Vers mindenkinek

30114:
a hajnali tocsák tükörében
a madarakat figyelem
szemem sarkából
lassan átjárom jelenem
koppan a szó, hullik a fény
harang hív: mozdul az éjfél
álomhajók ringnak homlokom mögött
pupillám lázát az éghez kötöm
szerelmek, illatok, kincsek
figyelem a lombokon táncoló fényeket

barnát, = barnát:
(punktuációban nem vagyok túl jó... :( )

30076:
röpülj sárkány, tied a tér,
szabadság: magában mit sem ér,
új napon vagy új éjszakán,
ébredhetsz a nap túloldalán;
áfonyabokor nem terem barnát,
vörös és fekete, fogom a baltát,
adeninről timint vágok bánatomban
és az álomhajók elvisznek nyomban.

30108:
kiskanál, kiskanál, elvitte a kánya tán;
kánya vállán köpönyeg, a vakvarjú csípje meg.

szàjjvelem szàjjvelem
en elreplöm az életem
nemérdekel nemérdekel
addig amig van kivel
megosztanom megosztanom
ruhaitom megfosztanom
kellnekem kellnekem
hogy kelljen neked mindenem
az àlmaim a bànatom
az örömöm és a fàjdalom
hàljvelem szàjjvelem
ittvan veddbe a gyogyszerem

boldogan úszó esernyő képe
lép elém, díszmagyarban
ahogyan az avarban eldönti
ma úszni ment
nem holmi szíveket perzselni
vagy boltban a semmit eladni jó pénzen
vagy nem éppcsak henyélni
merengni a tavalyi télen..
és enyhülni a jóleső napfényben..
az ernyő ma úgydöntött
becsuk, és halakat megvető
bátorsággal folyóra száll
összezárja képzelt szárnyait,
lesüllyed a folyó fenekére
megcsókolni iszapos ősemlékű álmait

-Az ég
Meddig kell még égni
Hogy valahol vége legyen
Elfáradtam már
Nincs erőm
S a szikra is kihűlt
Talán ha röpülő meteor lehetnék térben
Nagy ernyők fölé szállhatnék derűs
Megkapó emléket égetve a
Kirándulókba és az utazókba
Vagy esernyőként rántódhatnék ki
Erősen szorító kezekből a szélben
Minden bizonnyal tovább bírnám
Mint így, kaparó torokkal
Gurulva a lejtőn
Nincs szebb mint rigó lenni
Valaha én is repültem
Mamár csak a szárnyam cipelem
Mert nehéz teher a szárny
És elhagyni nem lehet
Meddig kell még égni?
Úszni nem lehet?

tökéletes lelki válság
kívül az állság
s látványa bennem
válságot szül
ugyanígy a beképzelt baromság
és az összes tiporni való
emberi tökéletlenség létrehozza bennem
a tökéleteset

Kiszorítasz, leszorítasz,
ágyról, ágy alá gurítasz,
felnőttél, már nem velem játszol,
igazi, élő bábuval babázol.
----------------
Sziasztok - hazatűntem!

30106: ;)

30104: tested tőlem teret vesz el
lelked meg hozzáad, ötletet
verseket, lufikat és betűk
szélén megcsillanó aranyport

30081: :)

30092:
én szólni sem merek, az utóbbi napokban
a héliumos lufikból én is pukkasztottam,
a lufik közé beosont életem,
míg kipukkantod, addig is élvezem.

30101: ennyire szánható a
kimaradt a hevenyészett
halk és csak ölni való
áldozat kivasalt zsengéje

30101: :-DDD

Semmi nem állandó,
kihaltak a szeszcsempészek,
csak füstölnivalót
árulnak "vegytiszta" rendészek.

30098:
ölök és megyek
nem alhatnak a rím serlegek
számhoz lopott holmit
újfent nem engedek

30096: mer nem minden állandó!

Jövök, meg megyek,
s ha elfogytak a kínterek,
rá fogok szokni,
hogy bent teregetek!

30096: én most jövök majd megint

Hahh! Egyrészt nincs otthon gépem, másrészt meg olyan, mintha elfogytak volna a gondolataim :( --- és ti sem játszotok velem, csak ritkán! ;)
Bocs az off!

30093: szijja, miért nem írsz, vagy csak ott írsz? :-)

30093: szija Éva :-))

30092: énnem-énnem!! :)
Bár mostanában lehetőséget sem nagyon adok rá (nem igazán írok)
Különbenmeg - sziasztok! :)

30089: jujjj, engem hányan "utálhatnak" vajon, legalább 100 "verset" átírtam már itt, :-)

rászálltam a netre
és van aki megvetve
hallgatja
csontom nyikorgását
szívem sikoltását
és nem kérek cserébe
semmit, hogy valaki
megértse, és olvassa
nevemmel bejegyzett
vakaródzásaim
s nem bánom, hogy
látják
gyorsan tákolt
vasrózsám rozsdás
szirmait elhervadni

t

30086: mi itt ilyen szoktunk játszani... ezer boxánat

egy tér
két gondolat
szárnyaim alól
szavak hullanak
meg bolhák is
potyognak
a földön élők fejére

de senki
nem szereti
a koszt:-)!!