Karinthy fedezte fel a wiw.hu-t!
Karinthy a Minden másképpen van
című
tárcagyűjteményének
Láncszemek című fejezetében a
következőket írja 1929-ben:
"…Annak bizonyításául, hogy
a Földgolyó lakossága sokkal
közelebb van egymáshoz, mindenféle
tekintetben, mint ahogy valaha is volt,
próbát ajánlott fel a
társaság egyik tagja. Tessék egy
akármilyen meghatározható egyént
kijelölni a Föld másfél m
illiárd lakója közül,
bármelyik pontján a Földnek - ő
fogadást ajánl, hogy legföljebb öt
más egyénen keresztül, kik
közül az egyik neki személyes
ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni
az illetővel, csupa közvetlen -
ismeretség alapon, mint ahogy mondani
szokták: Kérlek, te ismered X. Y.-t,
szólj neki, hogy szóljon Z. V.-nek, aki neki
ismerőse… stb.
- Na erre kíváncsi vagyok - mondta valaki; -
hát kérem, mondjuk… mondjuk,
Lagerlöff Zelma.
- Lagerlöff Zelma - mondta barátunk, mi sem
könnyebb ennél.
Két másodpercig gondolkodott csak, már
kész is volt. Hát kérem, Lagerlöff
Zelma, mint a Nobel-díj nyertese, nyilván
személyesen ismeri Gusztáv svéd
királyt, hiszen az adta át neki a
díjat, az előírás szerint.
Márpedig Gusztáv svéd király
szenvedélyes teniszjátékos, részt
vesz a nemzetközi nagyversenyeken is,
játszott Kehrlinggel, akit
kétségkívül kegyel és
jól ismer, Kehrlinget pedig én magam
(barátunk szintén erős
teniszjátékos) nagyon jól ismerem.
Íme a lánc, - csak két láncszem
kellett hozzá a maximális öt
pontból, ami természetes is, hiszen a
világ nagyhírű és
népszerű embereihez könnyebb
kapcsolatot találni, mint a
jelentéktelenséghez, lévén
előbbieknek rengeteg ismerőse. Tessék
nehezebb feladatot adni.
A nehezebb feladatot: egy szögecselő
munkást a Ford-művek
műhelyéből, ezekután magam
vállaltam és négy láncszemmel
szerencsésen meg is oldottam. A munkás
ismeri műhelyfőnökét,
műhelyfőnöke magát Fordot, Ford
jóban van a Hearst-lapok
vezérigazgatójával, a Hearst-lapok
vezérigazgatójával tavaly alaposan
összeismerkedett Pásztor Árpád
úr, aki nekem nemcsak ismerősöm, de
tudtommal kitűnő barátom - csak egy
szavamba kerül, hogy
sürgönyözzön a
vezérigazgatónak, hogy szóljon Fordnak,
hogy Ford szóljon a
műhelyfőnöknek, hogy a
szögecselő munkás sürgősen
szögecseljen nekem össze egy autót,
éppen szükségem lenne rá.
Így folyt a játék és
barátunknak igaza lett - soha nem kellett
ötnél több láncszem ahhoz, hogy a
Földkerekség bármelyik lakosával,
csupa személyes ismeretség révén,
összeköttetésbe kerüljön a
társaság bármelyik tagja."
(Karinthy, 1929)
Magyar Tudomány, 2003/12
Tanulmányok
Braun Tibor
http://www.matud.iif.hu/03dec/024.html