Jaj, az új Rakovszky-kötetet én is
megvettem, mert az Egyirányú utcát
anyukámnak adtam, és muszáj magammal
vinnem R. Zs.-t Belgiumba (pláne, hogy én
nem csak egy hétre megyek). A
Kísértetek (lásd 221. oldal)
számomra a magyar vers csúcsa. Most, hogy
nézem, szerintem a könyvborítót is
ehhez a vershez választották. :)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem tetszettek
Rakovszkynak a regényei is, de a versei okozta
élményt nem múlták felül.
Valami kis hiányérzet maradt bennem a
regények olvastán, de lehet, hogy el
kéne olvasnom őket újra, mert a
hiányérzet fakadhat abból is, hogy
én nem olvastam elég megértéssel.