Vers mindenkinek

szerbusz attacs nem is tudtam, hogy husvet van?
De ugye mindig tanul az ember.

Megosztanék veletek egy húsvéti locsolóverset saját gyűjtésből. Szegeden történt sok éve a Krigli nevű sörözőben, egy kopasz, kigyúrt fradista (szegedi?) szerepeltette kopasz, még nem kigyúrt kisfiát: Na mit tanultál apádtól Ferike.
Zöld erdőben voltam,
szopjál le, oszt jólvan.

OFF Gimnaziumban 2-es voltam nyelvtanbol, ugyhogy ertheto, hogy meg mindig nem ertem miert volt a Zoli elso verzioja helytelen. Kifejezzem a halamat azert, hogy szelem. Mi ezzel a gond? ON

Lettem mi voltam,
És majd leszek holtan,
Eledele mindenkinek,
Kiürítenek, oszt jólvan.

Mond, miért kell, hogy sötétségben élj?
S tán szíved többé semmit nem remél.
Mond, miért kell, hogy égessen a gondolat?
Hogy az a pár szó kimondatlan maradt.
És mond, a szív már sosem remél?
Hogy a nap süt, és újra kék az ég.
És kérlek, ne légy most halott,
Lásd tiszta szemmel, mit az élet adhatott.
Mond a fényre kilépni miért félsz?
Mi az, mit nekem nem mesélsz?
És ne félj többé, hogy éget a gondolat,
Ez az élet, hát tedd a dolgodat!
Mesélj, mond el minden titkodat,
Mi eddig a sötétben rejtve maradt.
Hát ne félj, csak gyere nyugodtan,
Lépj előre, s vállald magad bátran.
És higgy nekem, itt nem kell félned velem,
Ennél fájdalmasabb lesz egyedül a sötétben.
Hát gyere és add a kezed,
Had segítsek élni az életed.
Majd egyszer talán, ha visszavágysz,
Csak gondolj arra, ki az ki szeret, ki bánt.
És hidd el többen leszünk,
Kik érted odaadnánk az életünk.

szoval akkor helyesen:
Kádár Zoltán [kadar] 2002. nov. 12. | 22:12:27
Ugyan ket hetre szamuztem magam a wiwrol, amikor kijott belolem a primitiv allat egy hozzaszolas alkalmaval, megis tegnap a
lelkiismeretlen uzleti szellem, ma pedig az ebben a topicban azota toretlenul folyo szarnyalo lelek es muveszet kesztetett arra,
hogy megegyszer bocsanatot kerjek a fent emlitettekert es kifejezzem halamat azert a spiritualis es paralelopipedikus
szarnyalasert, amellyel szelhetem e megfejthetetlen keserdedes osvenyet a sorsnak az itt elhangzott muveknek köszönhetöen.
:-) :-)

Bogata: OFF: Igazad van. "Szelhetem" "szelem" helyett, es "muveknek koszonhetoen" "muvekkel megfuszerezve" helyett. Ha ilyen keson fogok neki egy ilyen kormondatnak, mindig elrondom.

Na elbúcsúzom én is mára,
Beteszem magam egy puha ágyba.
Megálmodom a holnapot,
És leélek egy újabb napot.
Köszönöm, hogy itt lehettem,
Amit kellet, meg is tettem.
A pilláim leragadnak,
Álmaim szárnyra kapnak.
Sziasztok!

Alud jól és álmodj szépeket,
Amiatt amit irtam ne láss rémeket.
Ha szívedbe zárod eme pár sort,
Akkor nem volt az idő elpocsékolt.
Csokóllak ezerszer,
Még aztán mégegyszer.
Szia kedves.

Fh!
Félreértettél valamit. Én nem nyomasztólag mondtam amit mondtam.
Megértettem amit mondtál. Felfogtam és elfogadom. Nincs semmi baj.
Nekem az is öröm, hogy ismerhetlek, és itt olvashatom verseidet.
Nem baj, ha nem jösz. A szabad választás neked is szuverén jogod.
Bocs, ha úgy érezted, hogy erőltetem. Nem volt szándékomban, és azzal
sem bántasz meg, hogy nem jössz. Én sem akartalak a levelemmel bántani, de ha ez szűrődött ki belőle akkor 1000 bocsánat neked. Nem ez volt a célom.

azt hiszem szemem lassan lecsukódik,
és szívembe e pár sor mit írtál örökre becsukódik,
Ígérem, sőt szavam adom, hogy holnap megírom újjabb válaszom.
de addig aludj te is, amíg én álmodom:)

Verseddel bennem reményt keltesz,
Hogy szívedből egy darab örökre enyém lesz.
A józan észt néha legyőzi az érzelem,
Hogy melletted szó nélkül menjek el, azt kétlem.
Az út, mely végzetes is lehet,
Lehet, hogy angyalok szárnyán a menybe vezet.
Talán elég ennyi: Akarni és vágyni,
A remény, hogy egymásra találni.
A szív hangja néha csalóka,
De én hallgatok a hívó szóra.
A szívedre én sajátomként vígyázom,
S úgy kezelem, mint egy kicsiny virágot.
A kéz és a száj, mely csókkal vár,
A szívem, oly meleg mint a nyár.
Leszek a megnyugvás és az ölelés,
Lelkemmel egy lágy érintés.

Off:
Jeep! valaszod koszonom,
mindazonaltal azt kell mondjam,
azert nem megyek a honlapodra,
mert nem erzem magam oda valonak.
ha ez megvalzotik, szolni fogok,
koszonve meghivasod : fh :-)
On

Számomra közömbös már sosem lehetsz,
Szívemből örökre tiéd egy darab.
Hát légy józan ész, majd leszek érzelem,
De mellettem egy szó nélkül el ne menj.
És utak, melyeket nem ismerünk,
Talán ez lesz a végzetünk,
Csak akarni kell, csak vágyni rá,
És egyszer utunk egymásra talál.
De ha egyszer szól a szív, hát gyere,
És én szívem téged majd örömmel fogad.
Csak kérlek szívemre vigyázz,
Oly törékeny, értő kezet kíván.
S légy a kéz, hát légy a száj,
Mely minden nap forró csókokkal vár.
Légy az ölelés, légy a megnyugvás,
Mely álmokat emel, s romokat mélybe zár.

a másik valóság
nézek magam elé és nagy távolságot látok,
de nem kilométerek választják el ezt a két világot.
nézek továbbra is, s ahogy a kép már homályosabb,
kezdem talán jobban látni a távolságokat.
át kellene jutnom,
bizonyára energia kérdése,
úgy érzem közeledek
s van időm a lépésre...
másik világ felé indítottam utamat,
az ismeretlen felé fordítom tudatomat,
vagy legalábbis fogom, ha lesz elég erőm,
addig is haladok, s kivárom az időm.
és ha majd eljön végre, örülni fogok,
tudni vélem lassan, hogy hová is tartozok...
( persze tartozom, nadeh költői szabadság, hihihi )

Szia Fh & Nikol!
Üdvözletemet küldöm néktek,
Ki tudja mit adhat néktek még az élet.
:-))

A tudhatatlant én sem tudom,
A sors akaratának magamat megadom.
S hogy tarsam vagy ellenségem leszel,
Mindegy csak közömbös ne legyek.
Tervezni az utat nem is lehet,
A szerencse és az érzelem van mikor teher.
A józan ész néha szükséges dolog,
S ha így nem jó neked,
Elmehetek melletted.
Tervezni soha sem szoktam,
Mert nem szeretnék heverni a romokban.
Ha nem mondasz se jót, se mást,
Eleg lesz egy néma fohász.
S ha útjain soha sem találkoznak,
Vagy ha mégis, de elválnak,
Akkor színek szürkébe váltanak,
S a köd meg a homály elája szállnak,
mert a múló emlék néha bagyon fájnak.
De én várom, hogy teljen a végtelen,
Nem török semmivel, ez lesz a végzetem.
S ha holnap mást hoz, mint várok,
Nem tudom szívem mélyén mire is vágyok.

magamról Nikolnak
engem vársz, de nem kell várnod,
láthatod itt vagyok veled,
örülj hát a pillanatnak,
használd ki, s add a kezed.
azt mondod nincs kérdés,
a választ is te magad adod,
annál többet, ami vagyok
tudod neked sem adhatok.
ragyogok talán, mint a csillag,
vagy sötét vagyok, mint az éjszaka,
lehetek hangos, mint a tömeg,
vagy csendes, mint a lét maga.
aki vagyok, annyi vagyok,
se több, se kevesebb,
kérdésekkel indulva
válaszokat keresek.
hogy ki vagyok, majd kiderül,
de itt most meg nem állok,
s ki tudja, egy napon
talán naguallá válok.
Nikol tudom jól,
ez még nem válasz,
de úgy gondolom ismerj meg,
s csak utána válassz. :-)

Jeep-nek:)
Hogy mit hoz a holnap?
Senki sem tudhatja,
Tán társad leszek,
Tán ellenséged.
Utam sosem tervezem,
Csak a szerencse visz és az érzelem.
Józan ész ebbe a világba nem való,
Ha neked tetszik így,
hát így vagyok melléd való.
De tervezni nem szabad,
Mert az romba dőlhet egyetlen perc alatt.
Nem mondhatok se jó szót, se mást,
Csak adhatom mit talán más nem ád.
Útjaink lehet egyszer egymásba fonódnak
És ha elválnak,
Akkor a színek már nem bánthatnak,
Csak ködként lassan elmúlnak a homályban,
Mint múló emlék néha vissza-vissza járnak.
De addig még eltelik a végtelen,
S túlélünk ezer meg ezer végzetet,
Ház hozza a holnap amit akar,
Hozza csak, mit a szív akar…

Cím nélkül-re válasz NIAN-nak
Már semmi sem bánt és teher sem nyomja lelkem,
Az álmaim a porból az egekbe emeltem.
Az arcom ismét régi, s ragyog,
Merte egy jobb létezésben vagyok.
Nem fáj többé már semmi,
A szívemnek nem árthat már senki.
Mosolygok ismét, újra vidám vagyok,
Velem táncolnak az égben az angyalok.
A szót mit annyira vársz,
Angyalokkal üzenem meg meglásd,
Sajnálom, de mennem kellett,
Enyit adott nekem az élet.
Ha arcomon életet akarsz látni,
Az emlékeidben kell járni.
A szem ne sírjon, s kéz ne reszkessen,
Segíteni így is kész, csak emlékezzen.
Ami utánam maradt,
Tán több, mint fotó, s ruhadarab.
A kéz imára fonódik, s a szem újra láthat,
Mert a temetéssel még nincs vége a világnak.
Egy jobb létezésben az anygalokk téged várlak.

NIAN-nak
A holnapot neked adom,
S, ha megunod, majd visszakapom.
S azínek melyej boldoggá tesznek,
Okozhatják még a veszted.
Mellettem tán boldog leszel,
Csógod égetni fog, s mindenem leszel.
Én várok a végtelenig, hátha velem leszel,
A külön útrol tán mellémszegődsz egyszer.
A barátodnak lenni,
Több mint amit ki tudok érdemelni.
Lelkemet addig is neked adom,
S majd meglátjik mit hoz a holnapom!

Mit várok?
Téged várlak.
Te mi vagy?
Te vagy a minden.
Kedves Vasz,
nem választ várok.
És az, amit várok, nem kérdésből fakad,
Az a puszta valódból szakad.
Mit várok?
puhát és selymeset,
lágyat és édeset,
rózsaszínt és krémeset,
anygalok hadát,
istenek haragját,
becsületet, tartást,
és megannyi MÁST.
De felsorolhatnám itt a Földet,
és a Világegyetemet,
Te mindezt személyedben megtestesíted.
"mit vársz tőlem? mit adjak?"
semmit- mégis mindent megkapjak.
"csendet"
vágyat
"... a csendben nincsen semmi
mégis minden benne van..."
Milyen igazad van....

Válasz Jeepnek:)
Hát add, s ha megkapom,
Már talán soha meg nem unom.
S add a színeket,
Melyek engem majd boldoggá tesznek.
Ha melletted boldog leszek,
Csókot majd csak neked adok,
De addig csak várj, s tán veled várok,
És addig külön utakon járunk.
De barátom, tudd hogy vagy nekem,
S lelked nagyon szeretem.
És tudd hogy akarom,
Hát add te a holnapom!

OFF sajnos a mondatot nem sikerült befejezni :) ON

OFF Egy ilyen tobbszorosen osszetett mondatot kigondolni es hibatlanul leirni: nem egyszeru. Oszinte elismeresem. ON

Ugyan ket hetre szamuztem magam a wiwrol, amikor kijott belolem a primitiv allat egy hozzaszolas alkalmaval, megis tegnap a lelkiismeretlen uzleti szellem, ma pedig az ebben a topicban azota toretlenul folyo szarnyalo lelek es muveszet kesztetett arra, hogy megegyszer bocsanatot kerjek a fent emlitettekert es kifejezzem halamat azert a spiritualis es paralelopipedikus szarnyalasert, amellyel szelem e megfejthetetlen keserdedes osvenyet a sorsnak az itt elhangzott muvekkel megfuszerezve.

Cím nélkül
Mond mi bánt? Lelked mily teher nyomja?
Mi az álmaid így porba taszítja?
S miért oly búskomor az arcod,
Mely máskor vidám és huncut.
Mond hol fáj, tested mely pontján?
Ott hol másnak a szíve jár?
Hát ne fájjon, kérlek légy vidám,
Hisz szeretem arcod rejtett mosolyát.
És csak egy szót mondj nekem,
Még egy kicsit légy itt velem,
Ne menj, míg nem kell,
Míg az élet nem szól, hogy menned kell.
Látom szólít, már minden hiába,
Arcod többé élet át nem járja.
S csak sír a szem és reszket a kéz,
Mely többé segíteni nem kész.
Hát elment, utána más nem maradt,
Csak pár fotó, üres ruhadarab.
Most mit tesz a szem, s a kéz?
Már tenni mást nem tehet,
Csak téged az égbe, tested a földbe temet.

Attól, hogy versemért epedsz,
A szívem a boldogság szárnyán repes.
S hogy hangomat jobban vágyod,
Többet jelent, mint bármi más a világon.

VÁLASZ NIAN-nak :-)
Neked adnám a holnapot…
Neked adnám a holnapot,
De félek, hogy megunod.
Neked adnám a színeket,
Hogy rebegtesse szívedet,
De nem adhatoom, mit tegyek?
Neked adnám a holnapot,
S tán lenne benne boldgoságod.
De az amit én adhatok,
Nem több, csak egy néma halott.
A mám s a tegnapom,
Tán megosztom veled egy napon.
De azt nem adhatom,
Mit a ma még nem adhatott.
Bókolni néked s virágot adni,
Mindennap hogy megannyi,
Boldog érzés szányán szállj,
Öleléssel s csókkal várj.
A szencedést, csak azt adhatom,
Mi oly édes, ha veled megoszthatom.
De nem tehetem, mert most ez még elég,
De holnapra nem lesz más, csak puszta lét.
De ha még midíg akarod,
A holnapot tőlem megkapod.
S mit néked egy vers adhatott,
Ki tudja, tán én vagyok.
Csak egyet kérek, ne dobd el, ha megkapod.....

Szervusz kedvesem,
Örülök, hogy írtál nekem.
Bár hangodat jobban szeretem,
De tudod, versedért elepedem:)