AZ ABLAK
Két, súlyosan beteg ember feküdt
ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült
az ágyban egy órácskára, hogy
ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a
kórterem egyetlen
ablakához
közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak
feküdt az ágyában, a
plafont bámulva.
Beszélgettek a családról,
feleségrol, gyerekekrol, a
katonakorukról, a
nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen
helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
délután, amikor
felült,
azzal töltötte az idot, hogy elkezdte
közvetíteni a
másiknak, mit lát az
ablakon át a kinti világból. A
másik
ágyon fekvo embert egy ido után szinte csak
ezek a színes
beszámolók tartották életben,
már alig várta oket, ez volt
minden
változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes , tavacskával
díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk
úszkáltak a tavon, és gyerekek
játszottak
távirányítós
játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a
színes virágágyások mellett
órákig,
egymásba felejtkezve. Miközben az ablak
melletti beteg kimeríto
részletességgel írta le a kinti
világot , a másik, folyton fekvo
behunyta a szemét és maga elélé
képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember
egy, a parkon
átvonuló
karneváli menetrol beszélt.
Bár a folyton fekvo ember nem hallotta a
zenészeket, maga elé
képzelte oket a másik érzékletes
leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülo
novér az ablak
melletti embert
élettelenül találta az
ágyában, mert az éjjel csendben
elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy
kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a
korábban a belso ágyon fekvo
beteg
kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A
novér
szívesen segített, kényelembe helyezve
ot azon az ágyon, majd
magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az
ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta: az ablak egy tuzfalra
néz.
Megkérdezte a novért, mi
történhetett az eltávozott
szobatárssal,
hogy olyan szépnek festette le az ablakon
túli világot.
A novér elárulta, hogy az az ember vak volt,
nem láthatta a
falat sem.
Valószínuleg csak bátorítani
akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá
tenni másokat,nem törodve
saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de
ha derunket és
boldogságunkat osztjuk meg
másokkal,megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,
számold össze azokat a
dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg
semmi pénzért.
Minden nap az élettol, így becsüld meg
a napjaidat,
melyek
száma - bármilyen sok is jusson - véges