9856: Dehogynem, csak az már olvasás
(befogadás) közben történik.
Amikor kézbe veszel egy művet, a
borítója, vastagsága,
betűtípusa, -mérete, szerzője
és még mit tudom én mije alapján
is van valami - nem tudatos - elvárásunk,
elképzelésünk a dologgal kapcsolatban.
Aztán ez mindig módosul, vagy földig
rombolódik olvasás közben. A
befogadó meg vagy "idomul" a
műhöz, vagy leteszi, vagy mittomén mit
csinál még.
Horizontösszeolvadás (bár nem vagyok
túl fejlett hermeneuta)kb. azt jelenti, hogy a
mű történelmi,
szemléletmódbeli horizontja összeolvas
a befogadó saját világával,
világtudásával, történelmi
tapasztalatával, társadalmi ismereteivel,
hangulatával stb. A két horizont így
olvad össze. S ezért n/sem lehet két
befogadás ugyanolyan.