Vers mindenkinek

30024: szerintem ömlítse, meg kedéjem... vagy kitudja

30023:
Jó kedéllyel lennél keddéjjel,
de a nap a sárkányt bekapta
és elolvadtak a jégsapkák.
Hát nem bolondok az emberek?
Még mosolyognak is rajta...

ööö...blítse? ;)

29945:
süt a nap
szája tátva
sárkányt eregetek
áfonyám kenyérre kenem
s bort a kupa fenekére
ömlítse le víg kedéjem

Vicces, hogy két gondolat
mik időben térben
is máskébb görbülnek
a térképen
között nincs
emlékem
előbb még szomszéd ház vetületével
megtört ablakom felülelével
a hajnal
nyitotta pillámat
arcod belesett alá
(ér)vágás s már bámulat
esik szememből kávémba
megosztottad a teret velem
s észrevettem
már későn
álltál a lépcsőn
alásüllyedt veled
s csodálkozásom felett
csodálkozom
mi történt között
két gondolatom?
Görcs állja útját kevés cukortól
keserű töröklé
vámot fizet torkomon
s döbbentően idegen voltál
első kuckós találkozás
hoz képest
Édes
Szünet - ismét emléktelen ugrás
betüről betűre írlak
le
újból eszmélek görcs szétpattant
miután
hogy kerültem ide
szavaim mögé talán
kávé hirtelen szabadult útja
átléphető határ
átlépése lökte fel számba
ébredésem
s körhinta helyből nézett
mindig visszatérő üres üléseként
osztod szeletekre napomat
arcodat
épp feledném s te
mint kinek elég sosem
pontosidő posztot töltve
orromra koppintasz:
gondolatba öltözve
alamizsnát szemtelen
mocskos kézzel arcomba könyörögve
álkoldusként -
néztem a tükörbe
elárultam magam megint
reményemmé sorvad
hogy rám nem sikerült olvad
nia tekint
etednek
05.12.01.

süssön a nap ma nem bánom
sorsom ma végre nem szánom
nézek az égre
kacagok végre
a létben a szépet ma meglátom

Napsugàr,
ne buzeràlj!
àllott, izzadségszagu, györött takaróm
pàncél a sugarak ellen
zavart, ködös szemem van mivel takarnom...
a màsnap vàrhat
meghagyom màsnak
tiszta fejjel szeretném meglàtni
mi az, mire nem érdemes vàrni...
visszaaludtam..
térdemet ölelve, reszketve
a sarokban......

Bolyongva
Fekete csillagok
éhes ragyogással
isszák fel a Napot.

Szívárvány
Láttam
tovatűnt szívárvány
elmúlt, nincs tanúm már
kérdeztem
hány év is volt
hány óra
és mennyi jut még
láttam
hány perc
talán az utolsó szár méter
visszanéztem
mikor az idő csikorgott
féltem
mikor a nap találkozott
mikor felhő takarta el
arcom mosta eső
az utcát jártam
a szívárvány előtt jártam
színeit kerestem
láttam
arcokat, feslett képeket
emberarcú óriást
Mennyi kell még?
a gyertya is csonkig ég
könnyet szárít fel
itt benn ég
itt volt, velem vétkezett
a holnap hajnallal érkezett
mert együttható
vagy birtok és szerkezet
a szabadság vágy
Láttam
Önmagam
vad az éjszakában
a szelíd kérdések
Vártam
Akartam látni
A csodát várni
ahogy rohannak mellettem
felvesznek
Ahogy, majd egyszer engem akarnak
Ahogy láttam, hogy én vagyok
Ahogy majd ketten éneklik
A szívárvány alatt
Mint a múlt, amikor elmúlik
jelen pocsolyájától vizesen
Ázik szét
szakad
hull darabjaira
Fujja dalomat a szél
a szívárvány lépcsőjén
minden szürke
és fehér
és valaki egyszer talán tényleg énekel
valaki szöveget kér
egy dalt, csak nem úgy
ahogy a szívárvány
mert láttam

érzés
gabalyog
mosolyog
apró-cseprő támaszték
egy vár, talán téglából
egy akarat, ahol ereszcsatorna búg
sugárzik, véd
hadakozik
talán a szív
talán, mert enni kell, annak, aki éhes
falatozni, jóllakni és elhinni
kuszált
kószált
egy elcsócsált szóhalmaz
a hitre, a becsületre
a szerelem árvízére
talán a csend
talán csak együgyü és félszeg
talán csak bizonytalan
mint első lépés a csók felé
mindig más
egyszer tangó
egyszer rumba
mellé lép
mellé szegül
mint hold mellé a csillagok
hordozzák oly mélyen
talán egy virágszirom
talán egy másik
mint a játék
szeret?
nem szeret
kérdőn a kijelentő
talán csak játék
megannyi ezer vívódás
talán hullám a tengeren, a kékkel
sodor, visz
elönt és fojt
nem kérdez
csak néha válaszol
talán csak elrészegült érzés
hogy ennyi volt

30014: ez feketébb az enyémtől :(

itt voltam
itt voltam lenge takaró szívednek
mikor kezét lengeti a bánat
egykor táncot járva
a zene ölel, magához húz
lépésről lépésre
mint homokban hempergő gondolat
pedig csak az érintés fújja, a falat
vadul, zilálva, cseppekben
itt voltam, itt csendben
meghúzótt margó a sor szélén
itt voltam, itt vártam lengén
ahogy ügyefogyott szavaival
integető juhász
a parketta fénylő, síma volt
csúszott, ahogy az érzések amott
itt voltam, itt énekeltem, dalom
halkan, mint szerelmes kép a falon
itt voltam lüktetve, itt dobogtam
mint vad orkán a nap és felhők között
de csikorgott, szelíd sóhajok
a pillanat ábrándjai, a táncok
itt táncoltam én is
mikor az idő azt mondta: megállj
itt voltam, pillanat és szó
innen könny és felszáradt lélek
itt voltam csend és zaj
egy magyarázott ékezet
és láncaival tiport egérút
ha menekül
inenn léptem én is, mint egykor mindenki
egy hang, egy láthatatlan
itt voltam érzés
a körút hajnalán, talán együtt lehettünk
itt, ahol minden magános
az öröm, a bánat és fúj, hogy
újra együtt legyünk
mert itt voltam mindig, neked, s nekem

30007:
Fekete
Fekete vágyad újra visszatért
és sárga manók lopták el kincsem,
míg én harcoltam egy halott holnapért
s már tegnapom sincsen…
Fekete álmom néha feléled
és messze van még az ébredés
s ha két kezem reggel újra eléred
az már csak tétova tévedés…
Fekete ágyban egy fekete asszony
feketén visszhangzó sóhalya
hagyom, hogy álmomban velem virrasszon
mint haldokló utolsó óhaja…
Fekete szavakat mormol a száj
Isten veled, te fekete nő!
fekete halál feketén fáj
a fekete pók ma álmot sző...

30010: :)

Ölj meg! Ölj meg kérlek!
A haláltól már nem félek
Vágyom rá hogy elmehessek
És fent rajtatok nevethessek!
Ölj meg! Ölj meg kérlek!
Erre most téged kérlek!
Tedd meg ha szeretsz!
Most miért nem felelsz?
Ölj meg! Ölj meg végre!
Vess véget az éltemnek kérlek!
Ne sírj! Nem megyek el végleg
Veled leszek és majd fentről nézlek!
Ölj meg! Ne félj jó lesz így!
A bűntudat szétfeszít!
Megőrülök, Ölj meg végre!
Had legyen az életemnek vége!
Ölj meg! Húzd meg a ravaszt!
Már nem akarom megélni a tavaszt!
Nem akarom a színes virágokat!
Már látni akarom az angyalokat!
Ha nem ölsz meg hát megteszem
De akkor te is jössz velem!
Felgyújtom a földet!
NE beszélj többet!
Égni fog véres lánggal!
Míg végleg el nem fárad!
Mert utáltak és megvettettek!
Ezért most jönnek velem!
Mindenki meghal!
És én elégek az édes bosszúval!
Én a pokolba, ti az égbe!
És magammal viszlek oda is téged!
Ölj meg vagy megteszem…
Akkor jönnöd kell velem!
Te döntöttél így! Ez van!
Most már a bűnös te vagy!
Két lélke a pokolba szállt
A többi Szent Péter előtt áll!
A Föld elégett!
Ölj meg engem is kérlek!

bukott angyalok falkában farkasok
"zs-ek homárok" tanárok diákok
utcák városok világok trónon ülő királyok
valóságok képek 1 ember vagy népek
maradok vagy lépek szúrok vagy tépek
elfordulok vagy nézek
támadok vagy félek
marhák kik azt hitték jobb lesz majd az élet
elikszir vagy méreg megvágnak folyik a véred
értelmetlenségek értelmetlen vérengzések
száguldások hajszák apácák vagy szajhák
vadászok vagy prédák melyik a kavics melyik a gyémánt...stbstbstb...

ezt neked írtam Veva(bár nincs jó kedvem,csak a fáradtság):
FEHÉR
megcsillan a remény
az idő vas kerekén,
ráesik a vakitó napfény.
sok mindent szeretnék,
sok mindent szeretnél,
sok mindent kerestél.
keresel és találsz,
áldozat és vadász,
nézd ott az öreghalász.
kezében FEHÉR gyöngy,
a tengerbe elsüllyedt közöny,
s egyszer magasba emel az öröm.

30000: időbe tellett felfognom, de második olvasás után arra a következtetésre jutottam, tetszik:)

Ne félj
Csöndünkbe alvadt alkonyon
fellobog még a fájdalom
s tikkadt titkokat rejt az éj.
Hordozzuk egymást konokon.
Azt akarom, hogy már ne félj.

Hmmm...
Ha ennyire feketét akartok, itt egy régi tőlem
-------------------------
Fekete vers
Fekete erdőben
fekete fák,
fekete lombok közt
fekete ág.
Füstfelhők lebbennek
a fatorzók fölött,
tűzpernyék peregnek
a halott fák között.
Egy fekete ágon
feketerigó ül,
a gyászos vidéknek
halotti dalt fütyül.
2003-06-09

drága kaloda
szívek otthona
édes keserű
a fekete derű
jön majd hófehér
fájó bánatméz
de most még fekete
minden jókedve

akkor csinálok fehér napot:) bár ki hogy érez perpill én most feketén...
hej ho hej ho :) nem megy:S majd máskor...

minél szorosabb a hurok
annál édesebb szorítása

de fekete napot csináltatok ide :(

"nem is az bánt hogy bántasz hanem az hogy
bántani akarsz hogy (ugy látszik) aka-
ratlanul annyit bántottalak (míg módot adtál
rá) hogy most te akarattal akarsz
bántani (mikor én adok rá módot) az bánt hogy
módot adtam arra (amíg módot adtál
rá) akaratlan bántásommal hogy te most (mikor
módod van rá) akarattal akarj
bántani az bánt hogy most (mikor módod van
rá) nem tudsz nem akarni bántani
(pedig erre is módod lenne) nem az bánt hogy
bántasz hanem az hogy én annyira
bántottalak akaratlanul) (míg módot adtál rá)
hogy most nem tudsz (akarattal) nem
bántani (mikor módot adok rá) pedig módod lenne
arra is pedig te is azt akarnád hogy
ne akarj bántani hogy ne kelljen bántani akarnod
hogy (módod legyen rá hogy) ne bánts"
tetszik:)

"gyülöllek gyülöllek forrong a mély forrong a mély forrong a mély
a véredben gázolnék az lenne a kéj az lenne a kéj az lenne a kéj
a lelkem sötétebb mint a legsűrűbb éj a legsűrűbb éj a legsűrűbb éj
a káosz szava elragad hát reszketve félj reszketve félj reszketve félj"
Gyűlöllek, gyűlöllek forrong a mély
de kettőnk közül hidd el te leszel az aki k*vára fél majd
Át*sztál azt ne hidd csak annyit mondok ég veled
mert míg élek addig érlelem azt amit adtál nekem s*rt
se tudsz te rólam beléd hasít minden szólam
lehet mindig gyenge voltam de emlékezz én szóltam rád
szórtam rád millió átkot lesz még hogy sírva vártok
de kinyitottam a szemem most már látok
várjátok a percet hogy a lángok csitulni kezdjenek
de minden egyes emléket rá dobok égjen vesszenek
vesszetek el a sötétben régen tűzbe tettem volna a kezem érted
de te el*ztad remélem érted
a színek eltűnnek helyükbe mocskos árnyak lépnek
a szívek kettétörnek hoznak vérszagot az éjnek
nem érzek csak vadállatként támadok rád hagyok még valamit
az álmot nekem nem kell tessék láthatod
eldobom magamtól csattan a képedbe a felismerés
nem vetted észre nincs már elismerés
nagynak akarsz látszani de amit produkálsz az igen kevés
ha pofáról van szó mint a partikon az ingyen evés
na pá ég veled kapálózz minden elsüllyed veled
a lelkemen a folt segít hogy emlékezzek van neved
balkánhálivúúd...

nem is
nem is az bánt hogy bántasz hanem az hogy
bántani akarsz hogy (ugy látszik) aka-
ratlanul annyit bántottalak (míg módot adtál
rá) hogy most te akarattal akarsz
bántani (mikor én adok rá módot) az bánt hogy
módot adtam arra (amíg módot adtál
rá) akaratlan bántásommal hogy te most (mikor
módod van rá) akarattal akarj
bántani az bánt hogy most (mikor módod van
rá) nem tudsz nem akarni bántani
(pedig erre is módod lenne) nem az bánt hogy
bántasz hanem az hogy én annyira
bántottalak akaratlanul) (míg módot adtál rá)
hogy most nem tudsz (akarattal) nem
bántani (mikor módot adok rá) pedig módod lenne
arra is pedig te is azt akarnád hogy
ne akarj bántani hogy ne kelljen bántani akarnod
hogy (módod legyen rá hogy) ne bánts

elvesztek a mesék:
meghalt somlyó györgy.

és egy szösszenet a mai napról:
MAJD SZERETNÉL MÉG
Margómra írom
Félfámra sírom
Kegyetlen gazdám
Szerencsétlenségem.
Majd szeretnél még
Majd szeretnél
Szerencsétlen gazdám
Elkéstél.
2006. május 13.

29996: Erről eszembe jutott az egyik versem:
TÉBOLY
Papírra ordítom
Farkas dühöm
Forr az elmém
Le kell ülnöm
Kezem ökölben
Feszít szét a vágy
Hogy véget vessek
S vért arassak.
Nem tudok élni
Magamnak szenvedek
Lennék gyerek
Hogy hamarabb haljak
Téboly gyújt szikrát
S elemészt
Nincs hamu
Mi túlél.
Kihez szólni
Nincs segítség
Szám kinyílna
Nincs levegő
Szívem nyikkan
Nincs visszhang
Elborul az ég
Zárul a fedél.
Sírom a könnyem
A föld alatt észrevétlen
Fekszem
Holtan, mint élten
Egyedül.
De itt a férgek is elkerülnek
Fussatok
Mert bosszú a vérem
Méreg a csontom
A tűzvörös üvöltés.
A rettenet-váz.
2005. november 3.