Méhkirálynő kaptárjában
A sok here, több mint százan
Mind azt lesi, királynőjük
Kér-e szolgálatot tőlük.
Arra száll egy darázsherceg,
S elidőzik egy-két percet;
A kaptár tetejére száll,
És a királynő elé áll.
-Méhkirálynő, mondd, boldog vagy?
S boldogságod van-e oly nagy
Mint a kék ég, s azon is túl,
Hol viharok szele nem dúl.
-Boldog vagyok, boldog vagyok,
Mindenkinek parancsolok,
Aki lusta, lefejezik,
Irgalom itt nem létezik.
-Kegyetlen vagy, ó királynő,
Szíved kemény, akár a kő,
És vigyázol, hogy kőszived
Senki ne érinse meg.
-Ki vagy te, hogy fenségemet
Kritizálni merészeled?
Közöd ahhoz, milyen szívem
Nincs, nem vagy a szívsebészem.
Egyébként meg nem is ismersz,
Diagnózist hogy merészelsz
Így alkotni; szádra figyelj,
Vigyázz, haragra ne hergelj.
-Mondd, királynő, boldog vagy itt?
Látom kaptárad falait,
Bánataid és örömöd,
A palotád a börtönöd.
-Fickó, elég, most már aztán
Királyi türelmem fogytán,
Jobb lenne, ha odébbállnál,
Pimaszsággal nem zaklatnál.
-Elmegyek, ha úgy akarod,
Talán egyszer látni fogod
Magad is, hogy magányodat
Nem enyhíti a szolgahad.
A szolgák közül senki sem
Látja, mi van bensődben
-szólt a herceg, és azután
Tovarepült darázsszárnyán.
Méhkirálynő kaptárjában
Szolgálói több, mint százan
Nem látták, hogy az
úrnöjük
Csendben könycseppet ejt értük.
1999.03.29., 22:30