irodalom

14365: Hazafelé, amikor olvastam, már sejtettem, hogy ezekre gondolsz. Háát...
Ja. Negédes, mint a kor. Az viszont szerintem személyfüggő, hogy egy kosár almát ábrázoló képet valaki túl pirosnak vagy túl realistának talál... ;)

Hofi, beleolvasgattam az "Édenkert"-be.
Ami nekem nagyon modoros a könyvben: amikor Flora-ról beszél egyes szám harmadik személyben, majd hirtelen, pont amikor a legszemélyesebb emlékek következnek, egyes szám második személyben kezd el beszélni Florá-hoz.
Mint: "Az volt a különbség, Florita, hogy 1839-ben, a mellkasodban rejtőző golyó ellenére, néhány órai alvással kipihented magad..."
"Most már éppen olyan fáradtan keltél fel, mint ahogyan lefeküdtél..."
"Bár sosem éreztél iránta szerelmet, néhányszor megkísértett a gondolat - igaz, Florita? -, hogy elfogadd az ajánlatát."
"Elviselted volna, Andalúzka? Hát persze hogy nem."
"Sosem fogod megtudni, Florita. Mióta ... soha többé nem kaptál levelet az ismerősöktől és rokonoktól..."
szóval ez idegesített engem, hogy ki beszél itt Florához? A mindentudó elbeszélő? De olyan negédes, idegesítő stílusban teszi... Vagy Flora maga, miközben emlékiratait írja, kérdéseket tesz fel önmagának? De akkor mért nem az egész rá vonatkozó szöveg egyes sz. második személyben íródott?
Vagyis alapvetően nem értem a koncepciót.

és még ezt a két cikket is olvastam tegnap:
http://www.nol.hu/kultura/cikk/443529/
http://www.nol.hu/kultura/cikk/443530/

Még mindig a Könnymutatványosokkal vagyok. De most nagyon áll a történet...

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

Demille: Babiloni fogság. Regény. 2. kiadás, Alexandra K., Budapest, 512 lap. Penzum. - Az első 150 után izgalmas, fordulatos. A végén alig bírtam letenni.
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=13995871#message13995871

{{{Törölt hozzászólás!}}}

14357: ok, értem :-) Majd jól elmélyedek Pessoában egyszer.

14331: ott mindenki elvágyódik! :-))) ezért fedezték fel a fél világot! :-)))
komolyra fordítva: valahogy a hangulatában benne van ez az örökös szomorúság... de mondjuk a Luziádák semmi az átlag portugál költészet hangulatához képest. :-)

14328: :-))

14353: tudtam, hogy benne van, csak azt nem, hogy rögtön az első :-)
kinyitom, és azonnal vele kezdődik, és totál megilletődtem.
54: sajnálom.

14350: Ráadásul most vettem észre, hogy egy levél, amit a gmail-ről küldtem neked most vmelyik éjjel, el se ment, sőt, nyoma sincs. Na ez most sok mindent érthetővé tesz, és szomorú vagyok, de azért megkönnyebbült is.

14350: azért, mert meg se fordult a fejemben, hogy nem tudsz erről.

14351: Meg hát!
Persze, többször is!
[a név kötelez ;) ]

14349: na, holnap lesz kis időm, beidézem azt néhány a mondattípust, ami ezerszer van a könyvben, és ami miatt számomra modoros volt, ok?

Megvettem végre a Lettre-t. Hunor, te rejtélyes titokzatoskodó, mér' nem mondtad, hogy rögtön a Droste családról szóló szöveggel kezdődik?!!!

14348: Akkóse azérse modoros!!! Szerintem. :P

14342: és 344 igen, ezek is zavartak, a modorosság mellett :-)

"Csak félelem Csak reszketés Csak görcsök
Csak félelem mindentől, tegnapoktól,
mindig Csak félelem, mitől Csak féltem,
mind eljön újra majd Csak rettegéssel,
most félre Csak magam helyett nem éltem,
köztetek, nem tudom, ki élt, helyettem
fenn Csak mindig tegnap, féltem, mi lesz majd
másnap, majd lenni fog Csak elviselni
tudjam, mit elviselni másnak könnyű
volt Csak látszott Csak látszat voltam én,
hogy én is köztetek, talán Csak félre
Csak félelem a két riadt szememtől,
mely néz, és nem tudom, miért fenn Csak
tegnapok, és holnapok, és semmi,
hogy elmúljon belőlem az idő
Csak múlt legyek Csak félelem Csak emlék,
emléke mindennek, mi félre Csak
fél, félelemmé lesz majd két kezem,
és ellensége fenn Csak mind, mi elmúlt,
az lenne újra hang, kimondható,
hogy még talán, a többi néma félre"
Elolvastam az előbb a Moszkva tér forgatókönyvét. Tök jó, állítólag egy sorozat első darabja, további forgatókönyvek fognak megjelenni. Szeretek forgatókönyveket olvasni.
Fenti versidézet eredeti szedése szerint jobbrazárt, és nem balra, de ez a szar olyat nem tud -- a fenn és félre szavak pedig, melyek benne találhatók, mind, kurziválva vannak, de ez a szar olyat se tud.

14345: Már csak kötelsességtudatból is végigolvasom, persze... No meg ha Te mondod...

14344: Bízz VJóskában! Nem fogsz csalódni!

14343: Ja. csak nekem olyan körbe-körbe-körbe érzésem van a harmadik alkotói válság, az ötödik reakciós, tohonya francia város után... :S

14342: - Nemrég olvastam én is, be is számoltam róla itt. Igazi VargaJóskás könyv, tele társadalmi, művészi, identitásbeli problémák elemzésével. Olykor szikáran tárgyilagos beszámolókkal, máshol érzelmeinkre ható elemzésekkel. Úgy, ahogy régem megszerettük őt.

Nagysasszony, még eonokkal ezelőtt kérdezted, hogy nem túl modoros-é az Édenkert a sarkon túl. Még mindig nem találom annak, viszont nagyon vontatottnak tűnik az eddigiekhez képest. Még van hátra kétszáz oldal (cca.), és már nem várok tőle semmi újat, csak azt, hogy vége legyen... :( Szóval, első csalódásom Vargas Llosa-tól.

14337: Visszavonom a huhh-t. Nagyon a helyén van az a mondat, továbbolvasva a kisregényt, tökéletes mondat az.

14339: Oroszul tanulós szakkörről. : )))

orosz nyelvű szakkörről lenne szó?

14336: Oké. : ))) Némi segédlet, ha valaki esetleg nem járt Szocsiban, és csatlakozni akar a szakkörhöz:
Magyarul :
http://mek.oszk.hu/02800/02825/
Oroszul :
http://ilibrary.ru/text/459/
: )))

14332:
Nők egy fedél alatt (Szu Tung)
A negyedik asszony, Szung-lien tizenkilenc éves volt, smikor gyaloghintója megérkezett a CSen család udvarába. Négy teherhordó hozta be alkonyatkor a hátsó, nyugati kapun. A szolgák éppen öreg gyapjúfonalat mostak a kút mellett, amikor észrevették, hogy a gyaloghintó a Holdkapun keresztül feltűnés nélkül megérkezik, és kiszáll belőle egy fehér blúzos fekete szoknyás diáklány.
Az élet, mint a füst (Jü Hua)
Kinn a tavasz első könnycseppjeit hullatta. (-huhh, bocsánat, ide muszáj beszórnom egy huhht (N.) -) 7 már napok óta nem kelt fel. Fia ötödik születésnapján betegedett meg. Eleinte még el tudott menni az orvoshoz, később felesége támogatta, végül már egész nap ágyban feküdt. 7 napról napra gyengébb lett.
Linék hétköznapjai (Liu Csen-Jün)
Linéknél megromlott fél kiló tofu.
Fél kiló tofu öt szeletből áll, egy szelet tíz deka, ha az ember az állami élelmiszerboltban vásárolja. A maszeknál a fél kiló egy darabban van, nagy a víztartalma és lágy, főzés közben szétmállik az edényben. Ezért Lin mindennap hajnali hatkor kel, beáll az állami bolt bejárata előtti sorba, hogy tofut vegyen. Attól, hogy sorban áll, még nem biztos, hogy mindennap meg is veszi a tofut: van, hogy sokan állnak előtt, s mire sorra kerül, a tofu már elfogyott; de az is megeshet, hogy egy hétig sorra sem kerül és neki már mennie kell, hogy elérje a munkahelyi buszt.
Fabrikált történet (Ma Jüan)
Kínai vagyok, Ma Jüannak hívnak. Regényeket írok. A szárnyaló, kötetlen stílust kedvelem - a szólás szerint az égi paripa a felhők felé tör -, a történeteim többé-kevésbé szenzációsak. Kínaiul mesélem el ezeket a történeteket. Állítólag kínai írásjegyekkel a legnehezebb visszaadni a mondanivalónkat. Elégedettséggel tölt el, hogy én kíni írásjegyekkel írok. A világ jó írói közül senki sem volt erre képes, én vagyok a kivétel.
Papapa (Han Sao-Kung)
Miután megszületett, két napon és két éjszakán át csukott szemmel aludt, nem evett, nem ivott, olyan volt, akár egy halott, a rokonai halálra rémültek. Csak a harmadik napon sírt fel végre.
(Szeretek kínai könyveket olvasni.)