utaztam elso egyetemistakent a 2-es villamoson.
kezemben a bevezetes a szociologiaba. egyszer
felpillantok a konyvbol es kit latok a szemkozti
ulesen: a szerzot, Andorka Rudolfot. osszeszedtem
minden batorsagom, beszelgetest kezdemenyeztem, a
konyv jo aproponak tunt. utolag esett le, hogy milyen
fontos dologrol beszeltunk. akkor jelent meg a replika
cimu folyoirat elso szama, amiben andorkat es meg
nehany oreg szociologust nagyon kemenyen elkuldtek
repat gyomlalni. es erol andorka meselt nekem azzal,
hogy most irta meg a valaszcikket, ha erdekel a magyar
szociologia, akkor feltetlenul olvassam el.
(elolvastam, nem volt meggyozo.)
en akkor lattam eloszor, hogy a folyoiratoknak mekkora
hatalma van, hogy ott folynak az igazi tudomanyos
vitak. nehany evvel kesobb a replika szerkesztoje lett
a diploma-biralom, utana pedig kozosen szerveztunk
replika-esteket, tobbek kozott a szigeten. es igy
kerultem a cafe babel kozelebe is, ezert rajongtam
szinte minden magyar folyoiratert.
kar, hogy kihalofelben van ez a szellemi izgalom
itthon, de majd teszunk rola, hogy ujra pezsegjen a
kulturalis-tudomanyos-irodalmi eletunk.