"A barbárok semmiképpen nem
kisregény, sőt, még
elbeszélésnek sem nevezném. Olyan, mint
egy állatorvosi ló, remekül lehet rajta
tanítani a novella jellegzetességeit.
Ennél jobban már csak az Az a fekete folton.
:-)) S éppen a szűkszavúság,
súrítettség is ezt igazolják, de
nem csak ezért novella. Bár tény, hogy
vannak nagyon szűkszavú regények is,
de azok szikársága másmilyen."
Érdekes gondolatok, kisebb szemináriumi
dolgozatot be lehetne rá adni
válaszképpen. Én azt hiszem, hogy
tömörségről,
sűrítettségről mint műfaji
jellegzetességről (szándékosan
kerülöm a kritérium,
követelmény kifejezések
használatát) nem éppen a szó olyan
értelmében beszélhetünk a novella
esetében, mint ahogy az a Barbárok
esetében megvalósul. A novella legfőbb
ismérve az egyetlen rövid, markánsan
kirajzolódó cselekményív, de hogy
ezt nyelvileg hogyan oldja meg a szerző, az
már egy más kérdés (kevés
szóval, vagy másfél oldalas
möbius-mondatokat sorjáztatva, akár). A
Barbárok nemhogy nem "állatorvosi
ló", igazából én semmi
általánosságban elmondhatót nem
tudok elképzelni, ami ezen a szövegen
bemutatható lenne, ez a szöveg annyira
egyedülállóan különleges,
nyelvileg valóban példa nélkül
állóan tömör, ez igaz, sőt
éppen ez az, hogy ezeken az egy-két
mozdulattal skiccelt lapokon egy igen gazdagon
megrajzolt világ és egy, a novellában
megjelenőnél mindenképpen jóval
gazdagabb, komplexebb eseménysor vonul el,
attól függetlenül, hogy ezt a
szerző megoldja olyan kevés szóval,
hogy az egész elférne egy kinyitott ÉS
dupla oldalán, ilyet (maradjunk csak magyar
irodalomnál) senki más, soha nem írt,
még maga Móricz se igazán: én
igazából megértem azt, aki régen
olvasta, hogy az emlékezete már-már
kisregényként evokálja vissza, ez is
annak az egyedülálló bravúrnak a
bizonysága, amit Móricz véghezvitt
ezzel a szöveggel. Maradjunk annyiban, hogy ez
egy elbeszélés (ami tényleg
nagyjából csak terjedelemben
különbözik a kisregénytől, a
határeset az kb. Kafka Átváltozása
vagy Csehov 6-os számú kórterme -- ezek
azok, amiket kisregényként és
elbeszélésként egyaránt szoktam
hallani emlegetni), de az biztos, hogy a novella
és az elbeszélés közt nem az
elbeszélés terjedelme és nem is az
elbeszélés módja/stílusa
alapján teszünk különbséget,
hanem az eseménysor alapján, amit
elbeszél (lineáris/rövid vagy
szellősebb/komplexebb, netán
többfelé ágazó, csavarokkal,
fordulatokkal)
hozzáteszem, még nem láttam arra
példát, hogy bárki égett volna
azért, mert lenovellázott egy
elbeszélést és viszont, tapasztalatom
szerint mindenki, a szakma is, igen nagyvonalúan
bánik ezzel a két fogalommal,
igazából nekem sem fáj, ha bárki
novellának mondja a Barbárok-at, nade hogy a
műfaj egy tipikus iskolapéldája lenne,
na, ez volt az, amit már túlzásnak
éreztem.
szándékosan nem említettem hogy a
novellában csattanónak is kell lennie, mert
ezzel nem feltétlenül értek egyet, de
vannak, akik ezt is hozzámondják
mindenesetre