Langy esők jönnek...
(Sara Teasdale)
Langy esők jönnek, s föld illata
száll,
S köröz az légben majd
fecskemadár,
És ungnak a békák az éji tavon,
S szilvafát lenget a lágy fuvalom.
S a rigók mondják, és torkuk remeg,
A kis kerítéseken éneküket;
És nem beszél senki a
háborúról,
s nem kérdezi senki, hogy lesz-e s mikor?
S nem kérdezi semmi, se fű, se
madár,
Hogy hol van az ember, jaj, hova már?
S új tavasz ébred és kezd
életet,
És hogy mi elmúltunk, nem látja meg.