Vers mindenkinek

32245: Subidú Reloaded?! ;)
Rég láttunk erre...

Öntörvényű örvényembe nézve
Önmagam tüzében elenyészve
Tojok a világra heherészve

verbál tivornyabál
ki volna már írva hogy az órarendem nem engedi
de úgy látom a szóra kár
fordul az út fordul a zár
legörbül a száj
fáj?
a port ami a torkomra száll
leöblögetem így lesz sár
egyre jobban változik a táj
egyhelyben állok egy perc alatt itt száz csoda vár
várj! oda állj! de ott sem jó...
fordul az út fordul a zár
egy szó mint száz száz korty mint egy
nem mindegy hogy kiszólít hogy ki szól itt
egyre megy
egyre jobban változik a kegy
elfordítja fejét ki arra megy
fordul az út fordul a zár…
verbál tivornyabál
ki volna már olyan bátor hogy elhagyja ki arra megy
nem talál senki meg
megtalál mindenki de nem direkt…otthagy …direkt
ott didereg a test hideg
ki festi meg?
Szólít az esti heg…fut…liheg…fut…liheg
Megáll verbár tivornyabál még most is egyhelyben áll
Összefolynak a színek
Fordul az út fordul a zár
De még most is ez a táj

32237:
Ugyanaz a törvény
vonatkozik rám is?
Kihúzom a dugót,
s elnyel a kanális?

apró lépésekkel
akciós pontokat gyűjtök
s jutok egyre közelebb
a ponthoz, ahol beváltom
s repülök egy nagyot hátra
hogy lépegessek legközelebb
kicsivel előrébb, mint
ahonnan a múltkor hátra
s mennyivel jobb lesz most
előrébbről hátra
ha másért nem, hát mert
legközelebb..

És szájukon néha
Csillan kis édesség
Felszárítja majd
A nyelvükön az érdesség
(Mert nem beszélnek most
Az ajkaknak más dolga van
A félelem ölte meg
S a sóhaja alaktalan...)

Néha összenéznek
Egymással a fények
Dalukban suttog
Minden élet

Ugyanazok néha
összetalálkoznak,
szájon mosoly nyílik,
ha csendben szólsz is hallak!

32237:
Szia Réka! :)
meg Dénes is, de ő már biztos eltűnt! :)

Ugyanaz a törvény,
ugyanaz a nóta.
Mikor is...?
Tán évek óta.
Gyűlnek a ráncok a lányon,
de ugyanúgy kacag a magányon.
Egy kicsit minden,
egy kicsit semmi,
de nem bánom.
Nagy a szívem,
elfér minden barátom :)
Nem mindig,
de néha mégis
gondolj rám.
Emlékszem én is.

Árnyékom tőrbecsalja a lámpák világát
Keringve hajlik, koppan a fény
És kopik és sötétedik a páncél
Arat az árnyjáték, a titok köszörülte arcél
Lépteim nyomán, mi kint mögém szorul,
Itt a városban monoton lemarad és elémnyomul
Zúgva metszi az utcák pislákoló műkalászát
Ilyenkor jobb ha kapucnit borít, arcát árnyékából kivonva
És kocsmába siet az ember, ringató andalító anyaölködbe
Hogy ha majd már háza ágya felé halad
A páráló bor elrejtse őt,
elmaszatoljon minden a percen és lépten túl nyúló vonalat

nem írok.
nem olvasok.
nem látok.
nem hallok.
azt hiszem, nem vagyok.
most így lázadok...

32229:
Mé’ nem szótá’ Öreg, hogy hármasba’ jó lesz?
Ha korábban pittyegsz, nem lesz ilyen córesz!
Húsomat sokallod, nem tehetek róla,
rám bukott a bige, mint bab fut karóra.
Próbáltam én szólni, de nyelve a számban
forgott mint motolla, jó az valójában.
Arra gondoltam, hogy elsőbb kivizsgálom
jó lesz majd ketten is, vagy ez csak egy álom?
Nézte szegény Lórit, ott feküdt az ágyon,
kezében egy tollszár, olyan mint az ángyom,
földtől nyakig pipa, azon felül hegyes,
ezt magadba szúrni, Lóri ne légy szeles!
Tudom, hogy megtennéd, de most nem érdemes.
Csajon összeveszni? Jobb indokot keress!
Tökönszúrni? - gyakran fordul a beszédbe’,
de a szívbe szúrni? Ereggy a fenébe!!

- Illatod bárhol
Étel van a tálban
Ma már megcsodáltam
Hogy felnőttnek lenni
Olyan mint máshol enni
Nincs ki adjon
Kapjon a fejére
Gyere át hétre
Széllökés ami jut
Indítva háborút
Nem jönnek a szavak
Nagyon messze
Messza alszanak
Legyen hát vége
Sikerüljön végre
Illatod bárhol
Mindig elhatárol
Messze vagy és közel
Mindig belülről el
Mindig bentről kifelé
Nem azé!
Nem övé a teljes
Aki ma terhes
Csak ölelj meg és szeress
Ha elvesztem keress
Keveset kérek
Nézek
Mint kerge éjben a szél
Mint ki álmomban hozzám beszél
Legyél nekem
Enyém
Megtart a remény
Kinek csak zsebében szorul
Ökölbe a keze
Nesze
Nincs sorsa senkinek jobban tőrbecsalt lámpa pislákol az éjben, kétlem, hogy valaha enni ad a vadnak a szeméből bújó lélek. Enni kérek. De részegen költ a madár a sörház udvarán, talán.
Nem költözik sehová
Boldogságra vágyik
Télen is belülről fázik
Nem segít senki csak csóválja otthonát
Felnyitja bárkinek jól őrzött óborát
Felfújja a fátylat
Ő már nem csinálhat
Bolondot magából
Bárhol
Megpihen
Előlép
Lehúzza az örvény
Ölni és élni
Ugyanaz a törvény...

Sej, haj Bobafan
jajj de nagyon odavan
nem jön az a kurva net...
hétköznapi törté-net
Szija, Sanjalka!
Hogysmint?

Serény szegény legény,
a honlap a holnapod.
Vállalkozz, netezz,
csak kérd, és megkapod :)
Bocsesz :)

32227: tudom hogy semmi sem tart örökké,
de ha mindent feladnánk körönként,
hol lenne a boldogság,
igy legalább jut pár perc
szerelem, komolyság,
s ha már nincsen hited,
akkor vagy bajban,
ha nincs kinek öleljen karja...
(kicsit sokkolt irásod, de értem hova akarsz kilyukadni:) de talán vannak kivételek, amik erősitik a szabályt, sajnos én még tudok ilyen naiv lenni...:P )

Ám ebben a percben Putnoki Friss Lóránt
feltépte az ajtót - mint akit a ló ránt -
és eképpen szólt a meglepett Kálmánhoz:
"Lánnyal kekeckedtél?!? Én leszek, ki átkoz,
mert kihagytál richtig ebből a mókából!
S már hiába biztatsz, hogy beszállhatok bárhol!
Odahagytad őt is! Másra se tudsz nézni!
Mért pont te vagy a hús, én meg csak a prézli???!!!"
Ezzel szegény Lóránt leroskadt az ágyra;
elővette tollát, nem volt erő másra;
és elhatározta, beszúrja szívébe...
bár egy kérdés: miért?... s egy másik: miért ne?...
A tollat emeltem, ámde Kálmán háta
nem rezdült, nem nézett semmiképp se hátra;
nem akarta látni, amint a bajtársa
elkopott tollszárát a szívébe mártja...

tegnap megszületett a Ködlámpa Irodalmi Kávézó hivatalos iwiw -es topikja!
költők/írók/élvezkedők!!! gyertek be oda is!
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?topicID=3393963

32218: bocs, Brigusz :-)
ja, és még a "tested varázsa betakar"-hoz
nézd meg a BORAT c filmben azt a részt, amikor azt elemzi (miközben Hummert akar venni 600 dodóért) h a felesége korán kiégett, az elején még, miután megvette őt haha, jól főzött, az ágyban is jól szuperált, de aztán ahogy teltek az évek, a hangja is megvastagodott, nem is főzött már és 15 évesen úgy lógott a vazsinája, mint a varázsló kabátujja hahahhahaaa
(persze, maradjatok szerelmesek meg írjál még, nemazémontaam ;-)))))

32218:
ülök
várom a honlapot
sit ez a net
kapcsolat
és a fülemben
a vattacukor-szavak
megolvadtak
hallójáratomban
a barmok bőgése
beragadt
gyere márterohatt
honlapot akarok
vagy akkor legalább zenélj
ha nincs net
vagy mosd ki a fülemet

Úgy van az mán Roland, hogy a Hősi ének
úgy vót eltervezve, hogy ketten zenélnek.
Az egyik versszakot O’Sziporka Kálmán
írja meg, amikor éppen nem kakál mán.
A másik versszakra Putnoki Friss Lóri
van hitelesítve, ha nincs neki ORI
engedélye, de hogy hallgasson miként a
szarvasgomb a gazba, az meg méltatlan, na!
(32160, 70, 171, 181, után 223)

32201: miért is???

32170:
O’Sziporka Kálmán lehúzta a rollót,
mint mikor a fodrász nem vesz kézbe ollót.
Eddig tartott a hős éneke magában,
pedig vót még dali ócska tarolyában.
Az a nagy igazság, bizony tudja ő ezt,
nincs min lejátszani a bakelit lemezt,
hangtárba való az, éppenhogy nem ide,
csalfa, vak remény volt, isten veled Dide!

Deszkatető, hulló hattyúnyak,
Permetszagú köd áll, a tó betör,
Teli fejed, felette téli napod,
Béna szavak, bújnak cserepekből.

hattyútlan hulló deszkatető
ködszagú tópermet botorkál
kósza napod téli fejed felett
néma cserép bújik szavadban

Balatoni üzenet
a cseréptelen tetődeszkán áthulló
tó szagú ködpermet botorkál
fejed felett kósza téli napba
bújó hattyúk néma szava száll

32218: (mert olyankor máshol járnak a gondolatok :) )

ülök szobámban,
bámulok a plafonra...
várom a holnapot.
hallom a nyeritését a szomszéd lovának,
bőgését a barmoknak.
akarom a holnapot.
mert várom, hogy újra megérints,
hogy csókjaiddal elborits,
a fülembe suttogott vattacukor szavak,
s várni míg tested varázsa betakar...
s majd megint elmúlik,
elsodorja a viharos januári szél,
s a hét megint álmosan elnyúlik,
várom, hogy újra csak nekem zenélj...
(tudom hogy gyenge:S , ha boldog az ember nem megy, miért?)

bocsánet / jan. 27.
egy mosollyal kezdődött minden
konok egyfelé sóvárgás folyam
állnak mellettem a percek s a szavak
minden magamnak szánt szavam
szólít árnyéktestvérmagam
szám szegleténél rejtőzz el!
nahát, mit olvasok a mottóban
nagyobb talány a bobtail-lel?
mint aki kézzel markol homokot
húzz ki a vonat ha nincs is ideje
a fájdalom jövőjét álmok őrzik
csatangol, hogy végül hazaérjen