Ez jó ez a beleírós!
mert mindenki mást akar és mást
szeretne,
Leginkább egymást reggelente,
egymásra rohadt nehezen hangolódnak,
Tekergetik a szívrádiót: Andalognak,
az egyik száguld a vadlovakkal,
Szilánkokra tép szép szavakkal,
a másik csak csendben nézné a holdat,
Mint szerelmes friss özvegy a holtat,
ez figyelmet akar, amaz csak nyugalmat,
Unják az izgalmat, de szánják az
unalmat,
valójában mind a boldogságot,
Az alkalmasságot reméli,
legjobb lenne, ha kilóra venni lehetne,
(Akkor sem lehetne elérni)
vagy feliratni mint orvosságot,
Sígy vegyiparral csúfítani az
országot,
de nem, nem ilyen egyszerű,
Hanem sokkal inkább az!
csak ha elviseled, mérlegeled,
minden képességed latba veted,
Az íly tudás magad köré falaz.
ha nyelsz egy nagyot és hagyod hogy fájjon,
Benned marad a fájdalmas lábnyom
ha csendesíted, hogy ne kiabáljon,
Nem marad ereje a halk szónak sem, hogy
kitaláljon,
ha a vadlovad már kantárszáron,
Képzelet test nélkül hova
szálljon?
s mindezt csinálod mosolyogva,
A másikat keresve: Andalogva,
Ha még mindíg nem egyszerű
Nézd meg a hárfát, húrjait,
Se nem feszes, hogy elpattanjon,
Se nem laza, kell hogy pendülve szóljon,
Az élet először mindenre
megtanít
utána lassan majd nagyszerű.