Vers mindenkinek

yess, rendben!
ezerszer inkább
önpusztitás versben,
drog-trip és ámokfutás
ezerszer inkább,
mint az ömlengések,
jajveszékelések,
bugyuta szerelmi vallomások,
dilettáns álomfejtések,
"oh, lelkem érted eped"
"én néked adom a holnapom"
nem birom, segitség!
nikotin, koffein, hamburger és kóla
speed és go és sark
nem tehetek róla,
de
visszafoglaljuk a topikot
támadás

flashback:
...mi szívemen, a számon.
magamat nem szánom.
...mi szervezetemben: nem bánom...
HorPA!
Jön a Te "két" sorod...

...úgy hírlik, hogy a topic
haldoklik...
véleményem meglátásom, akkor is van.
Nem tartom magam
-ban.
belül is van egy hang,
a vészharang...
...
...Hajnal hasad. Nyújtózkodom.
Szemet nyitok. Szörnyű tervet forralok.
Ma is, mint minden nap: önpusztítani fogok.
(katt)
...rögtön mocskos, sáros kávéban lubickolok.
Rágyújtok, minden rákot jól megtömök.
Epés megjegyzésekre csak köpök.
Mert józan eszed itt nem mérvadó,
(katt)
szenvedélybeteg vagyok, nem véradó...
Ha egyszer beköszönt az este
(katt)
nikotin,
koffein,
stressz
(katt)
mélyre temetve,
legjobb a joint keményre tekerve,
viszki szigorú jéggel, rázva nem keverve
(katt, katt).
Chill-out hamburger-kóla felett,
koleszterinnel, E-vel bőven fűszerezett...
és rádumálom egy kis LSD-re maradék agysejtemet
(katt, katt).
...ha sikerül,
karrierem fényesül,
szenvedélyfolyamom tovább szélesül.
Szép pillanatban az aranylövés beteljesül.
katt-katt-katt.
...reggelre a körnek vége, bezárul.
Nyúlok a tegnapi kávé után ádázul.
katt
Magamnak néha tükröt tartOK.
ElszomorodOK.
Hajó vagyOK.
Ez a szárazdOKK?!
katt-katt
De nem szarozOK,
mitől fekete, attól rózsaszín is életem,
mert SZENVED*ÉLJ*BETEG vagyOKKKK!!!!
...ilyen vagyOKKKK.
katt
...a világ gépe csendesen zümmög,
én könyörtelenül KATTOGOK...
katt-
katt-
katt............................
(...ha lehetne...és meg is tisztelne:
Yo! LevRob&LilSoul&Bio&Örkény...)

ejnye-bejnye, szedte-vette teremtette
kisilonkam lelkem
a szobaban lakik itt bennt...?
de felvitte isten a doogunk
orulok kedves hogy ujra itt loogunk
1 utt
all

egyre tragikusabb

tarsunk elment
nem lamental tobbe a helyen
elementalis erejet
munka mezejen huvelyezi
veleje nem szant, mint lent
a foldon meg kocsi megy
nem szan...
mint fent

Viszlát topic.....
Viszlát mindenki....
Viszlát fh....
Most elmegyek dolgozni :( ((
Sziasztok

off
fogok Jeep,
mar elkezdtem.
on

Válasz fh-nak a gyermekkori képeire
A réges-régi emlékek....
Nem mások, csak halvány képek.
De ha előveszed éd nézed őket,
Az emlékek benned újra feltörnek.
Érzések vegyülnek benned,
Az emlékek megelevenednek.
A régmúltból ismét jelen lesz,
Halvány képek színesednek.
Az albumot megtölti az élet,
A szívedbe régi érzés ébred.
Lelked mélyén jól tudod,
Ez a te múltad, s albumod.
De bármi történt is a múltban,
Jó vagy rossz van az albumban,
Nem kell félned tőle többé,
Mert ez a tiéd marad örökké.
Amíg te élsz és létezel,
A képeket élet tölti el.
Amíg ott vagy az album mellett,
A történetek elevenek.
És ha valakinek elmeséled,
Az album nem múlik el véled.
De ha ezt meg nem teszed,
Az album színeit a sírba viszed.
Más ha kinyitja nem értheti,
A képeken vajon ki ki.
Nem érzi át a múltadat,
Neki csak halvány kép marad.
Nosza, mesélj nekünk tehát,
Így a jövő majd színesbe lát.
Az albumról, mesélj nekünk,
Had legyen színesebb az életünk.

paloma
a bala`tnom indiai
es nagyon orulok neki

sziasztok......
szia vasz.....
szia Kukucska.....
szia Dia....
Nem maradok sokáig, csak bekukkantottam.....
látom vasz megint aktív vagy :-))))
és te is kukucska. Örülök, hogy a belépésed után ilyen gyorsan elkezdtél írni......
Nálam ez lassabban ment
:-))))

B Yo.........................................................................................................me too

Dianának még egy kis indiai ízelítő, ez is csak próza lesz:
(ha már indiai ízek töltik be egész estjét, éjjét)
Tagore: "Szépség mindenütt van, tehát minden alkalmas arra,
hogy örüljünk neki"

Off: Paloma, végre próza is az irodalomnak szánt topicon. A versek teljesen eluralták, pedig eredetileg "irodalomról szabadon".... lenne, amibe nem csak a líra tartozik, nem?

(kulinárison is indiai est van, ide is egy kicsit!)
Ha nem is vers, de irodalom:
Rushdie: "Látták valaha az apjuk faszát, az anyjuk picsáját?
Igen vagy nem, nem érdekes, a lényeg az, hogy ezek itt mitikus dolgok,
melyek tabukkal vannak körülbástyázva,..."

Off
semmikepp'
ez a topic soha nincs melyponton,
a minoseg megvan, neha a mennyiseg nem,
vagyis a napi versszam, persze ez messze nem baj
orulok ha kevesebb, de annyival jobb versek vannak itt
:-)
On

fh a kiccsávó nagyon aranyos:) két változatban is:) )
úgy értetted az alkalom kihasználását, hogy ha már úgy is mélyponton van a szoba? ill topic?:) ))

emberek nyugalom, befejeztem :) háromszoros hurrá. tévedés miszerint azért látogattam el közétek, hogy ezentúl ilyen borzadályokkal árasszalak el benneteket. aggodalomra semmi ok, ez életem első és -a fogadtatást a kissé fejletlen, ám még így is visszatartó erőt jelentő önkritikámmal összevetve azt mondhatom hogy valószínűleg- egyben az utolsó is...:)
csak gondoltam nektek is könnyebb gyorsan az elején átesni a nehezén:) )

múltamat igyekszem feltárni magam előtt,
enélkül nem érhetem el a messzi jövőt,
előjönnek élmények,
elhalványult képek,
lekötött energiák,
rég kihúnyt érzések.
újra látom magam,
kissrácként rohanok,
térdemből vér folyik,
de tovább szaladok.
sietek haza,
otthon lepihenek,
kötéstés kerül lábamra,
tán kissé lihegek,
nem is csoda,
hiszen megijedhettem nagyon,
ezelőtt tán soha
nem volt ilyen bajom.
kicsi vagyok és törékeny,
mostmár mégsem félek,
megvéd az otthon,
ahol éppen élek.
ugyanitt növök fel,
s hosszú évek után
bámulom a monitort,
néha kissé bután,
gyűjtöm a múltam sorokba,
s csak jönnek az emlékek,
mintha egy albumba
gyűjtenénk fényképet.

ugyanennek van egy masik valtozata,
kihasznalva az alkalmat azt is bedobom.
:-)

egy elejtett szó egy öntudatlan gezstus
amit ajándék ba kapok
ezek azok a pillanatok
amikért nagyon hálás vagyok
a pillanat amikor úgy nézel rám
mint az önfeledt gyermeki szempár a csodára
több jóságot és szeretetet sugároz felém
mint amit szívem valaha is kívánna
a pillanat amikor bőrömön érzem
ujjaid finom érintését
olyan megnyugvás és öröm számomra
mint soha semmi még
a pillanat amikor hajamat hátrasimítod
és lágy csókot lehelsz nyakamra
megállítja az időt
bárcsak soha nem hagynál magamra
a pillanat mikor épp szád
selymes melegére gondolok
leírhatatlan összeszorul a gyomrom
és aléltan egy percre egész testemben borzongok
mindazt ami csak vagy nekem
képtelenség szavakba önteni
mégis gyűlöllek azért
amiért így kell miattad szenvedni
gyűlöllek amiért csak
örök másodikként szerethetlek
közben végig imádlak mert tudom
hogy többet adsz nekem így mint sokan annak az
Egyetlenegynek.

múltamat igyekszem feltárni magam előtt,
enélkül nem érhetem el a messzi jövőt,
előjönnek élmények,
elhalványult képek,
lekötött energiák,
rég kihúnyt érzések.
újra látom magam,
a kissrác az utcán halad,
térdéből vér folyik,
így is tovább szalad.
siet haza gyorsan,
otthon bekopog,
kötés kerül lábára,
fél, de méggsem zokog,
nem csoda, hogy fél,
vagy csak nagyon megijedt?
ezelőtt tán soha
nem élt még át ilyet.
kicsi a srác és törékeny,
mostmár mégsem fél,
megvédi az otthon,
ahol éppen él.
ugyanitt nő fel,
s hosszú évek után
bámulja a monitort,
néha kissé bután,
gyűjti a múltját sorokba,
s csak jönnek az emlékek,
mintha egy albumba
gyűjtenénk fényképet.

ilyet nem irtam meg
remelem majd tetszik,
komolyabb versekkel
persze nem vetekszik,
nehany kep a multambol megelevenedik,
belole kis tortenet is kikerekedik
:-)

ezért soha nem szaladok rajongva eléd
bármennyire is akarom
így ha majd elmúlik a szerelem
én szótlanul is érteni fogom
érteni fogom és tudni abból
hogy elmaradsz és hatalmába kerít a bénító közöny
de én soha nem foglak kérni
nehogy a lelkiismeret kínos kényszere kössön
mi mást tehetnék
tán hogy elbizakodva hiszem vonzerőm és örülök
lehetetlen
mert mindazt amit bennem te szeretsz én gyűlölök
gyűlölöm magam
amiért mostani önmagam vagyok
megalázottan nézem azt is
ahogy miattad érzelgős bolonddá változok
megalázottságot szényent érzek
és közben nagyon szenvedek
mégis vannak dolgok
amiket kimondottan szeretek

off
nagyon benne vagy kukucs,
emelem kalapom,
sztem Jeep is igy tesz,
amint meglat
on

és hogy szóra eddig nem nyitottam számat
mégis hiába
hiszen rég elárult már
lelkem öröme és szemem ragyogása
már előre érzed ki nem mondott szavaimat
és minden rezdülését félénk lelkemnek
mégsem öntöttem még soha szavakba amit
te is rég tudsz már hogy nagyon szeretlek
de ezután sem teszem
félek az én közeledésem lenne az
ami közöttünk kijózanító
és végleges űrt fakaszt
igen félek
félelem ez az önzés legfojtóbban szorító bilincsében
mert míg én lelkem utolsó esélyét kockáztatom
neked semmi veszteni valód nincsen
amikor a "mindig" és "örökké"
súlyos ígéretei elpárologtak
nekem majd nem marad semmi gyógyírnek
utolsó vigasznak
nekem nincs kihez hazamenni
jóllehet nem is vagyok hazugság áldozata
de talán mégis irígy vagyok
a tudatlan tökéletesnek látszó boldogságra
nem téged sajnállak
csupán a másnak fogadott feltétlen ragaszkodást
és azt hogy így számomra nem lehetsz már
biztos és egyetlen társ
sajnálom a gondolatot
más érdemelte ki hogy maga mellet tudhat
és ezért engem semmiféle eskü
vagy ígéret nem nyugtathat
az ámító szavakra nem jöttek soha
és nem is jönnek biztatóbb holnapok
egyetlen esélyem a létbizonytalanságban
ha rideg maradok
gyanakvó büszkeségem is
csak addig sejtheti szerelmed bizonyítékát
amíg magadtól őszinte lelkesedéssel
lök felém a vágy

a vágleges összetartozás
melyet ajkaid nem nekem ígérnek hanem másnak
ad okot megalázó önzésemnek
és a lelkifurdalásnak
hiába is ígérnél hazug szavakkal
síró szememnek egy új reményt haloványt
én akkor is titkon mindig irigyelném azt a másikat
azt a végtelenül ártatlan lányt
azt a lányt kinek nem csak bizalmát
de szívét is meglopom
mégsem tudlak elengedni
ragaszkodom hozzád konokon
de bármennyire is kínoz a vágy
és a magányos nappalok sóvárgó hangjai
szerelmemet és rajongásomat
sosem tudom megvallani
nem tudom
valójában nem is akarom
félek hogy úrrá lenne rajtad
valamiféle lealacsonyító nyugalom
olyasvalami melyet a vadász érez
haldokló zsákmánya felett állva
mitől lényem elérhetetlenség kölcsönözte vonzereje
nyomtalanul köddé válna

ugye éeszrevetted te is
milyen csalfa arcát fordítja felénk a világ
hiába vagy oly óvatos
mint a vihar elől búrába zárt kicsi virág
ne hidd, hogy te más vagy
hogy majd te megmutatod
s magadról a mindenek végzetét
egy hanyag mozdulattal lerázhatod
mert amíg csak él az ember
bolyongnia kell szüntelenül
hogy megtalálja lényének kiegészülését
kivel egyesülve jobbnak bizonyul mint egyedül
és főleg ne hidd azt se
hogy ez valamiféle egyszerű és világos találkozás
nem adja magát olyan könnyen az élet
hogy mindig rózyaszínben lásd
szívem újra megzalált öröme is
kínként marja most a lelkem
s talmi boldogságom minden percét
ezerszer kell megszenvednem
az ártatlan és tiszta érzéseket
gondolataim szennyezik legbelül
minden álomképre sötét
nyomorúságos bűnök árnyképe települ

jeep!
bár nem vagy itt
mégis tudnod kell
hogy szívhez szóló soraid
szemem homályában fogytak el
ahogy ittam s ittam egyre
emlékeztem a kedvesre
és merészségem megbocsásd
de tán kell hogy te is lásd
a magány sokunknak keresztje
mert nem jön égi szerencse
a hercegek és tündék kora lejárt
hogy ez számomra mit is jelentett
megmutatom nyomban nektek
leírom a kínom tehát
szentségtörés vagy miegyéb
ide behozni egy ilyen izét
azért mégis rímes meg szakaszos
na jó sokszor kicsit darabos
de nem is kissebbítem tovább
e 34 verszsak élvezeti fokát:)

Csillag szemed bíbor szikrát szór
rosszkedvünk létét lezárva szólj
ha mennél, vagy maradj kérlek -
.még egy perc, míg fény pislákol
kihunyó szememben, ha fogod a kezem
nem fáj már semmi, betöltöd terem
csak őszintén, már nincs tetem-
re hívás (álmodban csengek egy kicsit?) -
.majd visszanézek tükrökön át,
karodat kitárom a szabadság felé
nézz, ahogy átérek hőseim mellé
szabadon bár de szorongva lépek
elsuhannak sohanemvolt elmúlt képek -
és ha évek múlva visszagondolsz
nevess, míg vélt emlékek közt tombolsz...
végképp eltörölni. mindet.