Szép gondolatom támadt...
Veled lenni.
Nem tüzesen-égve, nem
forrón-lángolón,
Nem sikollyal-kenve és ruhát
szaggatón,
Nem elsöpörve mindent, nem néha
már fájón,
Ordító gyönyörrel
vörösre csókolt szájon.
Gyengén-gyengéden vágtázni a
vágyon,
Lágy-lassú ritmusra a reccsenő
ágyon,
Tétován, selyem-puhán,
csillogón-meztelen,
Letörölt örömkönny egy
óvatos kézfejen...
Két arany-torony óra-test együtt kongja
delét,
És együtt bágyul nyugalomba a két
harangkötél,
Hús-izom, lány-pihegés, egy halk
sóhaj elül,
A ringva mozgó hajtincs is a helyére
kerül...
Így szeretnélek most.