irodalom

5290: Jó, akkor tisztázzunk még egy fogalmat, mert úgy látszik, sokan ezt sem tudják: a szépirodalom nem azonos a klasszikus irodalommal, a lektűr, a ponyva is beletartozik, tehát nem a ponyva, nem is a klisés, nem is a rosszul megírt könyvek adják az ellentétét, mert ez mind beletartozik, hanem a szépirodalom a SZAKirodalommal (ha valaki ezt sem tudná, ezt is szívesen elmagyarázom, mi) szemben megformált definíció.
(Mulatságos történet a régmúltból: egy tanítóképzős ismerős leányzó, akkori barátnőm szobatársa, elolvasta egy novellámat. Tetszett neki, de mivel voltak benne csúnya szavak, azzal a megszívlelendő jó tanáccsal adta vissza, hogy ne a Szépirodalmi Kiadóhoz akarjam kiadatni :) a tájékozottság..)

5304: Azt, NEM TUDOM, hogy az "első bekezdésed" vége kinek szólt

5302: Ez furcsa, mert a felsorolásodat teljesen értema stílushibákról és magm is ilyeneket gondoltam, mégis azt kell mondanom, hogy nem tapasztaltam ilyet Rejtőt olvasva. Vagy szubjektív ez is, mint szinte mindim, aminek köze van a művészethez; vagy más hiba van. Az is lehet, sőt, Rejtő magával ragadó stílusa miatt külön valószínű, hogy aránylag felszínesen olvastam a könyveket.
Azt, hogy az "első bekezdésed" vége kinek szólt - mindenesetre mindezek ellenére sem érzem úgy, hogy az irodalomban vakon született lennék, akinek épp a színek lényegét magyarázzák...

5285 és mások: vonnegut nagy kedvencem, ezt már nem is olyan rég jól megbeszéltük egyszer, kaptam is kölcsön Hamvaskék sárkányt ( üzenem, csak oldalak vannak hátra már ).
5286: nem értem, mit szeretnél hallani, igen, sokféle embert ismerek,olyanokat is, amilyeneket felsoroltál. mi a kérdés?

5288: Nem tudom, a festészethez nem értek, és ha ránézek egy képre, nem tudom megmondani, mekkora technikai biztonsággal vezette az ecsetet az alkotó kéz, ezért nem tudok nyilatkozni Monet és Miró esetéről sem. Azt is tudom, hogy számos zenei produktum van, ahol nem annyira a hallás számít vagy a technikai tudás, mint inkább a feeling, de ez is inkább csak a pop-rock zenében, a klasszikus zenében semmiképp. Az viszont biztos, hogy jót nem fog írni az, akinek a nyelv nem engedelmeskedik, itt a technikai tudás olyan alapkritérium, ami teljesen megkerülhetetlen. Hogy mire gondolok, mint stílushiba? Nem teljesen értem, mit kellene ezen magyarázni.. A mondatok, ugye, szavakból épülnek fel, a nagyobb gondolati egységek mondatokból. Nem mindegy, a szavakat hogy pakolod össze, a magyar nyelvben még az se mindegy, milyen sorrendben vannak a szavak a mondatban, hogy a távolabbi kapcsolódási pontok is a helyükre illeszkedjenek. Stílushiba, ha valaki nem az épp adott érzelmi hangoltságnak megfelelő szerkesztést használja, ez lehet rossz szinonima beillesztése, írásjelhiba, szegmentálási hiba (hogyan darabolsz írásjelekkel egy hosszabb gondolatmenetet, lehet így is meg úgy is, a beszéltetett szereplő habitusától, pillanatnyi kedélyállapotától függően), de éppen az is hiba lehet, ha valaki épp egy legtriviálisabban odaillő stíluszeszközt használ, az ilyen lehetőségeket vagy érzed, vagy nem... A legtöbb ember azt hiszi, ha csak nagyjából leír valamit, az már egyből jó lesz, nem lát különbséget a többféle változat között, és nem is lehet elmagyarázni nekik, ez vagy az miért jobb így vagy úgy, rosszabb így vagy úgy. Sajnos én már egy jó párszor voltam olyan helyzetben életem során, hogy fiatalok írásai kerültek a kezembe, és meg kellett mondanom nekik, hogy ez rossz, és azt is el kellett (volna) magyaráznom nekik, hogy miért, de reménytelen volt, mert aki nem tud írni, annak ez mind érthetetlen, mintha egy vakon születettnek magyaráznád a színek lényegét..
(Nem tud nem eszembe jutni a Megasztár-válogatás, ahol jó páran megsértődtek, amikor a topa zsüri nem értette meg zsenialitásukat, ehelyett egyre csak azt hajtogatták, hogy ők nem tudnak énekelni :) )

5298: Azért más is válaszolhat :) Én most vadászok a többire, az Időomlást névnapomra kaptam, és körülnéztem itthon hogy mi van MÉG tőle...
Mellesleg én 17 évesen olvastam az U&H-t, és már akkor tetszett.

5297: nyugodtan utálhatja. De hozzátenném: az önismertetet igencsak mélyíti, mikor az ember rájön, hogy egy könyv miért nem tetszik neki.

5297: köszönöm, Bálint. Igazad van, Bogi. Ha az emberek véleménye nem változna, a Föld lenne a legunalmasabb bolygó az Univerzumban.
Na pá.

5295: Habár a kérdés többesszámban szólt, és én értek a célzásból :) , azért még annyit: Vonnegut klassz(ikus), amihez hozzájutottam, elolvastam tőle, és majdnem minden hihetetlenül jó (igazából Dürrenmatt-tal tudnám összehasonlítani, ha akarnám). Legalapabb műve (számomra): Az ötös számú vágóhíd. Hátborzongatóan jó (ez mintha egy B-kategóriás horror ajánlója lenne, pedig nem).
Kellemes hétvégét kívánok minden kedves Olvasónak,
tisztelettel:
én

5296: (de ez nem indok arra, hogy valaki 22 évesen miért ne utálja nagyon a könyvet, nem?)

Dániel, tudom, hogy röhejesen fog hangzani, de nagyon biztos vagyok benne, hogy 32 évesen mást fogsz leszűrni az utasésholdv.ból.

5294: Éljen Szerb Antal és szüntessék be a hideg kakaót!
Na és Vonneguttal hogy álltok? Én még csak a Bajnokok reggelijét és az Időomlás olvastam, de nagyon tetszett mindkettő...

5293: Hejes. Csak ismételni tudom magam, amikor hangsújozom: éllyen a hideg kakaó és le SzA-lal.

5290: Abban igazad van hogy Erzsi a legjobb a karakter, a könyv tulajdonképpen maga egy álmodozás... Szerintem sem ír le fejlődést, igazából nem sok minden változik a végére, Mihály meg pláne nem (de ő az előbbi 30 évben sem sietett felnőni). Annyit tudnék ehhez hozzáfűzni, ami megint csak szubjektív vélemény, hogy számomra nem unalmas hanem érdekes volt a könyv és a stílus :)

Ez tetszik.

5289: Akkor rosszul fogalmaztam - semmi ilyesmi még csak mg sem fordult a fejemben. Úgy kellet volna talán írnom, hogy nem mindig egyenlő vagy nem feltétlenül egyenlő; azaz ha valami humoros, az még nem kell, hogy könnyed, feledhető "bohóckádás"-nál ne is legyen több.
Rejtőnél pedig, mint írtam, azért érzem többnek, mert (bár lehet, hogy sekélyes fogalmazás) nála ezt én valamiféle művészeti ágnak/stílusnak érzem. Hogy megint festészet legyen: az impresszionistáknál pöttyökből állnak össze a művek, pedig egy pötty nem kell, hogy művészi legyen. Rejtőnél pedig humorból.

5283: ad 1. Szétuntam rajt'az agyamat (ez meglehetősen szubjektív álláspont, valóban, ráadásul kétszer olvastam el, egyik rajongó ismerősöm biztatására, hogy majd másodszorra megszeretem, ha elsőre nem is). ad 2. Én nem érzékelek Mihály jellemében fejlődést. Tudom, hogy ez nem szükségszerű, de sokan ezt szokták nekem felhozni. Ne már --- Mihály tutyimutyi nyárspolgár, harmincegynéhány évesen is a tinédzserkori álmainak él. Persze, jó dolog álmodozni - de az ember nem ragadhat le ezen a szinten, amíg valaki, már elnézést, tökön nem csavarintja, hogy térjen végre magához. A történetvezetés erőltetett (ki gondolta volna, hogy Gubbióban éppppppen a gyerekkori baráttal találkozik össze Mihály, nahát...) és száraz, időnként átcsap ismeretterjesztőbe (ld. fent). Kedvenceim azok a sorok, amikor a gubbiói haver (nem emlékszem a nevére, bocs) zsidó jelleméről és jellemzőiről ír... Tudom, hogy maga is az volt, és hogy ez korjelleg, de akkor is blődli.
Az egyetlen normális és elfogadható karakter Erzsi. Tényleg úgy cselekszik, ahog azt egy hús-vér ember tenné - nyilván mintázta valakiről Szerb. A többi alak legalábbis borzasztóan egysíkú.
Persze nem mondom, hogy én jobban meg tudtam volna írni. Ez abszurdum, így van megírva, és kész. Csak én nem szeretem. De toleráncs ember vagyok, ha más szereti, assebaj. Én ebben a regényben talákozom számomra feloldhatatlannal tűnő ellentmondásokkal és rossz fordulatokkal/eszközökkel (ez már a 5284-esre való reagálás) - ennek ellenére azonban nem mondom, hogy ez nem szépirodalom. Biztos az.

5273: Tehát ha valami megnevettet, és aztán később elfelejtem, az nem humor? Csak akkor humor, ha nevettetés közben egyúttal valami nagyot is mondott, és ezt te fel is fedezted Rejtőben? Akkor azt, mai megnevettet, de ugyanakkor nem mond nagyot, azt minek lehet nevezni? éretlen bohóckodásnak talán? Arra is kíváncsi lennék, mit fedeztél fel Rejtőben, ami méltóvá teszi, hogy humornak nevezd azt, ahogyan nevettet, szemben a nevettetés más útjaival-módjaival, melyek méltatlanok erre a megnevezésre.

5284: Nem gondolom, hogy élesen el kell határolni - azt gonolom, hogy Rejtőnél el LEHET. De értem a te álláspontodat is. Viszont engem eddig nem zavart meg Rejtőt olvasva stílushiba, vagy egyéb hasonló (itt egyébként mire gondolsz pontosan?); én személy szerint azt gondolom őt olvasva, hogy nála senki sem írhatta volna meg jobban, pláne nem én. Sőt, szerintem valaimiféle irodalmi igénnyel lettek írva.
Arról, hogy sértő-e ponyvának nevezni: szerintem azért igen, mert (mint Tévelygő lejjebb utalt ilyesmire), a ponyva szót manapság sértő szándékkal használják minden esetben (akkor is, ha egyértelműen ponyva, csak akkor jogos...)
Az kétségtelen, hogy bizonyos szemszögből nézve a nyelvezete nem magas irodalmi igényű; de szerintem takén lehet azt mondani ebben az esetben, hogy olyan, mintha mondjuk egy Miro festményt hasonlítanánk össze egy Monet-val. Tehát ebből a szemszögből Miro csak firkált a vászonra, Monet viszont tudott is festeni. Szerintem ez hasonlít arra, hogy Marquez tud írni, Rejtő meg nemigen. Nem?

Ismeri valaki a Goncourt-tól a Demailly Károlyt? Mondjatok róla valami jót, hogy végig tudjam olvasni! :)

5270: Kedves ayin :) Ezt komolyan gondoltad? Megkérdezhetem, mennyire ismersz egyszerű, dolgos embereket, akik nem igazán olvasnak klasszikus irodalmat, vagy neadjisten egyáltalán nem olvasnak, továbbá, mennyire ismersz nem értelmiségi családokat, melyekből néha ki-kiszakad egy-két jóképességű gyerek, akiből később az lesz (első generációs értelmiségi)?

Vonnegut? Kundera?
Macskabölcső? A lét elviselhetetlen könnyűsége?
(még akár szépirodalom-ponyva határvillongásnak is elmegy)

5273: Na jó, akkor kicsit keményebben fogalmazok: Van a zenében is abszolút hallás, ugye, és az ilyen ember felimer olyan hamisságokat, amiket az átlag zenehallgató nem képes kiszúrni, és nem érti, a kifinomult fül miért fikázza le esetleg azt a zenét, amit ő élvezettel hallgat. Namost, a irodalomban szvsz a legkevesebb, hogy amennyiben egy műalkotás klasszikusnak akarja nevezni magát, hogy alkotója olyan érzéssel bánjon a nyelvvel, mint nyersanyaggal, hogy abban semmi stílushiba és egyéb ilyen slendriánság ne legyen, márpedig Rejtő könyvei vagy többé, vagy kevésbé tele vannak ilyenekkel, és ha most szerénykedni akarnék, és azt akarnám mondani, hogy nekem talán nincs irodalmi "abszolút hallásom", de ennek ellenére is kiszúrom őket, és nemcsak kiszúrom őket, de komoly fejfájást okoz, ha ilyen disszonanciákon kell átszenvednem magam, és felmerül bennem lépten-nyomon, hogy bizony én 100x jobban meg bírtam volna írni, akkor mit mondana rá egy tényleg profi?
Egyszerűen az a helyzet, hogy a Rejtő-könyvek nem iródtak magas irodalmi igénnyel, viszont amióta megvannak, azóta is igencsak jól fogynak a piacon, és ezért nem gondolnám, hogy sértő ponyvának nevezni. Annál is inkább, mert, mint mindig, már megint elkövetjük azt a hibát, hogy éles, átjárhatatlan határvonalat akarunk húzni két fogalom (ponyva és igényes irodalom) közé, és beléjük magyarázni, hogy ezek ellentétek. Pedig ez nem így van, és erre az irodalomtörténet bőven szolgáltat példákat.

5282: Nem lőlek le, de miért nem szereted?? Én nagyon szeretek Szerb Antaltól mindent, úgyhogy érdekel, mi az amit nem tudsz elviselni.

Szerbtől speciel ez az egyetlen regény, amit elfogadok. Ki nem állhatom az Utas és Holdvilágot, bár tudom, hogy most lavinát zúdítok szegény fejemre.
JELENTKEZZEN, AKI RAJTAM KÍVÜL UTÁLJA MÉG AZ U&H-ot!

Szerb Antal: Pendragon-legenda szivecske

Nem tudom, mi az a szépirodalom.

5278: Nem csak te írtad ezt -> de miért nem lehet, iért ne lehetne azt mondani rá, hogy szépirodalom?

Rejtő nem ponyva, hanem nemtommi, de jó.

Téynleg akartok nyitni egy irodalomelméleti topicot, Hunor et al.? Most megborsózott a hátam. Akkor az én művészettörténeti fórumom előtt is megnyílnak a horizontok. Világ amatőrjei, egyesüljetek. Vagy reszkessetek, lényegében egyremegy.
Praktikus, hogy délutánonként ülök a száűmítógép elé, ilyenkor az égegyadta világon senki nincs a fórumon.