irodalom

15291: Mikes Kelemen törökországi levelei nem súrolják a bulvár határát? :)

15293: no és már kibontakozni látszik manapság egyfajta sms-irodalom, a "költői tömörség" stb.. Szerintem egyébként ez inkább irodalomtörtéet, mintsem bulvár...a klasszikus vagy elfeledett írói levelezések kétségtelenül megvan a varázsa. manapság meg a művésznek már nincs/nem marad ideje, energiája, kedve életének ezt a szeletét is létrehozni, gyakorolni (tisztelet a kivételnek).
/off:nekem vannak egészen elképesztő és már-már esztétikai határokat súroló levelezéseim, de persze nem adnám ki, mert az illetékesek nem örülnének neki, azt hiszem..../:D

15293: nem irodalom, szerintem. Etikailag sokan kifogásolták is a megjelentetését.

15291: az a gesztus és életmód, ami még egy baráti/szerelmeslevél születését is majdnem olyan igényességgel működtette, mint magát A műalkotást, talán szétporladt már az időben. J.A. levelei márpedig irodalmi értékkel bírnak. persze erre mindig lehet azt mondani, hogy csak két emberre tartozik...(1ébként Illyés Gyula is támogatta a megjelentetését)
apropó,a Szabad Ötletek Jegyzéke irodalom-e? eredetileg csak egy pszichiátriai kezelésnek indult...

15291: ;)

hát a J.A.-s beszélgetés kapcsán úgy éreztem magam, mintha valami bulvársajtót olvasnék. Én rosszul vagyok ettől az egész témától. (És akik ismernek, sejtik, hogy mi a véleményem.)

"...
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.- "

15127: A bor filozófiája mér volt rossz? :)

15184: :D :D

15177: melyik tanulmányt? én is Psychéztem nemrég.

15173: jé, te is pont mostanság "galoppíroztál"? pedig azt hittem, ez nem olyan bevett kifejezés :)

15219: Darvasival beszéltem egyszer, az egykönyvű szerzők kérdéséről. Azt mondta, szerinte akkor lehet vki egykönyves, ha az a könyv, amit megírt, a Biblia. :D

15219: lehet őt nem imádni? :)

15221: az pl különösen jó, amit a metaforáról ír (Borges)

15280: Egyik ismerősöm nagyon kiakadt tőle. Az is túlzás, hogy nagyon közelről mutat mindent. Csáthot meg már-már állatiasan ábrázolja, pedig nem ilyen volt...nem volt normális, az biztos, de azért ennyire nem...

15274: nem vagyok pszichiáter, de a Pszichiátria Magyar Kézikönyvében biztos találsz hozzá információt.

15273: Én láttam az Ópiumot (meg a Wittman fiúkat is). Mindkettő nagyon zseniális alkotás, filmként is, irodalomként is, de iszonyúan nyomasztó. Az volt az érzésem, ha még 10 percig tart, akkor bekattanok. Az a véleményem, hogy úgy az író, mint a rendező - nem normális. Ez nem értékítélet, mert már mondtam, hogy zseniális alkotások, hanem egyszerűen csak azt akartam mondani, hogy nehezen tudnám elképzelni magamat a társaságukban.

15267: klassz :-)

15272: kösz, megkaptam, mindjárt elolvasom

jaj, túl sokat beszélek.

Csáthról még annyit, h a hatásra kiélezett, pontosan kimunkált szerkesztésmódja is teccccik, meg a tudat megkettőződése, amikor az olvasó ügyesen kimódolt csapdába esik, mert a narrátor egyszerre átélője a történteknek, és azt kívülről, orvosi szemp-ból, analitikusan is szemléli,változtatja pozícióit. majd gyakran a kettő összekapcsolódik.
miért szeretjük annyira? én pl azért, mert a tudományos és a mávészi önkifejezésmód szűk mezsgyéjén lép föl, az analizálás és esztétika közötti tartományban. ez (is) lehet a sikerének (egyik) titka.

ismerek egy beteget, akinek egészen 60 éves koráig semmi baja nem volt, és akkor jött elő...a fiánál meg már a húszas éveiben...

15270: Még mindig kevés ismeretünk van a skizoid jellegű betegségek öröklődési vonalával kapcsolatban?

Ki látta az Ópium c. filmet?

15270: elküldtem

15269: az Egy elmebeteg nő naplóján kívül sok kedvencem van, itt egy lista, a novellákról, amik nagyon bejöttek tőle:
Fekete csönd
Történet a három leányokról
A kályha(*****)
Eroica(*****)
A varázsló kertje(*****)
Este
Nyári bál(*****)
A béka(*****)
Mesék, amelyek rosszul végződnek(*****)
A sebész
A kék csónak
A költő megtérése
Tavaszi ouverture
A vörös Eszti(*****)
A varázsló halála(*****)
Délutáni álom(*****!!!)
Ópium(****)
Józsika
Emlékirat eltévedésemről
Hegyszoros (ez tényleg nagyon *****)
Schmith mézeskalácsos
Egymást boldogítva
Hajnali elbeszélés
Rozi
Pán halála
Szonáta parthetique
Mesék
A fekete kutya
Az első párbaj
A riporter álma
Trepov a boncolóasztalon
Pál és Virginia
Misztikus mesék
Bauer házassága
Pesti mese
Szorongásos álmok
A IX.szimfónia
A tűz papnője
Elfeledett álom(*****)
A kút
"Albumlevél"
A kis Emmma
Egyiptomi József
(a csillagok azt jelzik, melyik tetszett legjobban :) )

15246: nekem is elküldhetnéd a novelládat: pola@opni.hu címre

Bata Imre így ír róla: "Valahányszor úgy érezzük, hogy életünknek nincs valóságos megoldása, ha a század kaotikus változásait nem tudjuk áttekinteni, földolgozni, a válság pillanataiban, mikor elfogja lelkünket a nosztalgia, melynek már neve sincsen, fölfedezzük magunknak a századelő ködlovagjait, közöttük Csáth Gézát, mert érezzük, mennyire pontosan érzékeli a század életérzését."

Ha már lelki bajok...Egyik nagy kedvencem Csáth. Róla mik a vélemények?
Nekem nagyon bejön a léleábrázoló kisepika, a lelki foly-ok aprólékos megjelenítése, analitikus ábrázolása. Vonzerejében mindig szerepe van vmiféle miszticizmusnak. Az is tetszik, h különös érdeklődés hatja át az ösztönök világa iránt. Az, hogy Csáth Freud "tanítványaként" mélyen érdeklődik a tudatalatti iránt, és mintegy első kézből vezeti be a köztudatba kutatásának lehetőségét. A kor tipikus problémája, h a 7köznapi ember felfedezi önmagában az ösztönlényt, a kotrlátokat nem tűrő, akár sátáni személyiséget.
Tény, h Csáth "ópiumálmai" nem lányregénybe valók...életében szimbolikus értelmű az ópium választása, amely "teljesen elbódít minden okosságot, akaraterőt, és önellenőrzést, ami éber állapotunkban (sőt álmunkban is!) egyensúlyozza gondolatainkat, akaratunkat, vágyainkat". sztem az egyensúly igényének érdekében nyúlt az ópiumhoz, és persze tisztában volt annak végzetes hatásaival is...saját életében elvesztette a megfelelő kontrolt, és az öngyógyítás sajnos kevésnek bizonyult.
más:a misztikus csoda az epika természetes eleme. különböző korok különböző epikus "termékeket" fejlesztenek ki. a csoda fő funkciója a beavatás, egy világértelmezés átörökítése. olyan korokban, ahol hiányzik az extenzív totalitás élménye az emberekből, gyengül a világban való eligazodás képessége, a misztika és a csodás elemek iránti igény felerősödik. így történt ez a romantika és a szecesszió idejében is. a misztikus elbeszélés egy olyan kor eposza, melynek fogékonysága a fantasztikum iránt felerősödött, és amely ugyanakkor megkísérli a rendteremtést széttagolt világunkban. a benne élő emberek megismerkedtek már a tudomány által kínált lehetőségekkel, de NEM elégedtek meg azokkal, új és új kitörési pontokat kerestek önmaguk és céljaik megvalsítására.
Csáth a darwinizmusban és a freudizmusban (talán általában a művészetben is) a biztonságérzetet, az öngyógyítás lehetőségét kereste. különleges viselkedésmódokat vizsgált, mikroszkopikus aprólékossággal. jellemző írói magatart-ra az álobjektivitás, illúziótlan szembenézés a tényekkel, a kegyetlenségig fokozott hatásosság(ez is nagyon bejön...).a lélek titkai, rejtélyes történetei, elsősorban a nyers ösztönökre koncentrálva...és persze a gyerekfigurák többszöri szerepeltetése ,elfojtott vágyaikat és brutális indulataikat bemutatva...imádom a markáns hangulatfestését, meg azt, ahogy a tér és idő dimenzióit feloldja, ahogy a szereplők nem ritkán átcsúsznak vmiféle álomvilágba(pl Délutáni álom...szivecske szivecske szivecske )
ez a korszak a misztikus csodakeresés korszaka, ami egy boldogtalanság-élményből adódik. ahogy Kosztolányi is írta:"Boldog korokban nincsenek misztikusok". ...

theodor Storm: a viharlovas
Julio Cortázar: nagyítás