Vers mindenkinek

33475:
Faluvégen táblámra
"vissza gyorsan"-t karcolt az Isten
Mutatványosok, bűvészek, zenészek
ragadtak itt bent
papírszőnyegen helyet foglalva találnak csak ki
bár kocsmámban dúl a tivornya
Nem is igaz, ki nem vágyott nagyobbra
Másabbra, el innen,
kikerülhetnek a határról
Ne kóboroljanak
a szél is szabadon fúj, míg magát nem találja képen
kérem, el- és ki is éppen
ahogyan a szó diktálja
mert:
nem vagyok sem utóda, sem boldog őse,
sem rokona, csakis ismerőse
látva lásson
látva lássanak
Alásszolgája a szavaknak...

33474:
csillog a fehér lap
tisztára nyalt tányér
egy kiadós ebéd
szerelemmel rámér
csak úgy bugyog a szó,
mint bugybor a vízben,
te is itt leszel majd,
bent az első tízben.

33473:
csak úgy bugyog a szó
mint forró vízben a lecsókolbi
és nem apad
telve szavakkal
szerelemmel
csillog a fehér lapon
a ma
akár a tisztára nyalt tányér
egy kiadós ebéd után
egészségünkre
kívánom
hát!

33471:
Kell a karom,
muszáj megvakarnom,
mert különben odaragad.
Ha lecsókolbi lehetne
ebédre,
teli lenne
nem szavakkal,
nem szerelemmel
a bendő.
Csendben surranna
a tartalom,
a csillogó
bélbolyhokon át.
Kérlek,
egyél velem!

32830:
igaz(g)at
költ(ő)nő
derül(ök)
Mag(á)nak
ez a kész(tetés)
egész(ségére)
köszönöm...

33468:
(Elkezdtem az elejéről olvasni a hömpölygő szavakat, de úgy 15 hossz után belefulladtam... Be kell vallanom, hogy - bár lehet, hogy túlkomolykodom, - én TT-t megszerettem, nem is, annyira erős, magvas, egyszerű és édesen gördülő, szerethető, élvezhető és olyan Minden... Ő szívbedobással játszik. És el is szomorodtam egy kicsit. Ugye nem maradunk itt ennyire kevesen? ennyire sokan? ennyire...)
engedek a kérésnek minden reggel
megfürdetem az arcomat
Kitöltöm a kávét és a kakaót
Szempillámra ragadt álomsöpredék
könnyben úsztatja szemem
dörzsöld erősen
kívánj
párat
Hittel kelek, fekszem sóhajok mellé
összekulcsolt kezeimen egymásba kapaszkodnak az ujjak
Kérlek, adjad
szidok és gyötrődöm
miatta
Most nem üt azóra
egyetlen pillanatban vagyunk
pillanatokra elhivatva
A végekre hálót sző a kezdet
bebábozza az élet
a számkivetett gondolatokat
Mint egy téli lehelletben
eltűnsz
felbukkansz
Ciklikusan
telten, feszülten
és én szeretem a dolgaidat
az állandó remegést
ahogyan megtorpansz
csak legyen reggel, nyitott szemmel
furcsa ízzel a szájban
leöblítem a kávémmal
elűzöm a kicsik mosolyával
mert kell
muszáj
akarom
lehet
annyira odaragadt a fájdalmad
csak lecsókolni lehetne
szavakkal
szerelemmel
teli jó reggelt kívánok
és csendben surranó éjszakát
felhőkön átragyogó csillagokat
legyél velem
velem

33468:
Szellemet idézek
hanggá, fénnyé leszek
megigézem
megidézem
tekintetébe révedek
aurájába színt csempészek
adok-veszek
jó reggelt Mindenkinek!

23:
ismerős
ismeretelen?
ismerhetem
mert ismerem...

33466: - [derül]

szél(l)nek születtem
voltam fuvallatnyi lélegzet
orkán, viharfelleg
egedet beborítottam
öntöztem tájadat
a mag csírává érett a földed alatt
arattál is
néha bőven, máskor keveset
kalászod elverte jegem
most lassú, kövérke cseppekben esem
meg
szélnek születtem, szűntelen
kergetem...

szad
szájad
szavad
szavaimban
szavatolják
szellemét
szeretem
szeretetét
szerelmesen
szárnyalok
szűntelen
szeress
szenvedéllyel
szelem.

33459:
köszönöm
ködöm oszlik
északra költözött
csak szemem kékje maradt
fénylik
földünk peremén
a nap
a reggelt
engem
elloptál, mások világának
köszönöm
a megidéző szavakat
megigéztek
meg-igézett
aszú lettem poharában
Teremtő Tér-erő
szavak
szad
szabad...

33463:
9-7-9
5-7-5
megszámlálhatatlanul kevés
és a végtelennél több...

33460:
társaslényi múltam
érdemrendje magányos jelenem
előttem vitézi jövő...

33460:
Töredékek a törhetetlenben...
Lelkem lelked takarja
peremeden lényem pihen
kívánt láncom nem csörren
(meg)őrizlek ködödben...

33460:
ha valaha is magával ragadott egy felhő
eltakartuk a napot
sugárba burkolózott a láthatatlan
és estem
cseppenként
rám nem tapadt sár
a Föld végleg magába szívott
most hajnali dalom szivárog fel a virág gyökerén
szemlesütve
szelíden
könnyedén...
előzmény:
Majdnem elveszett töredék...
Az elveszett, vagy elszalasztott pillanatok
Világunk peremén fennakadnak,
Ködfalat húzva körénk, mely lassan homályba
burkolja a szomszédos lelkek határait�
(nem áll szándékomban kopírozgatni, de kénytelen/és nem kelletlen/ utána"jártam" ősapáinknak :) , és ez a négysoros beköltözött a fejembe (de nem nőtt ki a hajammal :) )... Fodor-rajongásom túlélt már egy dekádot, ugyebár a haikuk tömény(telensége) ismert, és most társra lelt. Legalább nem lesznek magányosak lékelt dinnyémben... :) Még egyszer elnézést kérek, hogy csak így ismeretlenül/khm.../... Jóóóóóóóóóóóóóó :) )

33459:
- TT nemcsak hogy wiw tag, de ez a topik 2002. július 19.-én az ő versével indult. Gesztusodért, elragadtatásodért a neves szerző vlszleg nem fog neheztelni.
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=4098348#message4098348
- A KPP-ben a topikgazda nevével fémjelezve Bársonyló néven egy projekt indult a wiw-es versek összegyűjtésére. A cím vélt eltulajdonítása miatt a szerző idejekorán reklamált, de aztán megnyugtatódott.

TT:Bársonyló
Végeláthatatlan sorban bukkannak fel a pillanatok,
hogy aztán a semmibe hulljanak értelmetlenül...
Értelmét vesztette az elmúlt, s talán az eljövendő is...
Egy marad visszavonhatatlanul, a jelen...
ízlelgetem a szót, mint egy illatos bársony veres nedűt...
de ettől még elillan, mint az a megismételhetetlen aroma,
amelyet csak az igazán értő nevez néven...
Én csak érzem, tapintom, ízlelgetem... örülök neki...
talán sokkal jobban, mint a tökéleteshez szokott hűvös profi
testes, mélybíbor ragyogás...
ölelő, mindenen átömlő, melegség...
agyamba villanó éjszakák, parázsló fényű szépség...
drágakővé dermedve hordom magamban ezeket végképp...
Gazdagságom így végtelen, véletlen, képtelen...
Ha kéred tiéd lehet...
/az író iwiw tag, remélem nem neheztel h beraktam...de elragadott.../

33457:
parázson szörfözök
vérvörös szandálom
milliónyi darabja
tükrözi álmom
mert
a mának szikrázom
szilánkokon pihen a
vérvörös parázson
szandálom darabja

33455:
milliónyi darabja a mának
tükrözi álmom
átjárom
vérvörös szandálom
nem pihen a szilánkokon
csak parázson
szikrázom...

rémséges arcom
nem tartom a tükre elé,
mert belevakul

Szépséges tükröm
nem tartom arcom elé
- tán összetörne.
;-)

33449:
Tükröm szépsége arcom rondítja,
lelkem testedbe lógatom.
Folyton rohanok sejtjeid között,
mosoly, és héjanász az avaron.

mi
meghallgatjuk a répák meséjét
nekünk rontja a pék rétjét
az ármány szívja íme itt
orrodba gyűrve
e lelkészet
eltanácsolt
híveit

33451:
egy ígéret teljesült
a hajnal bearanyozta szavadat
párnám alá rakom őket
Néked vissza enyém adom
beragyogtad ébredésem
Köszönöm
Nagyon :)

én
csak hallgatom a szférák zenéjét
nektek bontja az ég a kékjét,
s a szivárvány színeit,
csokorba gyűjtve
e költészet
elvarázsolt
híveit

ölelésben
vígaszban
bánatban
Szilárd támaszom
vagy
sziklám
vágyam hatalom
ajkaid között keresem a szavakat
lehetek boldog
angyal
napsugár
esőcsepp
csakis Beléd eshetek
végiggördülök arcodon
tenyeredben
öszebújok mondataiddal
veled takarózom
álmodom
újra
újra
újra
ragyog(ok)

33429:
Tükrömben arcod szépség torzítja
Belebújtam pupillád éjfekete sötétjébe
fehéren, foltosan
rohanok a sejtek között
ide-oda
lelkem lelkedbe lógatom
annyiszor kerestelek már
mosoly
annyiszor...

: ))

33444:
A szerencse forgandó,
de ha egy szerecsen
nő mondandó-
ját messzehangzón
kántálja,
talán mindig tele lesz
apróval, a zűllött utcács-
kán tálja.
;-))))