Buszmegálló
Kikönyörögtél és
megkaptál
Pitizni is megtanítottál
Kinézted a könyvből mi az, amit
eszem,
Kölykök voltam mint te: hát
játszottál velem
Ha szépen néztem rád, még csokit
is adtál
S ha kicsurrant a pipim a fenekemre csaptál
Műcsontot vetettél nekem a boltban,
Engedtél megsímogatni a
buszmegállóban
Sétálni vittél, hogy a térre
mehess,
Haverokkal találkozz, velük nevess
Megtanultam mi az a futás, a szabadság,
Bár pórázzal kevesebb gond voltam: ez
az igazság...
Meleg nyár jött, aztán hideg
tél
S te a haverokkal titokban cigiztél
Én a padhoz kötve kifacsart pózban
Vártam, mint öregek a
buszmegállóban
Telt lassan az idő és múltak az
évek,
Bár nekem hétszer gyorsabban száll az
élet
Én maradtam fiatal, játékos és
könnyed,
Neked autó jutott, és szerelmi
könnyek
Még nekem sem tűnt föl, hogy
idősebb lettél,
Csak mikor a szomszédnál laktam, mert te
nyaralni mentél
Rossz mikor akit szeretsz nem tudod, hogy hol van,
De mikor jöttél vártalak a
buszmegállóban
Láttam aztán egyre több dolgod van
neked,
Fájdogáltak csontjaim, de játszottam
volna veled!
Fájt minden, ha elmentél, és
örültem, ha jössz
Ha valami fínomságot az orrom elé
löksz...
Nincs a téren már haverod, kevesebb a
séta,
Ha beszarok, leszarod. És megversz néha.
Volt hogy mást is akartam: kiskutyákat az
ólban
De elrántottad a pórázt mellőle a
buszmegállóban
Most itt fekszem, és tudom, mozdulni már nem
kell
Nem kell máshoz dörgölőzni a
szokásos csellel
Nem lehet fönnmaradni örökké a
buszon,
Ha menned kell hát menned kell. Ezt már
jól tudom...
A lábaim már sánták, a szemem is
gyenge
Bár szeretlek még de nem tudom csak ennyi
kell-e
Fekszem és várok. Tudom ez így jól
van
Ha nem jössz vissza itt halok meg a
buszmegállóban