Egy biztos: nem a Himnusz vagy a Szózat, bár
azoknak rengeteg megjegyezhetetlen versszakuk van.
Én passzolok.
A Dick-témához még
hozzáfűzném, hogy tegnap este hirtelen
felindulásból elolvastam az Ubikot (a
Júbikot?), és sajnos azt kell mondanom, hogy
inkább az előbbi kategóriába
sorolom. Érdekes, jópofa, de nincs meg benne
az a fajta gondolati tartalom, amitől az ember
szédülni kezd. Úgy látom, Dick
nagyon szerette ezeket a témákat: a
párhuzamos múltak/jövők,
egyáltalán az idő mint olyan
múlása vagy
"meghibásodása", a
valóság eltérő
érzékelései és a csak a
szereplők fejében létező
világok. Tulajdonképpen azok a
regények, amelyeket az általam
közepesnek tartott könyvei közé
soroltam, mind ezekkel a témákkal
foglalkoznak. Meg ugye ebben van mindig egy adag
pszichológia is, abban a vonatkozásban, hogy
bemutatja azokat az elméket, amelyek
létrehozzák ezeket a világokat (ilyen
szempontból mondjuk - EZ LEHET, HOGY SPOILER - a
Figyel az égben tényleg nagyon érdekes
volt, hogy a különböző emberek
milyen világot rendeztek be maguknak, milyen
rendező elvnek vagy felsőbb hatalomnak
rendelték alá azt).
De ez a "pszichologizálás"
személytelen és meglehetősen
érdektelen ahhoz képest, hogy az
úgymond "kiemelkedő"
regényeiben milyen betekintést enged az
emberi lélekbe. A különbséget
én ott érzem, hogy a jobb regényeiben
nemcsak megfelelő science fiction
témának kínálkozó,
"teoretikus" problémákról,
helyzetekről, krízisekről ír
(mint a "kevésbé jókban",
hanem a saját maga által megjárt lelki
poklokról. És ettől nekem sokkal
inkább az az érzésem támad, hogy
"Úristen, ez velem is
megtörténhetne". Az a tudati
lepusztulás, amit a Kamera által
homályosan főszereplője él
át, vagy a VALIS-ban a Horselover Fat által
megtapasztalt (pszeudo?)vallásos
élmények, kételyek és
rettegés egyértelműen első
kézből származó
élmények Dicknél, és ettől
olyan hátborzongatóan hihetőek,
sőt átélhetőek,
beleélhetőek (bár ilyen szó
nincs, de értitek, mire gondolok). Ha ezeket a
regényeket olvasom, mindig elfog az a
szédülés, amit emlegettem:
belegondolok, hogy ez valóban
megtörténhet az emberrel, lehet ilyen a
jövő, sőt megtörténhet
velem is.
Na már így is túl sokat ragoztam,
befejezem.