Nian-nak!
Szívemmel a sötétségben élek,
De lelkem mélyén még remélek.
Nem a gondolat éget engemet,
Hanem a fényben az emberek.
A szív titokban mindíg remél,
De ehhez nem kell napsütés és kék
ég.
Ha szt látnám amit az élet nekem adott,
Akkor lennék csak igazán halott.
Nem félek a fényre lépni, de nem
akarok,
De mit jót kaptam, a sötétség
adott.
Nem félek, a gondolat nem éget,
Szomorú vagyok, ha csak ennyi az élet, .
Titkaim el nem modhatom,
Inkább a sötségben tartom.
Nem félek, de menni nem merek,
Vállanám magam, de hát az emberek....
Tudom, hogy veled nem kell félnem,
És veled tán kimennék a fényre.
Fogd a kezem, de vigyázz mert remeg,
Segíts nekem, mert még elveszek.
Ha egyszer visszavágyok,
Újra fogott akkor az átok.
És hi kiszeretett, s ki volt ellenem,
A sötétségben gondolkodom majd el ezen.