19902: Bogi, azert en nem emlegetnem egy kalap alatt
az idezeteket a festmenyes bogrevel. Vagy most
szalljak magamba, hogy az idezetgyujtemenyem mennyire
giccses?
Nekem is van giccs-definiciom. En azt nevezem
giccsnek, amikor kulso jegyeket utanoznak a belso,
eredeti tartalom nelkul. Ha megvaltozott az eredeti
tartalom, de van mogotte valami, akkor nem giccs. Es
pont azert van fontos szerepuk az idezeteknek,
szalloigeknek, mert megragadnak valami lenyegest,
tomoritett formaban. Valoszinuleg egy idezet sem lett
eredetileg annak szanva, de nekem tetszik, ha sajat
eletre kel egy kiragadott reszlet. A festmenyeknel is
vannak az agyonmasolt remekmuvek (tobbek kozott
bogreken es esernyokon) amikhez emberek millioi tudnak
viszonyulni, van bennuk egy olyan univerzalis ero,
amitol sokkal "nepszerubbek", mint a tobbi
festmeny, es ezert ertheto modon agyba-fobe masoljak
oket.
Az idezeteknek raadasul egy verbalis dekorativ
funkciojuk is van, bizonyos helyzetekben
"illik" odabiggyeszteni egy frappans,
odaillo idezetet. Nelkuluk uresen tatongana az a
felulet. (Ezzel nem akarlak persze megjobban
kiakasztani) En peldaul mostanaban rengeteg divattal,
oltozkodessel kapcsolatos konyvet olvasok, es nagyon
sok oltozkodesre vonatkozo idezetet hasznalnak fel
ezeknek a konyveknek az iroi. A legtobb frappans,
talalo, es orokkevalo, divattervezoktol, festoktol,
iroktol. Soha nem vennem a faradsagot, hogy ezeket
kibogarasszam, megis, egy olyan oldalukrol
nyilvanulnak meg ezek az emberek, amit kar lenne nem
ismerni.