A tűz örökké él
Nem kellettél és ezt Te is tudod,
Minden átkozott szavukat unod;
Csak nevetni akartak Rajtad,
fel még nem fogták;
Hogy mindenkinek van hibája,
s fáj az igazság.
De nem szabad, hogy feladd most,
Még nem szólnak a harangok;
Állj csak föl, fejezd be,
a született vesztes dumát;
Ne engedd kihűlni a véred,
érezd a szíved ritmusát.
Csak Téged hajt forró vágy
A siker s egy lány után;
Nem menekülsz, beleőrülsz,
Mert lágyan a pokolba küld.
Ezernyi könny és szenvedés,
Szerelmes csókok, elengedés,
És mégis dobog ez a szív;
Erősen kiáll minden kínt.
Rettegés egyre lejjebb űz,
De itt benn még lobog a tűz,
Robban és ég, Benned zenél;
Nem halhat meg, örökké él!
Remélted, összejön minden,
Átkarol Téged a szeretet;
Nem vágyódsz többé
álmatlanul,
Egyedül vacogva;
A kristályvilág széjjelhull,
Lezuhan a porba.
Átszakadó érzelmi gát,
Vize lelked marja, válja;
Ha nem kellettél,
Menj tovább, ne várj másra;
Keresd az igazit még,
Mindenkinek van párja.
Csak Téged hajt forró vágy
A siker s egy lány után.
Nem menekülsz, beleőrülsz,
Mert lágyan a pokolba küld.
Ezernyi könny és szenvedés,
Szerelmes csókok, elengedés,
És mégis dobog ez a szív;
Erősen kiáll minden kínt.
Rettegés egyre lejjebb űz,
De itt benn még lobog a tűz,
Robban és ég, Benned zenél;
Nem halhat meg, örökké él!
Ne sírj azért, mert más vak, nem
látja Benned a Kincset.
Egyetlen asszonytól se függjön sohase a
Léted.
Lesz még ki Rád talál, elveszettnek
hitt Gyémántkőre.
Nem engedi el kezed soha, ő lesz álmodnak
őre.
Csak Téged hajt forró vágy
A siker s egy lány után.
Nem menekülsz, beleőrülsz
Mert lágyan a pokolba küld.
Ezernyi könny és szenvedés,
Szerelmes csókok, elengedés,
És mégis dobog ez a szív;
Erősen kiáll minden kínt.
Rettegés egyre lejjebb űz,
De itt benn még lobog a tűz,
Robban és ég, Benned zenél;
Nem halhat meg, örökké él!
Ezernyi könny és szenvedés,
Szerelmes csókok, elengedés,
És mégis dobog ez a szív;
Erősen kiáll minden kínt.
Rettegés egyre lejjebb űz,
De itt benn még lobog a tűz,
Robban és ég, Benned zenél;
Nem halhat meg, örökké él!