irodalom

{{{Törölt hozzászólás!}}}

8484: Köszönet.... igazából a Marat/Sade-ról illene tudni... vagy az sem ő?

8482: Peter Weiss.

8481: sejtettem, hogy ilyesmiről lehet szó :) olvastam már pár ilyen bénán megírt dolgot, ismerem az érzést.

8480: most nagyképűen be akartam írni, hogy van egy elég érdekes modern dráma az őrült Hölderlinről, a végén még a fiatal Marx is meglátogatja, és bevallja, hogy miylen nagy lelkesedéssel olvasta a drámáit (hihi), de rájöttem, hogy lövésem sincs, ki a szerző (az a fickó, aki az Enola Gay(?) személyzetéről szóló A vizsgálat c. drámát is elkövette.) Szóval tisztán irodalmi szempontból nem jó megöregedni....(mert az ember mindent elfelejt:)

Kisilon ráérzett arra, amit én gondoltam: ez az egész novella arról szól, hogy micsoda emésztő nagy szenvedély alakult ki a két férfi között, és legalább húsz-harminc évet átfog időben, ha nem többet. Viszont csupán azért, mert a szerző azt mondja nekem, hogy ők most nagyon odavannak egymásért, én azt nem fogom elhinni, ha a szövegben nem helyez el olyan pontokat, amik indokolnák/segítenék megérteni, hogy miért is van ez így. És itt most nem a kihagyás eszközéről van szó, ami sokszor beszédesebb, mint a konkrét megfogalmazás. De talán ha elolvassátok a novellát, megértitek, mire gondoltam. Kicsit olyan érzés volt olvasni, mintha egy háromszáz oldalas regénynek a negyven oldalas kivonata lett volna, amiben maradt pár jó jelenet, de a sava-borsa elveszett, ripsz-ropsz lezavarta a történetet, én meg úgy éreztem, hogy elment az egész a fejem fölött.

beismerés: kamaszkorom végefelé én is írtam verseket Hölderlinről...
Ez az egész dolog, hogy a megőrülés lényegében kommunikációképtelenné válás, vagy elszakadás a közös (nyelvi) megegyezésen alapuló valóság kommunikációs teréből, különösen izgalmas egy költő esetében. Hogy mi történik, ha már nem azt akarja, hogy valaki mást szólítson meg a versekkel, hanem csak a saját, privát valóságához viszonyul...
Kijött magyarul is egy kötet a toronybeli Hölderlin verseivel... érdekes megnézni őket: egyáltalán nem olyanok, ahogy a romantikus közhelyeken nevelődött olvasó egy őrült költőzseni verseit elképzelné... valahogy azt képzeljük, hogy a megőrüléssel a birtokába jut valami lényegibb tudás; holott ha történik is efféle, az számunkra hozzáférhetetlen, lényege szerint nem kommunikálható, nem adható át. Az őrületen túl nem valami igazibb irodalom van, nem a mélységből visszahozott szó, hanem a kommunikáció megszűnése; nem a világunk kiterjesztése, hanem egy külön, számunkra megközelíthetetlen saját világ: a beszéd és a kapcsolat helyett csak a magány és a távolság.
Szóval tisztán irodalmi szempontból, nem jó dolog megőrülni... másfelől meg, Hölderlinnek volt egy világa, ahol csak ő járt.

érzelmi kitörés: imádom Hölderlint. a fákról szóló verseket különösen.

8477: Néha van ok, máskor meg nincs. (valójában valószínűleg mindig van). Igazából azt hittem, körülményeken (a 8473-ban) okokat (is) értesz, de ha nem, akkor most meg is kérdezem, mire gondoltál?

8476: Csak úgy elborult. Kell különösebb ok?

8475: Igazából én meg már nem is tudom, mitől borult elé Hölderlin elméje. De nagy kedvencem volt kb. 19 éves koromban, természetesen van is olyan szereplőm, aki szintén Hölderlint olvas, nem véletlenül :)

8474: Igazából tetszett, na!
De az én szempontjaim mások. Én is maradok a saját kaptafámnál.

8473: Én nem mértem semmit. Egyféle szempontból áll a párhuzam, és azt a szempontot én választottam meg. A szempontváltás mindig érvényteleníti a párhuzamot, ez nem érv.

8470: Nem lenne rossz a párhuzam, de azért én Hölderlinhez mégsem mérném.
Meg azért az "elborulás" körülményei is annyira meghatározóak.

8464: Inkább előtte vagy utána :) Alatta semmiképp

8463: Most legyek illúzióromboló? :)

8466: Én úgy tekintek rá, mint Hölderlinre: zseniális író volt, de elborult az agya, és hiába élt utána még 40 évet, mint író meghalt 1804-ben. Cs. I. mint író meghalt úgy 1990 tájékán, na mondjuk remélem, ő nem fogja még 40 évig húzni ezután (hö, hö). Az életműve meg, ha megérdemli, megkapja az őt megillető helyet (vagy nem??) E. Pound-nak is megbocsátotta a világ, amit a II. vh-ban tett, vagy legalábbis ma az életműve ettől függetlenül ott van az őt megillető helyen.

8468: nem, köszönöm... a jóság magában hordja jutalmát:)

8467: és akkor most dícsérjelek meg?

8461: :) hát igen... ketten is ugyanúgy értették az idézett mondatot, mint én... lehet, hogy ez nem véletlen??

Én pár napja olvastam el a Házmestersiratót, szerintem egyszerűen zseniális!
Kár, hogy nem továbbra is irodalommal foglalkozik, hiszen a jegyzetein látszik, hogy író alkotásai, de többet érne, mint író. Így sokan a művészetétől is elfordulnak, pedig kitűnő író...

8464: Temesi Ferenc: Por cimu regenyeben ir a nagy szegedi arvizrol. Emlekszem, (amilyen naiv vagyok) mikor olvastam meg voltam rokonyodve, annyira naturalisztikus, durva: hullak usztak mindenfele.

8462: javasolt olvasmány árvízvédekezéskor:
Faulkner: Az öreg

(8462: Klassz vagy!)

Amúgy, csak hogy tudjátok:
én most nem olvasok semmit, de semmit, de abszolute semmit!!! :)
Ui.: kint vagyok az árvizen, már szombat óta. Nem is tudom, mikor voltam ilyen kimerült életemben, mint most,
megyek is lefeküdni!
Lehet sajnálni vagy irigykedni, kinek-kinek a habitusa szerint :)

Nem folyton, csak néha :)

8459: ó, azt nagyon szeretem!

8457: Húha, képzeld, én meg a "Felvonások között"-et kaptam találomra kézbe, egy kis kikapcsolódásként.

8457: Szomorú ah az elme, és olvastam minden könyvet.
azonkívül a könyvtáram a város másik részén,... úgyhogy változatlanul semmit.

inkább meséld el István, mit olvasol?
én még mindig Virginia Woolf: Az évek -et. 1907 kezdődik éppen.