Vers mindenkinek

30505. jajj de jó volt ez!

Játékból hull az eső,
szíveket dobbal verő;
csak csupa kipp-kopp,
s az életben csak csipp-csupp
érzelem támad feléd,
mit hárítni nem győz elméd,
míg végül az áradás elér,
s az érveket legyőzi a vér.
(ReFata)

Legszebb öröm ha karmolom
a papíripari produktumom
a jelentés részemről partikuláris
úgyhogy több szót erre ne is

(off)
Bocs, de légyszi adjátok tovább, hátha segít!!!
http://strehogergo.uw.hu/
(on)

hazug angyal
igaz àlnok
lop rabol csal
akit làtok
mosolyogva
döf hàtulrol
véred szivja
arany tàlbol

Elfogytak már a mosolyok
Hazugság ölte meg a szerelmet
Szívem mélyén üszkös romok
helyett új katedrálist
Mondd, ki emelhet?

no ez lett 'inkább' belőle:)
Nem az idő jött el
hanem te jöttél ide,
sejtről sejtre
mégis az értékekre figyelsz
meg a jelentésre
hogy aztán könyöröghess
az isten szerelmére?
hogy megéld azt, amit
úgysem élhetsz,
mert folyton elhiszed,
hogy az élet -
nem más, mint verseny
és szemlélet
persze ezekkel…
csak elszalasztod,
az életed

Nem az idő jött el,
hanem te jöttél ide
sejtről sejtre
-
www.rozsamez.hu

Drága Dorotee!
Hiányzot az üdeséged.
Nem beszélek hülyeséget :)

...elfogytak már a jó sörök
és lógnak mind a mellek
az élet mint mondják nem örök
hisz már az égnek sem kellek...

Elfogytak már a mondatok,
el mind, az érvelés,
most csak a szív beszél,
csak a hit formálja a gondolatot...

(elnézést attól, aki a Haiku fórumot is olvassa)
csikorgó télben
fagyott gerincet hasít,
metsz pillantásod
múló fagyhalál
forró szúrásokkal oszt
újabb csókokat
bizsergő tavasz
akaratod elé hull
térdem, erőtlen
gyengéden ölelsz
harmatos réttel itatsz
benned oldódom

30493:
azt hiszem életekkel játszok
s mindenségbe térdig gázolok
válaszra kérdést nem tudtam,
inkább diófa-lombba bújtam.

30492:
42 éve figyelem a mozdulatlanná dermedt perceket
"szavakban a kérdés" - felém zengedez a karma
42 éve nézem a megkövült testeket, ó szú-marta
falat akadt agyam peckében, de miért kérdezel?

30491:
keserű és marja a számat,
de most már késő a bánat
egyetlen kérdés
egyetlen válasz
de mi a kérdés
és mi a válasz?

30424:
sárban a bánat, mivégre?
légben eperszemeken lépkedsz
kitárod szájad ritmusra
tátogosz a sóba mártott halakkal

http://www.peticio.hu/?module=6&pdid=3652

CSAK EGY PILLANAT VOLT,OTT FENT A KERESZTNÉL
Csak ültem ott a város fölött,
úgy éreztem,perzsel
a föld
Fagyos lángú nap
hevített,mégis hideg szél
gyötört.
Haldokló fa levelét a szél
az arcomhoz vágta
mint a sebesült,ki utánad kap
de már tudja:
úgyis hiába
Ennyi volt,egy röpke pillanat,
mint mikor az óra egy másodpercre
elakad,és aztán továbbszalad
Látod,ennyi történt csak,
semmi más
de mégis megragadott-furcsa látomás-
-valami eltörött:
Kopaszon zokognak a fák
az avar fölött,
és én nem értem, mi történhetett
Miért látok szerte mindent
holtnak?
Látod,egy apró mozzanat
volt csak,
ahogy a tél közénk érkezett.

30483: :) hát igen

halk zenéje lelkednek táncra hiv,
suhanj hát mint égbolton az alkonyat pír,
öleld át a világot, az egészet,
s alkoss a többiekkel valami szépet.

-A lant
Alant a szívben csücsül egy manó
Ő suttogja halkan, nekünk mi volna jó
Psszt! Hallgasd! Nem mondja sokszor
És tompítja hangját a bőröd meg sok szőr...
Alant a völgyben van egy kis patak
Nem tapossák gépek csak néha őzpaták
Vadvirág illat van és nyugodt csobogás
Rigófészek, hajnali új-élet csipogás
Alant a testünk áll és reszketeg
Bizsergeti a vágy mi erős és rengeteg
Életet csiklandoz a világra folyton
Pedig néha-néha magamba fojtom...
Alant a szívben csücsül egy manó
Hogyha rá hallgatnék nem lennék menő...

30484:
Pengő hangon szól a lant
s én botladozom át a hitben
bokor mélyén édes álom
nyugtomat csak itt találom
színes pille újra libben :)

egyedülszó
a játék a bokor mélyén
nem egyedül jó
az élet az árok szélén
nem hiábavaló
a szó a felhők fölött
majd társra lel
a kéz a derekadon
csak átölel
a lant, mit rég letettünk
szívből zenél
a dal, mit félbehagytunk
most visszatér

rádöbbentem a játék lényegére:
megbújok egy magányos bokorban
és várom míg a galaxis elsuhan

-Ezer
Ezernyi év a vállamon
Oly jó lenne lerakni
A hegytetőn lakni
Magasba vágyom
Táncolni homokban
Mezítláb a hóban
Tánc az égiekkel
Őszi avar-ágyon
Levetkőzni az arcom
Kibontani páncélból a lányt
Kitárva az éjszakára
Könnyű álmod lassan elnyom
Hinni, hogy a kék ég hív
Lélek-érintés
Azért írni, mert muszáj
Feltekintve néha várom
Kacsintani elmenőben
Látni, ahogy szárnyat bont
Kettő lélek - egy kaland
Incselkedő szellő párom...
Látom, újra szól a lant :)

-Szem
Csillogás
Mélység
Bizsergés
Nincs olyan elveszett mint ki tekintetbe vész el és mereven állva fellegekig araszol torkában gombóccal, mert akit egyszer már bántottak az fél és aki szeret félni azt százszor is bántják, és nem is lesz nála boldogabb senki
Bilincs
Drága
Kincs

30478: Szépre sikerült ez az átértelmezés, amilyen szép volt az eredetije is... Gördüljetek gondolatok, csókok csattanjatok, szerelmek egymásra rogyjatok, fájdalmak fájjatok, könnyek fakadjatok, lelkek tisztuljatok: együtt a versben...

-Kicsi kéz
Kishajók
Ropi
Maci
Nincs boldogabb, mint elringatni, magasra dobni, és elkapni, beleharapni, átölelni, álomba simogatni, és látni benne a holnapot, és a tegnapot is, és érezni, hogy az egész világ vagyok, ahogyan Ő is az nekem.
Rebbenő fény
Anyság
Kegyelem

-Kéz
Sóhajok
Mozi
Vacsi
Nincs boldogabb, mint megszomjazni, megszületni újra, gurulni a végtelenbe és két kézzel majszolni a valóságot minden irányb, mert senki se lát messze, csak a Napig, és senki se lát közel, csak a szeretet mutatja meg, hova kell adni a csókot, csak a vágy és senki más nem...
Libbenő fény
Zuhanás
Szerelem