Vers mindenkinek

30595: ez jobb...

no de légyszi..
http://www.kzs.hu/hirdetes/Jozsef%20Attila/Kertesz.htm

Tőled - neked
Jártamban-keltemben,
leültem a kertedben,
virágokat összeszedtem,
jól mutat majd a kezedben;
tiéd volt és tiéd lesz,
legfeljebb, majd megkergetsz!
-----------------------------------
tudom bugyutácska - ez van :(

......Öniróniannó
- a kiterjedés határairól -
" a végtelen nem áll meg a kertkapuban "
tudjuk Prevlikov óta
szóljon hát arról a nóta
ahogyan móriczka képzelte el
istenke vajon majd hogy felel
+ arról a kirelejzumát annak a kiművelt
kútfőnek egységenként hetet idegenszavazva
rekordokat döntve agyba
főbe verve a megértés igényét
képzelt pamlagon heverve
képzett érdeklődőnek keverve
meg az összes bőrredőnek
amit vadászösztöne moccantani dukál
beépült tihanyi echós szekerentyűjén
lassacskán ballada

ezennel bejelentem hogy mostanában írok majd idebe
olyan régi kétezerhármas dolgaim melyeket még ékezet nélkül élvezhettetek
amennyibenn
tehát hogy elhagyván a tájszólást fonetikusan leszek újra írt
sebeimre

30586: így sem rossz. szeretem amikor vki idetesz belőlem vmit, mert én épp nemtom hogy kell.

Az én földem a folyók felett terül el
a tenger közelében,
sehol máshol nem csendülnek a hangok ilyen szépen,
kipattant a titok ahogy ez mindig lenni szokott
a jó barátok hallhatják a végleges fordulatot,
a tea mellet vagy a téren a vágy kitörve beszél
lassú víz partot mos némán
hogyha nem fúj már a szél.

Otthoni séta
Mikor hazamegyek,
újra tini vagyok,
s nem értem, hogy
az egykori nagyok,
miért néznek rám
ezer ránccal és
vénséges szemekkel,
míg búcsúzásnál
az előszoba
tükrébe nem nézek
- s már mindent értek!

Bús sötét
éjszakák,
zakatoló
szabad illatát,
melyre lelkem
mint, moly
a fényre
tapad;
úgy hoztad
el, ahogy
talán nem
is szabad...

Visszafojtott könnyeim,
Viaszként nehezednek szívemre,
De önthetek belőlük gyertyát,
Melyet, majd könnycseppjeim oltanak.

82/83 köszönöm.
de egy lényeg kimaradt. javítva valahogy így:
szép
ahogy a méz folyik a tiszta kenyérre,
elönti mint arcot a bánat.
szép
amikor kap az, aki nem is kérte,
csak kilátják szeme mögül a vágyat;
és szép
ahogy fel-fel merülsz bennem.
vagy ismerős vagy, vagy ismeretlen,
szép
amikor múlt leszel az emlékekben
nem a tegnap már és nem a régen,
az is szép
ahogy szép vagy nekem ha kérem,
és jelenné válsz reményekben.

Búcsú
...és akkor ütött...ököllel...kétszer
csillant a szeme...csalódott ékszer
...nem szóltam...ő se szólt...álltunk ketten
apám, meg én...hitevesztetten...
..."elmegyek öreg"-mondtam és nevettem
"nem szól a harang többé már felettem"
...az arcomba köpött..."óvjon az ég"
és azóta megyek, megyek még...

Már minden mindegy
Kongásig üres a ház,
távolról harangzúgás
leng az ajtók között,
szomorú csupasz falak,
emlékekkel játszanak,
s már csendbe öltözött
minden elcsépelt vágyunk,
csak unalmat találunk
pezsgő élet helyett,
játékaink is szürkék,
az ég felettünk hűlt kék,
s már minden egyre megy.

Tényleg jó Marci!
Persze van elég sok jóféle írása! :)

30581: enigma, asszem nekem eddig ez a legjobb tőled... thx.

szép
ahogy a méz folyik a tiszta kenyérre,
elönti mint arcot a bánat;
szép
amikor kap az, aki nem is kérte,
csak kilátták szeme mögül a vágyat;
és szép
az is, ahogy
fel-fel merülsz bennem.
vagy ismerős vagy, vagy ismeretlen,
szép
ahogy múltá múlsz emlékekben,
és szép
az is, mikor jelenné válsz
reményekben.

Álmomban a képek
Egy világnak háttal ülök karosszékben
gondolatok között matatok, papírok után kutatok
hátha akad kezem közé egy elfeledett kép
szemem előtt egy elmúlt álom
hirtelen a valóságba lép.
Egy fán csücsültem a tó felett
ahol egy mókus a levelek közt átlesett,
feljebb kúsztam az ágakon remélve,
hogy közelebbről is láthatom,
ám ő a napsugarakkal elszaladt,
talán ott lehet valahol
a lenyugvó nap alatt.
A víznek kékje lassan feketébe csapott át,
a többi szín is lámpát oltott.
Fényük az álomba lépve lesz újra fényes,
ízük sóval marad mindig édes.
Az estbe nyugodva várom a reggelt
az ágak között a nap az égen terpeszkedve
dombokat magához ölelve kel,
a mókus szalad felém a lombok alatt,
a tónak kékje most ugyanúgy néz az
égre fel.

Egyszer ültem a tóparton egy padon és leírtam amit láttam.
ez egy tavasz ihlette versike ezért is
lett az a címe, hogy...
Tavaszi vers
Újra éled a természet.
Látszanak már a szín-árnyalatok,
mintha újra rajzoltak volna
újra szárnyalhatok,
a madarak énekében, a völgyben a tó vizében
újra fodrokat talál a szem,
a tavasz új fuvallattal köszönt engem.
Új életek, régi célok és távlatok,
szerelmesek ajkairól röppenő száz-dalok
együtt a körben velük táncolhatok.

Ócska
Bámész hús az égen
Leszáll merészen
Csicsergőket csókoz
A telefondróthoz
Ahol pici rímek között
Két szívre drótmasnit kötött
Kijátszva a zord időt
(Beleunva rég kidőlt)
Nem is vagyunk, nincs miér'
Léleknek szó a kenyér
Vers barátság, nemszerelem
Azt játszom, hogy játszol velem

csendes szempár
nyugszik hasamon
arcomba meleg
bajusz dorombol
ketté válik
szűkülő világom
szívemhez ér a
fáradt macska-nyugalom

gurunak be és elszámológia téttel
a kisebbik részem lány
a nagyobbik részem áll
a legnagyobb rám
esik
a bölcsesség minden

Üdv mindenkinek!

Messzi part..
Messze még a part, ahová
nem süt be a fény,
ahol szelek fújnak és a
víz sekély
csak egy álom, hogy
valóra váljon
látszik a felfestett tájon
ahogy életre kel a valóság,
ez nem más csak egy
cseppnyi jóság
ami kell
mert hosszú lesz az út
csak várj még rá..

Titok
Csenddé lett miután megszületett.
Hangosan felsírt aztán
elcsendesedett.
Mi történhetett?
Talán valahol
eltűnhetett!
Ne keresd mert
elveszítheted,
mégis a tied.
lehet.

Stahl László:
Nemes egyszerűséggel
Láttam az álmodat!
A függönyt elhúztam, hogy
ablakot nyissak világodra,
hogy felfedezzem mi zajlik
erdőid, óceánjaid mélyén,
szigeteid szélén köveket gyűjtök,
ahol a víz a partot mossa,
szórom tenyeremből a homokot,
mint lágy szellő a fényt az esőben
a szivárványra, ahonnan színek
csepegnek a szemembe és ízük,
mint a szerelem, édes minden
cseppje, amit ad nekem,
szeretem, mert szeretem, ahogy
szeretni lehet egy virág illatát,
egy találkozás pillanatát, a bánat
örömét, az öröm bánatát,
a madarak dalát, a régmúlt idők
gondolatát, téged, akiért újra élek
szívem rácsai mögött, és ha üzenetet
küldök a széllel, hogy boldog vagyok,
akkor ő útra kél feléd, füledbe dalol,
s hallod valahol ahogy énekel és majd
szépen csendben megérint
s mellőled elreppen.
--------------------------------------------------------------------------------
lap tetejére - a szerzőtől - nyomtatás

30560:
...és néha bólogat
a lélek csendben,
néha törten,
lágyan összekacsint a
kusza jövendővel,
néha kacag
romok felett,
virágot tép
de hitet ereszt,
néha csak kiáll,
hogy kiálltson:
szívét öntözzék halkan
kaleidoszkóp kristályok...

Gyengeség
Védtelen lelkek
- s bennük megannyi fázó
gyertyaláng inog.

kínoztok csakazértis
nem áll a hülye tézis
hogy az ember ha nagyon akar
szembeszállhat a buta aggyal

-Csóka
Záp szél úsz az égen
Én meg csak nézem
Csoda jár a csókhoz
Ha megvetted, ágyhoz drótoz
Csukja van a szívem fölött
Az ajtót csukja (szíven ütött)
Megleli a záp időt
(A kutya fája már kidőlt)
Nincs nevem és az se ér
Nincs kegyelem, nincs miér'
Éhes testem leszögelem
S boldogulni nem fogsz velem...

30566: jaj, itt ájulok el, azonnyomban..