irodalom

19342: kösz

19342: Hunor, akkor én majd elolvasom ilyen szemmel (bár egy kicsit bánom, hogy már tudom előre, mire számítsak), de asszem nem mostanában, mert napokon belül megszületik a kisfiunk.
Friss olvasmányélményem: Markus Zusak: The Book Thief. A helyszín egy München melletti kisváros, a kor az 1940-es évek kezdete, a szereplők: egy nevelőszülőkhöz kerülő kislány (a könyvtolvaj), a nevelőszülei, egy bújtatott zsidó férfi, egy citromszőke fiú és a Führer (és még sokan mások persze). A narrátor a halál. Ettől borzalmasan unalmas és klisé is lehetne az egész, de meglepő módon nem az. Eleinte mondjuk modorosnak és idegesítőnek találtam bizonyos megoldásokat. Például egyes mondatokat afféle lózungként tipográfiailag kiemel, aminek a jelentőségére végig nem sikerült rájönnöm, bár talán az első ellopott könyvet idézik fel, mindenesetre szükségtelennek és öncélúnak éreztem ezeket a kiemeléseket. A narrátor bemutatkozását is erőltetettnek éreztem az elején, de ahogy belekezdett a tulajdonképpeni történet elmondásába, ez az érzésem enyhült, sőt idővel nagyon is tudtam élvezni a szöveg líraiságát és humorát. Leginkább a karakterek megformálása tetszett. No, mindenesetre ajánlom sok szeretettel.

19343: azért van különbség "Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket."

19339: az mindegy, hogy honnan származik, nem ettől függ hogy szólás-e vagy nem

19340: Bartis Attila: A séta
Én elég alaposan átnéztem a szöveget, de azt vettem ki, hogy szándékosan, szinte sorról sorra haladva kikerül a szerző minden alkalmat, ahol konkrétan utalni lehetne a nemre. Ezen túl viszont nem marad más, mint az olvasói beidegződés. Gesztusai viszont vannak ennek a főszereplőnek, amik alapján még inkább fiúnak gondolná a sztereotípiákkal terhelt agyú olvasó. De ezt a kérdést egy olyan olvasónak lenne jó feltenni, aki már az elejétől tudta, hogy a szereplő neme legalábbis nyitott kérdés.

19335: használd azt, hogy szezámmagot szór lócitromra. az legalább még vicces is, és nem kirekesztő, legfeljebb a lócitrommal szemben, de annak nincs pénze ügyvédre.
Egyébként az "egy író még kezdő, nem befutott, ennek a tizedéért visszabaszzáka szerkesztők az irományát" nekem is állandó vesszőparipám, nemrégiben vámosról jelentettem ezt hosszasan ki, pfuj.

19335: és vannak fiúra utaló attitűdök, az megerősödik, hogy inkább fiú a főhős/elbeszélő, mint nő? Vagy sikerül teljes semlegességben tartani az egészet? Vagy azt gondolja, hogy semleges, de közben lelepleződik a férfiúi, fiúi "szemlélet"?
És mi is ennek a címe? Elkezdett érdekelni a dolog.

19335: A gyöngy-disznó reláció nem az a kifejezett mondás, a bibliából származik (ott persze gazdagabb a jelentésárnyalata is)
azt nem tudom, hogy mindig biztos férfinak olvassuk-e az ismeretlen nemiségű elbeszélőt. Takács Zsuzsa könyve, A megtévesztő külsejű vendég mintha ezzel játszana is (mármint hogy nem mindig tudjuk, milyen nemű az elbeszélő - de javítsatok ki, ha nem jól emlékszem)

19322: ok, csak arra gondoltam, hogy a neve egyes harmadikban van :D

19329: Kisilonom, törölj, lécci!
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=22330466#message22330466

--> szerintem kellene, hogy legyenek.
(túlléptem a karakterlimitet)

19329: Naszóval. Gyöngy a röfögők előtt -- mellesleg szólva, valójában nem szeretem ezt a szólást, mert azt sugallja, mintha a disznó a létnek egy méltatlan vagy torz formája lenne, pedig erről, ugye, szó sincs - de hát indulatból kicsúszott, ez van, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennék tisztában a szólás értelmével, és ne tudtam volna, mire gondolok, amikor leírom.
Kezdeném azzal, hogy ezekben az években mintha zajlana egy olyan befogadói paradigmaváltás, mely társadalmi-szociális, sőt, politikai folyamatokkal is összefügg, nevezetesen, hogy felmerül a kérdés, miért is van az, hogy ha van egy x regény vagy prózai mű, akkor, ha a nemet külön nem jelzik, az olvasó automatikusan úgy tekinti, hogy a főhős egy FÉRFI. A kérdés teljesen jogos, és az igény, hogy ezt az olvasói magatartást meg kéne lassan haladni, szintén. Viszont ez a beidegződés annyira mély, mondhatni automatizmuson alapszik, például bennem is, hogy személy szerint én alig hiszem, hogy ez a váltás végbemehetne generációk kihalása és új generációk felnövekedése nélkül. De ha van is erre esély, hogy 30-40-stb. éves olvasók még tudjanak váltani ilyen szempontból, akkor sem hiszem, hogy azt ilyen ordenáré, primitív és olcsó trükkökkel kéne erőltetni, ahogy azt Bartis Attila teszi ebben a könyvében, mert ez az írói magatartás teljességgel irodalom- és esztétika-ellenes, ez egy ideológia kiszolgálása, és bármilyen szimpatikus is egyébként az ideológia, egyszerűen az alkotónak nem dolga, hogy ilyen módon propagálja.
Mert mit is csinál Bartis Attila? Van neki ez a 149 oldalas kisregénye, melynek van egy főszereplője, aki a könyv elején 8 éves, aztán telnek az évek, történnek vele mindenféle durva események, emberek szólnak hozzá, kiknek ő válaszolgat is képességeinek megfelelően, de csak a 143. oldalon, értsd: amikor már csak 6 oldal van hátra, és hősünk ekkoriban válik nagykorúvá, derül ki, hogy a kétféle lehetséges nemiszerv közül ő azzal rendelkezik, amelyiknek a szeméremajak a tartozéka, ez úgy derül ki, hogy egy pasas rámoccan, széthúzza neki az említett szerveit, és durván belehatol (majd pedig, amikor kiderül, hogy szűz volt, a faszi jól lebassza, hogy mégis mit képzel, a gusztustalan kutyaúristenit neki) gyanítom, hogy az olvasók közel 100%-a, egészen eddig a pillanatig azt hitte, hogy ez az egyébként végig névtelen főszereplő egy fiú, és ez nem véletlen: a szerző így akarta. Ez azonban nem ilyen egyértelmű mindjárt elsőre, az olvasó "ennyire hülye nem lehetek" felkiáltással visszalapoz, keersi az árulkodó jeleket, de nem, csak az eredeti gyanú erősödik meg, hogy tudniillik van egy emberi lény, akivel 10 éven és 143 könyvoldalon keresztül soha semmi nem történt, amiből a neme kiderült volna, soha senki nem mondta neki, hogy "nade kislányom", vagy "szegény kislány", vagy "Böbike, ne szedd ki a szalmát a mackóból", ellenben a 143. oldalon történt szeméremajak-cincálást követően mintegy varázsütésre mindenki elkezdi "hölgyem"-nek, "kisasszony"-nak szólítani, és ő maga is elkezd mint nőre hivatkozni saját magára, addig: ő maga se, soha.
Hát ez pedig így elég szar és erőltetett megoldás.
Ha egy író még kezdő, nem befutott, ennek a tizedéért visszabaszzáka szerkesztők az irományát, legjobb esetben azzal, hogy gondolja át ezt még, mert ez így elfogadhatatlan.
Egyébként nyelvileg egy remekmű, de ez nem számít, még magának az írónak se, ezek szerint.
(gyöngy = a nyelvi remekmű, disznók (még egyszer elnézést): az ideológia, amit kiszolgál)
Én gondolkodtam még azon is, hogy amikor évtizedek múlva már nem lesznek olyan olvasók, akik a külön névvel és jelzett nemmel nem rendelkező főhősöket automatice férfinak tekintik, akkor, ha még ez a könyv le-lekerül a polcról, hogyan olvassák majd ezt a könyvet? Mert ez a rettentő ócska trükk csak az ilyen hülyék esetében működik, mint én vagyok például. Mit gondolnak majd, mire volt jó ez az egész? Nem éppen halhatatlanság-barát eljárás, bár nem tudhatom, Bartisnak vannak-e egyáltalán ilyen irányú ambíciói -->

{{{Törölt hozzászólás!}}}

Tekintsétek meghívásnak ;)
Március 27. csütörtök 19:00
Amíg a nagymami megkerül
Alexandra Irodalmi Kávéház (Bp, VII., Károly krt. 3/c.)
Józsa Márta: Amíg a nagymami megkerül című regényének bemutatója. Józsa Mártával Kőrössi P. József beszélget. Házigazda a Noran Kiadó.

most kaptam kölcsön Tatyjana Tolsztaja Kssz! c. könyvét.
Nagyon várom,aszonták, le se fogom tudni tenni.
Olvasta valaki?

19330: igen, Hamisjátékosok.

19313: honnan? (valamelyik novella, ugye?)
továbbra is _gyönyörű_ szerintem, pláne, hogy idén csak ócska-szürkésbarna szárnycsapásokkal vonszolta el magát felénk. :)

19327: oké, értem :-)
jóéjt!

19326: na ezt meg majd legközelebb, most el kell hagynom a world wide webet --

19325: Függő beszéd, talán nem épp a legszakszerűbb, de valójában elmondható, hogy minden prózai szövegben, ami nem narráció, az függő beszéd. Namost sokak szerint a függő beszéd lehet akármekkora baromság vagy stílustalan giccs, mert azt csak egy szereplő mondja/írja, de a narráció akkor is klasszikus/veretes nyelven kell hogy folyjon, pl. legutóbb épp Bódis Kriszta volt az, aki erre felhívta a becses figyelmemet, és e pillanatban fogalmazom meg neki az ezzel kapcsolatos kétségeimet (és, talán, esetleg, részleges egyetértésemet). Szóval ez a kék-fehér szárnyakkal csapkodó húsvét, továbbra is szerintem egy borzalmas kép, persze (újabb közhely) így önmagában hangzott szörnyűnek ez a mondat, ettől függetlenül nagyon is lehet olyan szöveg, amiben épp ez kell és így :) :) :)

19324: nem olvastam / csak ezt a "gyöngyöt a disznók elé" hasonlatot nem értem, és azt gyanítom, hogy esetleg egy másik szólást akartál említeni / de szólj, ha félreértelek!

19323: függő beszédben?

19314: hátnemistudomhogykezdjem. Olvastad?

19313: ja hogy a te 306-osodban is ez van, de hülye vagyok....
ott viszont függő beszédként szerepel, így egy fokkal elnézhetőbb.. :)

19320: írta 306. idézetét

19316: :-)))

19313: mit csinál?

19316: :)

19316: [derül]

{{{Törölt hozzászólás!}}}