szeretnék vére írni egy verset, ami
boldog,
csendes derűt sugároz, mint bizonyos
dolgok.
szeretnék végre írni egy verset, ami
csöppet sem lázad,
csak megül, gőzöl a fényben, mint
bizonyos tárgyak.
szeretnék írni egy verset, ami
hálás,
mint a régóta feszülten várt
rátalálás.
szeretnék végre írni egy verset, ami
vicces,
hisz az életem vicces és a világ,
és isten is vicces.
de nem megy, nem megy, nem megy,
nem megy, nem megy.
nem megy és nem megy.
milyen tehetség az ilyen, hogy csak
rágódni enged?
mert nem megy, nem megy, nem megy,
nem megy, nem megy,
százszorra sem megy.
nekem még a libidó sem csinál
csikósabb kedvet.
szeretnék végre írni egy verset, ami
hűvös,
jó terméskövet tol a lelkemben
fortyogó tűzhöz.
kéne, hogy hátára üljek, a
tűzben szalonnát süssek.
mondom, kéne egy hűvös vers, hogy a
hátára üljek.
és nagyon járna egy vers a szerelmemnek,
hogy az őrületét jól odanyomja a
felálló rendnek.
és szeretnék végre kapni egy verset,
ami boldog,
alvó és önmagával betelt, mint a
tengerparton heverő dolgok.
de nem megy, nem megy, nem megy,
nem megy, nem megy.
nem megy és nem megy.
mer' engem az engedélyem csak
rágódni enged.
nem megy, nem megy, nem megy,
nem megy, nem megy.
nekem más nem megy,
csak a magam szerelme meg a beteljesületlen
szerelmek.
sületlen húsok bújjatok
gőzölgő szívemhez,
mi bánattól vemhes és vemhe e vers
szintén bánattól.
ááá!
(korom - hajnali)