Még egy, még tíz, száz vagy
százezer évet
akarok élni, tán annyi elég lesz.
S ezalatt megkapni mindent, mindent,
mit adhat a pénz, a nő, a lélek.
Robotolok, küzdök, szenvedek érte,
s majd, ha elértem eljön cserébe
a nyugalom, semmi dolog, kényszer,
kín vagy felelősség, nem lesz a
pénzzel.
Ebben fürdök minden nap a várban,
s jóakaró, önzetlen szemek
néznek.
A nők sorra ledobják
ágyékaikról
a vértet. S amikor mindet átrepesztettem,
kérdem magamtól üresen,
árván,
van-e Isten, ki jövőnket
látván,
ellát, véd, elhagy, megöl avagy
éltet,
vagy a nő maga az Isten, kiért
magom gyűjtöm, és meghalok
vitézül,
gyermekem anyja, és saját anyám is
kire múltam, jelenem s jövőm
felépül.
Kire nem vigyázok, s csak gyalázom,
s ezért vagy másért fejemre
nőve,
áll a világ nagy tetején, mint
gyermeteg lelkem egyetlen őre.
Ellát, véd, elhagy, megöl avagy
éltet,
kedvére tennem már alig lehetvén
szeret és gyilkol, magát levetvén
földre és égre festi a vérrel:
„Mit se törődj azzal, aki
károg,
mit se törődj azzal, aki károg,
hogy ő van ő van ő van, és
ő van
mert a mindenség ura tudatlan,
és eszme csak ott van hol a nő van,
mit se törődj, azzal ki pogány
hitével a világ érkező
végére fényt vet.
Ne vegyél be semmi de semmi-
féle öröm- vagy bánataidra
mérget.
Még egy, még tíz, száz vagy
százezer évet
igyekezz élni, tán annyi elég lesz,
s ezalatt kapjál meg mindent, mindent,
mit adhat a pénz, a nő, a lélek.
És pokolra mind, azzal aki károg, mert
csak
unja magát, s álfájdalmai
nőnek.”
a teljes koszorút itt találjátok, ha
bejött a demo:)
http://www.prae.hu/prae/portfolio.php?uid=305&fid=1777&type=1