,
rohadt
ki nem mondott
szó...

30057:
elmentél, megjöttél,
jobb vagy, mint mikor
elmentél.
most jobb vagy hogy megjöttél,
kár volt hogy elmentél.
túl jobb vagy, kár érte,
neked jobb, nekem nem jobb,
nekem rosszabb,
megmaradás törvénye.
örülök, hogy itt vagy,
örülnöm kell neki,
imádom ezt, látni, hogy
neked megérte.
örülnöm kell neki, örülnöm
kell neked.
tehetetlenség törvénye.

Titok
Suttogtunk a csendben,
Mint templomban, hol
A nagy Misztérium mellett
Az apró kis titkok
Nem hallatszhatnak
Még kettesben sem.
Pedig csak két szakadt matracon
Csak arról beszéltünk,
Hogy van a nyakán
Egy pont, ahol ha…
No, de mint mondottam, titok.
Mint ahogy a borzongás is, mely
Végigfut rajta, ha a lábát…
Jaj, a szám jár már megint!
És ahogy ölelve alszunk, az…
Szegény, ostoba Kant,
Akinek az „immanens és transzcendens”
Csak Istent juttatta eszébe…
Nekünk meg gyertyafényt,
Stinget,
Mirrhát és
Csodákat.
Elmondhatatlan, tehát
Kétszáz sor után is
Titok marad.
Mint a Benne rejlő Végtelen,
A halálmély kút, hova
Oly szívesen omlana az ember
Lassú
Időtlen
Végső zuhanásba…
De rács védi, páncél és
Lakat.
Önmagát bezárva sikolt szabadságért;
Ez a legnagyobb titok.

Fuldoklott vágyaim bábja,
tüdőm kitépetett a világba,
felszakadt bár a féreg-tok,
könnybe fulladt a pillangó.
Átokba sirtam az egeket,
szivem marta a kérgeket,
porladt a hús, a lepke-test,
elfújtad, mint szél a levelet.
Fájt a rongy, mi tusámat fedte,
izmom testemet keresztté feszitette,
torkomat izzadva utánad kaparta
döglött pillém szövött szárnya.
Meghalni percről napokra át,
vége már, mégis végtelen fáj.