Vers mindenkinek

33625:[mosoly időszakos Tévelygőnek]
Használjunk mát a holnap ellen
szembe csepegtetve finoman
könnyezük ki az éjszakát
fullasszuk bele a tegnapot a csészébe
Vedd szorgalmasan a levegőt
kapcsolj be!

Carpe diem
Gömbölyü légyszar a tükrön,
ennyi az emberi élet,
mára a holnapi nap,
arra a másnap a cél.

nem is vers.. a párkapcsolat nehézségeiről szól:)
A: Szia!
B: Ne hozz zavarba!
A: Isten hozott.
B: Vidd innen!

33622: [örül]

33617:
-Uram
Uram! Az internet is csak lőcs
Kezedben. Kívánom csapásával
Terítsd le végre
Kegyvesztett szolgáid
Kegyelmezz annak, ki csak hó végén fizet
Alanyi jogon
(Lónak a faszát)
Nincs idő az úton csak az múlik el
Amit már lesétáltunk
Uram!
Ha van benned még, mi merész
Ne add el olcsón a teremtés ízét
Ócska loginér valami malac szájtra
Uram! Nincs neked olyan.
Csak szórakozol velünk
Kezedben fegyverek és jelszavak
Vakrandi a halállal
Egy pár exceltábla Mózestől
Rajta a helyi policy
Esendő júzerek vagyunk mind
Betevő spam nélkül
Könyörülj rajtunk
Mindörökkön örökké.
Enter.

33620:
H!mvesszős csend
A lóról leszállni nehéz,
az ész megáll, mégis
így szabadul, ha nehéz is.
Ma kikent-kifent bunkót
állít példaképül egy zseninek,
felforrt agyvizű fejének?
Hátulról száll az ének
remélem tetszik ez, mert a lélek-
telen csend, a szürke nyűg,
kell a fészkes fenének!

Hm! vesszős csend!

33618:
Padlóról felkelni nehéz,
de az ész, mégis
nehezebben szabadul,
ha gidres-gödrös erdőt,
s hegyeket szabnak utakul
felforrt agyvizű fejének.
Lám, szájából dől az ének,
s füttyöget is magának,
mert a mindent betöltő
csend végül megárthat.

33611:
Mostanában kevés likat
töltök én be itten, mert a gittem
fogyóban van. Krucifixet
mondok én, mert nem illik rám kantár,
mert lerántja, aztán engemet is
leránt, és habzsolja minden kincsem,
pornót se néz közbe’. Minden
élénkítőt, tiszta hímet
elfogad ő. Minket hajt
és célba talál. Talán ikrák-
ból lesznek halutódok. De vitted-e
Emesét a halpiacra? Kvittek
lesztek egy ötös fejében:
Humorod egyedül ittad.
Majd ha lejössz a plafonról
kiálts egy jó krucifixet,
akkor is, ha szar a padlón!

33615: RITKÁN LESZEK. EZ A SZAR. ACH ELŐFIZETÉS!

Melegben melengetve
Gondolatod gyűr le az ágyon
Éjszaka mások serege támad
Izzón forrót álmodsz
Ostorozva görgeted a keményet a lágyon.
Erem kínban feszeng Érted
Kihúzott derékkal, recsegő bordákkal
Kel a reggel, Te kérted
Előtte csak küzdj meg a hordákkal.
Ujjbegyem végigsiklik szádon
Most csönd honol egy hadinaszádon
Nász előtti révben.
A fény megcsillan kaszádon
Én semmit nem kérek számon
Csakis szeretetet csírázok ez évben.

33613: Mondom, hogy szar lett.

33609:
Még az ég is izz(ad)
Melegemnek elegye
esett lefele
elepedett kertembe

33612:
"Kvittek
Csak akkor leszünk, ha illet-
len humorod innen kivitted!" ???

Ú de szar lett

33610:
Mostanában kevés cikket
Írok nektek, mert az ihlet
Gyorsan elszáll. Mint combfixet
A szerető csókkal illet
Majd lerántja, s aztán mindet
Lerántja, és csak a kincset
Habzsolja, mint pikáns filmet
Ékítő jó ritka rímet
Hatja át őt az ihlet
S célba talál. Talán ikrek
Lesznek az utódok, akár hitted
Eme mesét, akár nem. Kvittek
Csak akkor leszünk, ha illet-
len humorod innen kivitted!
Majd bejöhetsz, ha az ihlet
Megér egy új cicifixet!

33609:
Tudom régen írtam néktek,
ti már rólam nem beszéltek,
mostanában jő az ihlet,
ti meg nemtom’ merre mentek.
Csak tudnám mikor, de mikor
de mikor ...

Kánikulába öltözött magányba
Burkolom magam.
Lebontanám talányba
Falazott önmagam…
(Tudom régen írtam ide nektek, de mostanában jön az ihlet... vagy megy, nem is tudom:) )

33607:
Homlokomon, homlókomon
kisimulnak a ráncok.
Azután meg arra várnak,
szakadjanak a láncok.
Lám én csak egyet szeretek,
Grandkanyonba’ rajta leszek,
összeugorhassanak az
orraink a sötétbe’.

33606: [homlokomon kisímulnak a ráncok, hogy összeugorhassanak grand canyonilag]

IV.
Bözsikém naponta
gondolok magára,
s olyankor egy gonddal
az outódudára.
Az outódudáját
egyszer ha megfújnám,
ha egyszer két kézzel
marokra foghatnám!
Bizony, ha megfognám,
szépen belefújnék,
akkurát nótákat
belőle kicsalnék ...
Jaj, akkor másképpen
gondolnék magára,
s magáról egy gonddal
az outódudára.
(vers az outóduda ciklusból)

[Uram bocsá']
Teremtettem,
teremtettek,
teremtettek,
termetem
termetes.
Termedben termett termésed
áruld vagy egyed
egyre megy.
Rád.

33578: Majdnem akkora, mint önnek. De le is tett valamit az asztalra, miután megteremtette.

33579: Közhely.

Homokszemben csillog a csend
Puha talpak tapossák
Össze-
Keveri a szél
Meglibbentette szoknyám
Ölelésből született kacaj
Bújik fülembe
Bőröm
Beissza illatát
Karjaimban ringattalak
Zsolozsmája szavaknak
Itt maradnál
Suttogod
Magad elé
A várva várt varázst.

33600:
Dob helyett kutyabőr
Kecskemama kopogtatott
a polgármesternél
az anyakönyvvezetőnéni
leállt az esetnél.
Nem akarta bekönyvezni
kicsi gidám apját
mert a pásztor nem vette le
odabe kalapját.
Nem elég, hogy névre veszem
ezt a kicsi fattyat
én a kalapban játszom meg
a felelős attyat.
Polgármester kioktatta
a könyvvezetőnét
apa csak a kalap alatt
vallja lemenőjét.

33598:
Kecskenéni szarva kopog
a rendőrség kapuján,
jelenteni a vén pásztort
jött eme délután:
- Hallottam ám, hogy alkudott -
mekegte serényen,
- hogy eladna egy nagy dobot,
kisgidám bőrével.

Nekem mennem kell...
Megérint a langyos szellő, nagyot dobban szívem
Mennem kell, szállok akár a gondolat
Tova, tűzön vízen
Hűs fenyvesek illatát ha érzem
Lelkem a mélykék égbe repítem
Kiélem a felhők felett mámor szenvedélyem
Hívnak, s én szaladok velük
Fehér bárányfelők, szikrázó villámok
Néha velük..s néha ellenük
Nekem mennem kell ha fúj
Szállok mint a legőszintébb gondolat
Ha szívem lángra gyúl
Nekem mennem kell ha szeret
Forró napsugarak, hűsítő zápor
Így kapom, az égi szeretetet
Nekem mennem kell ha gyűlöl
Mennydörög s szikrákat szór felém
Szívembe a félelem bátorságot bűvöl
S ha odaérek, én ott nem maradok
Nincs célom...csak a Tovább
Még menni..menni..menni akarok!
/T.Zs/

33597:
- [derül]
Kecskenéni tőgyét este
markolja a pásztor,
hej, ha főzni tudnál Mici,
csókot adnék százszor!

33594:
Kecskemama legyen büdös,
szarva kanyarogjon,
gyerekének, ha böködi,
mindig tejet adjon.
(botsánat! ;-) )