"Kész, az egész
Mindennek vége,
vége már,
s nem lesz másik,
nem lesz jó
soha már.
Soha talán...
Rémkép,
az egész,
talány,
hogy honnan
lesz új,
hogy honnan
jön el, ha jön,
vagy nem jön el
soha már
soha talán...
Ez van, ezt kell szeretni,
most már mit lehet tenni,
torkodra forrt szavad;
elmenned nem szabad!
Ennek rég vége már,
jó, hogy Nirvána vár
jó, hogy nem fogok lenni,
ez van, ezt kell szeretni!
Mondd miért
Kicsi, miért,
miért van vége,
vége már?
És nem lesz másik,
nem lesz jó,
soha már,
soha talán.
Tőle és vele van a lélek,
Neki lelkesülnek a dolgok,
nélküle minden kopár
vele meg teljes és boldog!
Hogy lenne vége, szamár?!
Soha már, soha talán...
Kész, ez kész,
nincs vége,
vége már,
s nem múlhatott el,
és nem fog elmúlni
soha már, soha talán...
Talán soha már..."