szóval carpentier ejtve, okés. ámde:
b,c-re ajánlok magyart: Hanna - ezt a címet
viseli, imádni fogod! (ha eddig nem olvastad
volna)
2298: mondjuk ahhoz valóban jelentős
mértékű apasszionáltságra
van szükség, h valaki egy Jánossy Lajos
"nevével fémjelzett" estre
elmenjék. testi épségre kéretik
vigyázni!
egyéként én is
büszkélkedhetem hasonló, bár
más szempontú balfogásokkal: mondjuk
pl. megjelentem teslár ákos és
varró dániel felolvasóestjén,
és nagyon fontos megemlíteni, h a
göncölszekér együttes is
ööö... színpadra lépett.
különösen arra vagyok büszke, h az
a jótét lelkem nem tette
lehetővé, h tüntetőleg
távozzam az első sorból, midőn
kedves-kedves zeneszámuk felcsendült, ezzel
vezetve fel a sokat ígérő estet.
fergeteges kultúra zúdult a fejembe,
teslár ákos nem csupán
művészetével, de grandiózus
humorával is lenyűgözött.
miután nyilvánvalóvá vált, h
a megjelent huszonhat főnyi
nézőseregben két fizetős
vendég van (én és partnerem), a
többiek a másodunokatestvérei és a
gimnazista rajangógótábora,
nagyszerű poénokkal dúsította a
leget, többször is kitért pl.
sanyarú helyzetére, mely szerint a
szemébe világít a reflektor, ezért
nem látja kik jelentek meg (!), ámde ha EP a
sorok között foglalna helyet, szóljon,
mert valójában nem felolvasásra
méltó amit közre fog adni. (és
tényleg.) több szinten is jó humor,
nem? az est az elvárásoknak
megfelelően, épp azon a nívón
folytatódott, mint amit olyan ember szerkesztett,
akinek mindenről EP jut eszébe. de a
legjobb az az volt, h néha olyan
megjegyzéseket is tett, h "én, egy
magyar író" vagy "én dolgozom
a tudományos életben is". jó volt,
tényleg. a göncölszekér
együttes méltatására nem
bírok kitérni, mert fenomenológiailag
nem vagyok hozzá elég művelt. aki
szeretne egy vidám estet magának, keresse a
lehetőséget.
de jó húzásaim is vannak, mert
megnéztem a vallai esterházy estjét.
(pedig nekem nem mindenről). egész más
megvilágításba helyezte a
szövegeket. vallai: zseni! az elmúlt
tíz évben nem láttam ilyen jó
monoszínházat.