9619: Nem csak magunknak olvasunk, mert közvetett
módon a társadalom javára is
fordítjuk az olvasottakat. A könyv
által kiváltott katarzisélmény
építi személyiségünket, s a
könyvek hatására (ne
szűkítsük, legyen inkább
művészet) folyton változó
lényünk befolyással van emberi
kapcsolatainkra, környezetünkre is.
Én a következőképpen gondolkodom:
ahhoz, hogy tanuljunk, mindig mást kell
felfedezni a világban, ezért
fölösleges az ismétlés. Amit nem
értesz egy alkotásban, megértesz egy
másikban, mert egymást segítve
munkálkodnak bennünk élményeinken
keresztül. Az tény, hogy a
többszöri olvasás a szöveg egyre
mélyebb rétegeit képes feltárni
(ennyit belevertek a fejembe a magyar szakon),
ezért badarság lenne azt mondanom, hogy ez
hiábavaló. Aki csak egy regényt olvas,
vagy csak a Dávid-szobrot szemléli
egész életében, az is megtalálja a
művészetben rejlő igazságot...
Én csak a személyes véleményemet
írtam le, anélkül, hogy osztanám
az észt, hogyan olvassatok. Ez egy a sokféle
tendencia közül. Ezzel egyenrangú
technika a könyvek újraolvasása is.
Ugyanoda vezet.