Rám nagyon hatott a Parti Nagy, A bánatos
kurváim... viszont pont azért volt
csalódás, mert elfogult vagyok
Márquez-zel, szerintem ezt egy este alatt
írta (ami persze önmagában még nem
volna baj, de kb. ennyire mély is). A
Hollóidő első fele magával
ragadó, aztán az egész második
részben csak vártam, hogy újra
visszatérjen ez az érzés, de kicsit
kihűlt. Boris Vian, hm, minden nagyon tetszett
tőle, amikor olvastam, viszont semmire nem
emlékszem utólag, ami gyanús...
Mindenesetre mostanában borzasztó nehezen
találtam bármi jót, egymás
hegyén-hátán olvastam a
csalódást okozó könyveket
(egyetlen kivétel a Tatyjana Tolsztaja: Kssz
volt, ami remek, olvasta valaki?), úgyhogy
épp századszor is A Mester és
Margaritát olvasom, és nagyon-nagyon
jó.