Mindenkinek szeretettel ajánlva...
Köszöntő a Költészet napja
után eggyel.
Éljen a nagybetűs,
kimondott, megálmodott,
ezerszer vágyott, ámde számtalanszor
megbánt
világcsavargóknak tervezett
országúton lépdelő,
koldus megsajnáló, élet-kereső,
aranyló hajat csodáló, őszinte
szeretettel elvágyódó,
istenek kegyelméből, ajándék
-gondolat osztó
sosem fáradó tollnok,
kiről mintám veszem nap mint nap...
Ünnepeljük, mert az év
háromszázhatvannégy napján,
s legalább ezen az egyen hagyjuk végre
békén...
Hisz nincs az a múzsa, ki ennyi csókot
képes ontani,
vagy hősünk egész háremnyi
múzsától orozza a szépség
virágait...
ki tudja titkát az öröm felsejlő,
szemekben tükröződő
ragyogásának...
a szó mágikus varázsát sem ő
köti össze a ritmus és a dallamok
jól csengő harmóniáival...
Nem ő írja a verseket, dalokat
csak lejegyzi alázattal azt a nektárt,
amit átengednek
pókhálóból szőtt
szűrőjükön az istenek...
Eszencia, aranyló nedű, elixír,
esendő porszemek felfoghatatlan lelkében
visszhangzó segélykiáltás a
szépségért, szerelemért...
valakiért...