No, én most amerikai elbeszélőket
olvasok a két világháború
közöttről. Eddig Henry Miller lepett
meg a legjobban, olyan elbeszéléseivel,
amiben Henry Millernek hívják
főhőst. : )))
De nagyon készülök Faulknerre és
Steinbeckre is.
Csak van egy olyan érzésem mindig, amikor
befejezek egy elbeszélést, hogy nincs kedvem
egy következőhöz. Ez most azt jelenti,
hogy öreg vagyok már ehhez, vagy csak
egyszerűen rossz a passzom?
Amúgy párhuzamosan meg a Gulagot olvasom,
szóval eltelik a nap könnyedén. (Ennek
a Gulagnak amúgy érdekes története
van, egy barátomtól kaptam, ő
állítja, hogy kölcsön, de én
úgy emlékszem, hogy nekem adta, nem is
értettem, minek, nem szoktam ilyesmiket olvasni,
de hogy ne sértsem meg, ugye, megtartottam. : )))
Miután tisztáztuk a
félreértést, már nem akarta
visszakérni, azóta is nálam van a
könyve, ha belegondolok, legalább öt
éve ott áll a polcon, de inkább
több, van az hét-nyolc is. : )))
(Évente kb. kétszer szemrehányást
tesz a könyv miatt, de nem hajlandó
visszavenni.) Az ember tényleg sose tudja, mi
mire lesz jó. : ))) )