irodalom

21110: én eccő már mondtam vhol, talán itt, mit kell csinálni :) én fel fogok hordani a padlásra 2-3 tonna már eleve válogatott könyvet, hadd porosodjon, és szigorúan megtiltom a kölköknek, hogy hozzápiszkáljanak, és csak majd felnőtt korukban fogom leleplezni előttük a módszer lényegét --- szerintem ez tutira be fog válni... :D :D

A biztonság kedvéért szólok, hogy ez irónia volt. Inkább áruld el, Bea, hogy mit olvasol? :-)

21113: Bea, könyörgök, taníts engem!!! :-)

21110:
"de felteszem mi, akik itt erről beszélgetünk, eleve így neveljük"
Nagyon rossz konklúzió "a gondolom, hogy eleve" kezdetű mondatok bármilyen témában :)

21106: hát egyikmásik szövegre télleg szó szerint ez áll :-)) Vajda János nagyon drasztikusan alázza Kemény Zsigmondot, de a Kosztolányi kísérlete az Ady-kultusz összezúzására, hát, borzongató olvasmány :-) stb.

21110:
Van rá esély, ha van kapcsolatod vele, akár gyereked által. Valahol a topikod is ilyesfajta küldetést tölt be, gondolom én...

persze, de felteszem mi, akik itt erről beszélgetünk, eleve így neveljük valós ill. leendő gyermekeinket. A truváj az lenne, ha a szomszéd gyerekét is rákapatod az olvasásra :-)

21105:
Szerintem fontos, mert nem csupán a tanárokon múlik, hanem a szülőkön főleg. Ki foglalkozzon ezzel a témával, ha nem az emberek?

21107: pár napja akadtam rá erre a gyöngyszemre:
Bölöni György: "Az igazi Ady", 1934
kritika a könyvről a Nyugatban: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00591/18586.htm

Ahogy Gyulai Pál Jókait gyepálja: na hát az pl. nagyon jó :D :D (csak kicsit sok benne a történetmesélés: szerencse, hogy erről a kritika azóta leszokott)

21104: Elgurul a gyógyszere??? :-)))))
(A Kölcsey idézet nagyon jó volt!)

Az a gond, hogy kicsit értelmetlennek tartom erről szomorkodni, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, és műveletlenek, mert ha ezt a problémát komolyan vesszük, az egyetlen helyes konklúzió csak az lehet, hogy mindannyian vonuljunk be irodalomtanárnak egy-egy iskolába, és tanítsuk az ifjakat az olvasás szeretetére.
Ezt most nem ironikusan mondom, hanem halál komolyan. Dics Beának.
Eco írása szerint ráadásul a probléma nem is a nem-olvasással kezdődik:
http://www.komment.hu/tartalom/20091223-velemeny-a-fiatalok-vallasi-es-kulturalis-alapfogalmak-hijan-ertetlenek.html?SYSref=NONE&cmnt_page=1

21103: Gorombaságok könyve: én már idéztem is belőle Kölcseytől egy korábbi beírásban :) ez egy válogatás olyan kritikákból/írók levelezéséből Csokonaitól Márai-ig, melyekben az a közös, hogy szerzőnek elgurul a gyógyszere, és a korabeli általánosan bevett trendi felfogással szögesen ellentétes gondolatokat enged szabadjára :) Nagyon jó...

Karácsonyi könyvlisták?
Én "A királynő olvas"-t már ki is olvastam.
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-12-21/alan-bennett-a-kiralyno-olvas
Az olvasás fontosságát propagálja, rettentően mulattató, és a vége konkrétan katarzis.
Szóljon, aki kéri kölcsönbe esetleg.

21101: hátazértnemistudom... :) ha annak idején 1 oldalba tömörítve elolvastam volna az Othellót, most milliomos lennék ....

21098: hát akkor inkább már rövidítettben se olvassa...

21099:
hát ja,végülis ez nekik égő.
(vagy csak túl sok volt neki a vodka,és azért nem emlékezett,ki Tatjána..:) )

21098: jajj, nem hiszem, hogy neked vagy nekünk kéne magunkra venni egy ilyen problémát, már ha ez az egyáltalán :)

21097:
Akkor ne olvassa el,csak rövidítve 1 oldalban,de nehogy már oroszként ne tudja,mi van az Anyeginben!
(Nagybátyám egyébként játszott is Anyegint a Szegedi Nemzetiben )

21095: Hát szerintem ez teljesen normális. Egészséges hétköznapi ember irodalmat nem olvas. Főleg nem érthetetlen régit. Valahol erről (is) szól pl. a Följegyzések az egérlyukból (ha már FMD)

{{{Törölt hozzászólás!}}}

Az Anyegint se olvasta természetesen,és pont az Anyeginről beszéltem,mikor megkérdezte, milyen Tatjána...

Tegnap éjjel egy orosz lánnyal beszélgettem (bár azokon a nyelveken nem tudott, amiket én beszélek, picit nehéz volt, kellett néha fordító is, a török pasija), és szóba jött az orosz irodalom. Gőze nem volt, kijaza Raszkolnyikov, és mikor szóba hoztam a Bűn és bűnhődést meg Tatjánát, megkérdezte, Tatjána író volt-e...Állítólag tanulta, de már nem emlékszik rá,meg mrha nehéz olvasni, a nyelvezete szinte érthetetlen, ezért kihagyta. Más orosz írókról is alig tudott vmit. Na nehogy már mi,magyarok többet tudjunk a saját irodalmukról! Nem ő az első orosz, akivel találkoztam,és gőze nincs róla.

21085: ---->
László! azt mondod, kirúgtak volna, ha nem tanulod meg tatjána levelét? negyedikben már én is folyamatosan a kirúgatást próbálgattam, pusztán mert szembementem a tekintélyelvvel, nem is értem, végül hagytak leérettségizni, talán lustaságból? szánalomból? mert a gimnázium tanári kara szemében akkor én már egyöntetűen egy semmirekellő, haszontalan nímand voltam, aki csak leégeti az alma materét, bizony! Az irodalom már akkor őszintén érdekelt, rengeteget olvastam, mégis voltak félévek, hogy bukásra álltam belőle – el tudja ezt ma képzelni rólam valaki? Köszi… (na pl. a tatjana leveles félévem is ilyen volt)
5. A középiskola után: újra demográfiai hullám. A jelentkezők száma az egyetemre ugrásszerűen nő. Abból a körből sokan kimaradnak. Én eleve nem is készültem a felvételire, az iskola légköre engem megbénított: érettségi után automatikusan pályakezdő munkanélküli lettem… de volt időm nyugisan tanulni… csak épp voltak a depressziós rohamok, érzékeltem ti. hogy a saját szar életem mellett az egész országban milyen általánosan enervált, reménytelen a közhangulat, állandóan öngyilkosságon törtem a fejem akkoriban mert nem tudtam elképzelni, hogy az életben bármi jóra forduljon, stb
pedig ebben az évben, 1994, a petőfi rádió Premier c. műsorában már együtt szerepeltem egy bizonyos Térey Jánossal, (mármint nem mi személyesen, csak az írásaink) aki akkor még szintén ismeretlen amatőr író volt (hát, azóta egy kicsit elhúzott tőlem), tehát tudhattam, hogy van tehetségem az íráshoz, nem lennél elveszett fej, mégis...
94-95: elmentem egy gyárba segédmunkásnak, mocskos és nehéz zsákok pakolászása, napi 50-100 tonna, ezt csináltam egy évig: na ez kirántott a depresszióból (sajnos csak egy időre). Ezután fel is vettek az egyetemre :D :D 95-ben magyar, 97-ben filozófia szakra
de a Bokros csomag évében egyetemet elkezdeni mindennemű anyagi háttér nélkül, hogy majd csak lesz valahogy, ráadásul Debrecenben,ami a legkevésbé élhető egyetemváros az országban… mindegy, megpróbáltam… diplomám nem lett, viszont 2000-ben már hajléktalan voltam :) és igen, 2001 óta katona vagyok, mert ez rendszeres fizetést ad, ha nincs a honvédség, akkor az utcán döglöttem volna meg vmikor az évtized közepén, vagy bűnöző,vagy hímkurva lehettem volna még esetleg. Az irodalomban ugyanis bármilyen intenzív és folyamatos a jelenlétem, abból nem élek meg, nem tudom, ez onnan Svájcból olyan hihetetlen?
Kedves László! Remélem lassan oldódik benned az irigység és kezded már érezni magadban a lelki békét! Én nem irigyellek téged, én nem irigyelek senkit, pedig biztos tudnék én is kicsinyes okokat találni. Viszont jó az, hogy ezt az irigységet te magad mondtad ki magadról: igen, ez jó, ezt értékelem.
Még egy érdekesség: az irodalomban mostanában kezd kisülni, hogy tényleg milyen nehezen és csak mostanában talál magára ez a kamaszként talajt vesztett, 75 körül született korosztály: többen közülük ugyanis csak mostanában jelentkeznek első kötettel, első publikációval. Erről pl. (mellékesen) említés tétetik ebben az interjúban is:
http://www.litera.hu/hirek/kesleltetett-expozicio-meg-egy-keves-boroka

21085: OK László,
miután a Bogi nem ráncolja a szemöldökét, hogy a lelkes 21081-beli felkiáltásod ellenére miért rágod tovább magadban ezt a generációs "irigységet", tudod mit, én most rendes leszek, és segítek neked, hogy oldódjon benned ez némiképp és a mentálhigiénés állapotod javuljon, tisztuljon! Bevezető gondolat legyen az, hogy nem egy és nem kettő idős, tehát értsd: IDŐS, a XX. századot gyakorlatilag végigélt és a különböző korszakait saját tapasztalat alapján összevetni képes emberektől hallottam már azt a summázatot, hogy véleményük szerint soha nem volt a fiataloknak olyan rossz és nem néztek olyan reménytelen jövő elébe, mint a 90-es években, pl.ez volt a véleménye Várkonyi Karcsi bácsinak (1910 - 2001), aki neves debreceni grafikus volt, és volt szerencsém ismerni: 90 évesen még igazi energikus, sziporkázó öregúr volt :)
Íme tehát, egy kis ízelítő, milyen fasza is az élete az én generációmnak, de sajnos tartok tőle, hogy a nálam fiatalabbaknak ennél csak rosszabb lehet:
1. 70-es évek közepe tája: demográfiai hullám
2. általános iskola: kapjuk változatlan formában nagyjából ugyanazt a militáns terrorisztikus agymosást, ami az azelőtti évtizedeket is jellemezte. a testi fenyítés városokban talán már nem, de faluhelyen még bevett volt (én faluhelyen kupálódtam, és kaptam sok különb-különbfée veréseket, ami ma már köztörvényes bűntett)
De: én személy szerint egészen a rendszerváltásig tökre bevettem a kommunista maszlagot, elhittem, hogy a szovjet csapatok a barátaink és barátságból vannak velünk, elhittem, hogy mi vagyunk a haladás, a béketábor és erre büszke is voltam. Azt sem tartottam furcsának, hogy úgy növök fel, hogy MIG-21-esek röpködnek a fejem fölött, napi átlag 30 hangrobbanással színesítve a gyerekkoromat (ti. a kunmadarasi repülőtér közelében nőttem fel)
3. így hát 15 éves koromban a világ addig megszokott rendjének hirtelen összeomlása (amire egész addigi gyerekkoromban neveltek nagyrészt inkább a tekintélyelvre, mint érvekre alapozva, némileg agymosó módszerekkel), hatalmas sokk-ként ért. ezt nehéz elmagyarázni más korosztálynak, milyen épp abban az életszakaszban kifogni egy ilyen kataklizmaszerű változást, amikor az ember szeme épp kezdene rányílni a világra: a nálunk csak 2-3 évvel idősebbek sejthették, mi jön, mi érlelődik, de mi: NEM TUDTUK. 1987-ben még csak 13 éves voltam, 1988-ban 14, 1989-ben 15, stb.
4. Középiskola. Lehet, hogy a kommunizmus ideológiája megszűnt hegemónnak lenni, de a brutális tekintélyelv megmaradt, és a tanári kar személyi állománya is... ugye nem gondolod, hogy egyik napról a másikra hopp, fejet cseréltek? Akinek egy kicsit nagyobb volt a pofája, márpedig egy fiatalnak, akinek épp akkor bizonyította be a történelem, hogy mindennemű tekintélyre vagy nevelési kísérletre jobb ha nagy ívben tesz onnantól kezdve, elképzelhető, hogy nagy pofája, az lesz, ellenben jövőképe, az nem nagyon: szóval akinek egy kicsit nagyobb volt a pofája, az ugyanúgy szarban volt, mint a rendsz.vált. előtt. Azt gondolom el tudja képzelni itt topikban bárki, hogy nekem: elég nagy pofám volt. Első végén el is tanácsoltak a debr-i Fazekas Mihály Gimnáziumból: menjek csak vissza falura, ahonnan szalajtottak, nem kérnek belőlem- ennek előzményeként a kolesz összes tanulószobájából kitiltottak, ami gáz volt, kötelező szilencium alatt csak a tanulószobában lehetett tartózkodni, vagyis onnantól kezdve bárhol voltam az épületben, mindenhonnan elzavartak, viszont: az épületből se mehettem ki,ergo hónapokon át a WC-ben kellett tanulnom, bár a tanulás iránti motivációm igazából ekkor már rohamosan nullázódott lefelé..
Oktatás:jó az, ha az oktatás valamilyen keretbe illeszkedik, még akkor is, ha az a keret, vagy norma, egy baromság,de legalább az ember tudja, merre hány méter.Ezt a Kádár-rendszer ideológia-terhelte oktatása a maga módján megadta. Az én időmben csak káosz volt: zavarodott tanárok, szemétbe dobandó tankönyvek, melyek helyett egy ideig csak zavaros, ábdált kompilációk jelentek meg --->

21089: Orwell zsernyák volt Burmában! Aztán meg katona a sp. polgárháborúban. Köze nem vót az irodalomhoz.

21085: :o

21088:
most nagy kedvencek ugranak be. Vonnegut - Cornell, biokémia szak... :)

nem beszélve a súlyos matematikusokról :-)

21086:
na làtod, Téged kihagytalak, bocsi, Te is irodalommal foglalkozol-szinhàz!!